Yasuhikotakia morleti - Csapatos díszcsík
Angolul / English

Angolul / English




- Tudományos név: Yasuhikotakia morleti
- Szinonímák: Botia horarae (Smith, 1931), Botia morleti (Tirant, 1885), Szkunk csík, Őzbócia, Borzbócia, Szkunkbócia, Borzcsík
- Magyar név: Csapatos díszcsík
- Csoport: Csíkfélék
- Származás: Ázsia; Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Vietnám
- Testhossz: 8,5-10 cm
- Természetes élőhely: Állóvizek, és lassú folyású folyók és patakok lakója. Többnyire a kövek közötti repedésekben húzódik meg, vagy beássa magát a vízben lévő tereptárgyak alá.
- Viselkedés: Nem kifejezetten társas akváriumba való csíkféle. Agresszív lehet saját fajtásaival, és csipkelődő más halakkal szemben, ha nincs elég búvóhely, vagy túl kis csapatban tartjuk, ezért legalább 5-6 egyedet vegyünk belőlük.
- Táplálkozás: Mindenevők, alapvetően ragadozók, a természetben puhatestűeket és gerincteleneket fogyasztanak, de megeszik a vízinövények friss hajtásait is. Akváriumban adjunk nekik élő és fagyasztott eleségeket, vagy jó minőségű száraz tápokat, tablettákat. Kedveli a csigákat!
- Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres
- Medence: Minimum 120 literes
- Halnépesség: 150 literre 5 hal
- Dekoráció: Aljzatnak használjunk apró kavicsot vagy homokot, mert szeretnek turkálni a talajban, valamint nagyobb kövekből és gyökerekből építsünk búvóhelyeket számukra, vagy használjunk pl. kerámia csöveket, vagy felfordított virágcserepet. A világítás ne legyen túl erős, vagy árnyékoljunk vízfelszínen úszó növényekkel.
- Hőmérséklet: 23-28 °C
- pH: 6.0-7.5
- Keménység: 2.0-12.0 NK°
- Várható életkor: 6-10 év
Leírás: A Csapatos díszcsík teste hosszúkás, oldalról lapított, a hasa lapos, háta íves és a farok villás végű. Szája lefelé áll, és 3 pár bajusz található körülötte. Testének alapszíne sárgás-fehéres, vagy világosbarna, néhol egy kis zöldes árnyalattal. A hátán egy fekete csík fut végig, ami a szájától egészen a farokúszóig tart, majd egy vastagabb függőleges fekete sávba fut, ami a faroktőnél található. A farokúszó tövénél apró barna foltok találhatóak, az úszó többi része sárgás. A többi úszó színtelen. A fiatal halak mintázata eltér a kifejlett halakétól: egy sor függőleges, sötét csík húzódik az oldalukon, de ez eltűnik, ahogy a halak öregszenek. Általában alkonyatkor kezd megélénkülni, a nappali időszakban rejtőzködik. Igényli a rendszeres, heti 10-20% vízcseréket.
A kifejlett nőstények a hasi része teltebb, és egy kicsivel nagyobbra nőnek a hímeknél.
Akváriumi szaporításuk nem megoldott, mert a természetben a folyók árterületén ívnak, amikor az esős évszakban ezek kiáradnak. A kereskedelemben kapható halak legtöbbje távol-keleti halfarmokon, hormonok segítségével tenyésztett egyed. A természetben a magasabb vízállás idején kiúsznak az elárasztott területekre, és a mellékfolyókba, ahol feltehetőleg szaporodnak, majd a fiatal egyedek november és december között visszaúsznak a nagyobb folyókba.
Felhasznált források:
http://www.fishbase.org/summary/11321
http://www.seriouslyfish.com/species/yasuhikotakia-morleti
https://www.loaches.com/species-index/yasuhikotakia-morleti
http://animal-world.com/encyclo/fresh/loaches/SkunkLoach.php
http://www.fishbase.org/summary/11321
http://www.seriouslyfish.com/species/yasuhikotakia-morleti
https://www.loaches.com/species-index/yasuhikotakia-morleti
http://animal-world.com/encyclo/fresh/loaches/SkunkLoach.php
Hasonló vízparamétereket igénylő fajok



































































































































