• Tudományos név: Apistogramma baenschi
• Szinonímák: -
• Magyar név: Inka törpesügér
• Csoport: Sügérek
• Származás: Dél-Amerika; Peru
• Testhossz: hím: 5,5 cm, nőstény: 4 cm
• Természetes élőhely: A Rio Shanushi-ban és mellékfolyóiban, valamint a Rio Huallaga-ban közép Peruban, de a pontos elterjedési területük még nincs feltérképezve. Jellemzően a sekély, erdei feketevizű patakokban élnek.
• Viselkedés: Viszonylag békés hal, de szaporodáskor területvédő. A vadon fogott halakat inkább külön akváriumban tartsuk, esetleg kisebb pontylazacokkal társíthatjuk őket.
• Táplálkozás: Ragadozó, akváriumban elsősorban az élő és fagyasztott eleségeket kedveli, de idővel legtöbbször a száraz tápokat is elfogadja. Egyes megfigyelések szerint a kisebb csigákat is levadásszák. Ne etessük vörös szúnyoglárvával, mert ez akár végzetes gyomor vagy bélbántalmakat is okozhat számukra.
• Szaporítás: Elég könnyű
• Medence: Minimum 50 liter
• Halnépesség: 75 literre 1 hím és 2-3 nőstény.
• Dekoráció: Növényekkel dúsan beültetett, sok búvóhellyel (cserép, kókusz stb.) rendelkező akvárium, vagy a természetes élőhelyéhez hasonló környezet: ágakkal és gyökerekkel telepített akvárium, ahol az aljzat homokos, melyen lehullott levelek találhatók. A rendszeres, kisebb (10-15%) vízcserék fontosak számukra.
• Hőmérséklet: 24-28 °C
• pH: 4-6,5
• Keménység: 1-5 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: Az Apistogramma baenschi-t 2002-ben fedezte fel egy német tudós, miközben japán akvaristákkal expedíción vett részt Peruban, az adott területen. Ezek az akvaristák vitték először Japánba a halakat, amelyeket óriási érdeklődés övezett a törpesügér tartók között. Később több expedíciót is szerveztek arra a vidékre, és 2003 óta a faj már elérhető az akvarista hobbiban. A fajt végül tudományosan 2004-ben írták le, és a híres német könyvkiadóról, Hans A. Baensch-ről kapta nevét. Más Apistogrammáktól könnyen megkülönböztethetjük őket az oldalukon teljesen végigfutó 5 függőleges, intenzív fekete csíkról, valamint a farok tövénél található fekete foltról. A hímek teste kékes színű, farokúszójuk széle vörös. A nőstények teste sárgás-szürke, mellúszójuk tövében egy fekete folt található, amely akkor válik legjobban láthatóvá, amikor kishalakat gondoznak. Fejükön a szemtől egy fekete sáv húzódik a kopoltyúfedő aljáig.

A hímek nagyobbak, sokkal színesebbek és az úszóik vége jobban meghosszabbodott, mint a nőstényeké. Szaporításhoz enyhén savas és lágy vízre van szükség. A nőstény a rózsaszínes ikráit legtöbbször egy rejtett tereptárgyra, vagy barlangba rakja. Az ívás után a nőstény gondozza az ikrákat, és a kikelő kishalakat. Az ikrák 48-72 óra múlva kelnek ki, és a nőstény általában egy – a talajba előre kiásott - gödörbe hordja át őket. A hímet jobb eltávolítani az ivás után, mert a nőstény ilyenkor agresszívvé válhat. A kishalak további 4-5 nap múlva úsznak el, és a nőstény vezetésével kis csapatban keresnek táplálékot a talaj közelében. Frissen kelt sórákkal, vagy banánféreggel etethetjük őket. A kishalak kb. 4 hónapos korukra érik el a szexuális érettségüket.