• Tudományos név: Hyphessobrycon heterorhabdus
• Szinonímák: Tetragonopterus heterorhabdus (Ulrey; 1894)
• Magyar név: Háromsávos pontylazac
• Csoport: Pontylazacok
• Származás: Dél-Amerika, Columbia, az Amazonas alsó folyásának vízgyűjtő területe.
• Testhossz: 3-3,5 cm
• Természetes élőhely: A kisebb, tiszta vizű, árnyékos patakok és folyók lakója, amelyekben a homokos aljzatot többnyire száraz levelek, és bedőlt fák borítják.
• Viselkedés: Rendkívül békés pontylazac, társas medencében is jól érzik magukat. Mindenképpen csapatban tartsuk, amely legalább 8-10 egyedből áll, mert így sokkal természetesebb a viselkedésük.
• Táplálkozás: Mindenevő; A természetben apró gerincteleneket, rovarlárvákat, és algát is eszik. Akváriumban szívesen fogyaszt minden apróbb élő és jó minőségű száraz műeleséget is.
• Szaporítás: Nehéz.
• Medence: Minimum 60 literes
• Halnépesség: 60 literre 6-8 hal
• Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban, vagy a természetes élőhelyéhez hasonló homokos aljzatú medencében, néhány gyökérrel, és száraz levelekkel a talajon jól mutat.
• Hőmérséklet: 20-28 °C
• pH: 5,5-7,5
• Keménység: 5-15 NK°
• Várható életkor: 2-3 év

Megjegyzés: Az 1895 óta ismert halacskát 1910-ben importálták először Európába. Hátrészük halványbarnás, melyet a mellrész ezüstjétől, a kopoltyútól a farkúszó tövéig, egy vöröses-narancssárga, arany, fekete hármas csík választ el. Szemgyűrűjének felső széle a vörös csíkkal azonos színben csillog. Úszói színtelenek.

Színkülönbség nincs az ivarok között, de a hírnek karcsúbbak, és kicsit kisebbek, mint a nőstények. Szabadon ikrázó faj, a szülők egyáltalán nem gondoskodnak az ikrákról. Az egészséges halak gyakran ívnak, akár a társas akváriumban is, és ha a kikelő kishalaknak van elég búvóhelye, akár még túl is élhetnek, de ha maximalizálni akarjuk az ivadékok számát, célszerű külön akváriumban próbálkozni. Ívatására egy kisebb akvárium elegendő, az ikrázáshoz igen lágy, 2-4 nk° keménységű és tőzegen átszűrt, 6,5-6,8 pH kémhatású, tehát enyhén savanyú vizet célszerű használni. Az akváriumot óvni kell az erős fénytől, mert az ikrák és a kishalak is fényérzékenyek, ezt akár újságpapír-takarással is megoldhatjuk. A medence aljára helyezzünk ikrarácsot, amelynek lyukain az ikrák átférnek, vagy béleljük ki finom szálú vízinövényekkel (pl. Jávai moha), hogy a felnőtt halak ne tudják megenni az ikrákat. A 10-20 literes szaporító akvárium vizét 26-27 °C-ra fűtsük fel, azután este ebbe helyezzük a fiatal tenyészállatokat. A nőstények általában a következő nap, a reggeli órákban szórják el apró, halványsárga ikráikat. A folyamat akár 2-3 órán keresztül is tarthat, és az ikrák száma 200-300 között változhat. Ikrázás után, ha eltávolítottuk a tenyészállatokat, teljesen takarjuk le a medencét. A 24-36 óra múlva kikelő ivadék a negyedik nap úszik el, és finom plankton eleséggel etetve gyorsan fejlődik. Három hónapos korban már eléri a 2-2,5 cm-es nagyságot.