• Tudományos név : Nanochromis transvestitus
• Szinonímák: -
• Magyar név: -
• Csoport: Sügérek
• Származás: Afrika; Kongói Demokratikus Köztársaság; a Mai-Ndombe tóban őshonos
• Testhossz: 3-4 cm
• Természetes élőhely: A feketevizű tóban többnyire a sekélyebb (1 m mély), sziklás részeken él, ahol homokos az aljzat.
• Viselkedés: Más halakkal szemben viszonylag békés, de legjobb külön a számukra berendezett medencében, párban tartani, mert a hímek fajtársaikkal szemben agresszívek, és területvédőek lehetnek.
• Táplálkozás: Mindenevő; A természetben apró vízi gerincteleneket fogyaszt, akváriumban az élő és fagyasztott eleségek mellett száraz tápokat is elfogadják, de némely egyed nagyon válogatós, és csak az élő eleséget hajlandó megenni.
• Szaporítás: Elég nehéz
• Medence: Minimum 60 literes.
• Halnépesség: 60 literre 1 pár
• Dekoráció: Sok búvóhelyre van szükségük, amelyeket virágcserépből, kövekből, gyökerekből is építhetünk. A növények nem feltétlenül szükségesek, de növelik a halak biztonságérzetét. A talaj mindenképpen homok legyen, mert szeretnek ásni a szájukkal. A vizüket szűrjük át tőzegen, így az eredeti élőhelyükhöz hasonlatos környezetet biztosíthatunk számukra.
• Hőmérséklet: 24-27 °C
• pH: 4-7
• Keménység: 0-12 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: Mindkét nem teste szürkés-olívabarna színű, amelyen több sötétebb függőleges csík fut, és ez a mintázat a hátúszón is megtalálható. A nőstények farok alatti-, és farkúszóján, valamint a hátúszó végében fekete-fehér függőleges csíkokból álló mintázat található, ezzel szemben a hímek úszói szürkés színűek. Tudományos neve (transvestitus) is arra utal, hogy a nőstények színesebbek a hímeknél. A speciális vízigényük miatt kezdők számára nem túl jó választás. Megfigyelések szerint akváriumban nagyobbra nőnek, mint a természetben, a nőstények elérhetik akár a 4,5 cm-t, míg a hímek a 6,5 cm-t is. A Természetvédelmi világszövetség (IUCN) vörös listáján veszélyeztetett fajként tartják számon, mivel csak a Mai-Ndombe tóban él, és folyamatosan halásszák is kis lyukméretű hálóval, ami nagy veszélyt jelent a teljes populációra, mert mérettől függetlenül minden egyedet kifognak. Ha szaporítani is szeretnénk őket, akkor célszerű egy kisebb csapatot venni belőlük, és megvárni, amíg kiválik közülük egy pár, majd a többi halat külön tenni.

A nőstények sokkal színesebbek a hímeknél, valamint a hasi részük, és oldaluk vöröses színű. A kifejlett hímek hát-, és farok alatti úszója kissé meghosszabbodott, valamint kissé nagyobbak a nőstényeknél. Tenyésztésük nem olyan egyszerű, nagyon lágy és savas vízre van hozzá szükség, mert a 6.0 pH értékű, vagy annál lúgosabb vízben ritkán szaporodnak, vagy ha szaporodnak is, az ikrák nem kelnek ki. Ikrázni általában a kövek, vagy gyökerek tövében ásott „fészekbe” szoktak. A hím elég agresszíven hajtja a nőstényt az udvarlás során, de általában a nőstény kezdeményezi a párzást. Egy akváriumban (mivel viszonylag kis helyről van szó), a nőstény a hím territóriumában él, és nem tud elúszni úgy, mint a természetben, ha éppen még nem áll készen a párzásra. Ezért fontos a sok búvóhely, hogy a nőstény el tudjon bújni a hím elől. Tenyésztéshez fontos a jó minőségű élő és fagyasztott eledel is, ezzel kell jó kondícióba hozni a párt. Udvarlás, és párzás során színezetük felerősödik, a nőstény mutogatja a vörös hasát a hímnek, valamint teste „S” alakban meghajlik. Az ikrák száma 40-70 db között változhat. Ikrázás után a hím védi a területet, amíg a nőstény gondozza az ikrákat. Az ikrák 3-5 nap múlva kelnek ki, és a lárvák 7 nap múlva úsznak el. Az ivadékok elég nagyok ahhoz, hogy frissen kelt sórákkal etessük őket. Az első néhány héten a kishalak nagyon érzékenyek a vízminőség változásokra. A szülők ivadékgondozása általában 1 hónapig tart, ezután akár újra szaporodhatnak is. A szülők az ivadékokat csak nagyon ritkán eszik meg. Az ivarokat könnyen megkülönböztethetjük a farkúszó alapján. Két hónapos korukra, amikor hosszuk eléri a 2 cm-t, már elég területvédővé válnak, és rendszeressé válnak a harcok köztük a búvóhelyekért. 4,5 hónapos korukra a nőstényeknél már megfigyelhető a csíkos farkmintázat, 8 hónapos korukban pedig elkezdenek párba állni. Az első szaporodás 10-12 hónapos korukban lehetséges.