• Tudományos név: Notropis chrosomus
• Szinonímák: Hybopsis chrosomus (Jordan; 1877)
• Magyar név: Szivárványos cselle
• Csoport: Egyéb halak
• Származás: Észak-Amerika; Az USA dél-keleti része: Alabama, Georgia, Tennessee. A Mobile-folyó vízgyűjtő területén őshonos.
• Testhossz: 5-8 cm
• Természetes élőhely: A kisebb, tiszta vizű folyók, és patakok lakója, amelyekben azért van némi vízmozgás.
• Viselkedés: Békés, aktív csapathal, ezért legalább 6 példányt tartsunk belőlük. Más, hasonló igényű halakkal jól együtt tarthatóak.
• Táplálkozás: Mindenevő; A természetben az áramlatban úszó apró gerincteleneket, és növényi törmelékeket eszik. Akváriumban az élő és fagyasztott eleség mellett a száraz tápokat is elfogyasztják.
• Szaporítás: Elég könnyű
• Medence: Minimum 150 literes
• Halnépesség: 200 literre 6 hal
• Dekoráció: Kedvelik a közepes vízmozgást, és elegendő úszótérre is szükségük van. Az akváriumba tehetünk dekorációként gyökereket, és kisebb-nagyobb köveket. A talaj lehet homokos, vagy apró kavicsos. A növényeket nem bántják, ezért növényes akváriumokban is előszeretettel tartják őket.
• Hőmérséklet: 4-26 °C
• pH: 6,5-7,5
• Keménység: 5-25 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: A Szivárványos cselle teste hosszúkás, áramvonalas. Rendkívül színes halak, a párzási időszak kivételével testük rózsaszínes árnyalatú, amelyen a középvonal mentén egy aranyszínű csík húzódik a kopoltyúfedőtől a farok tövéig. A hát-, farok alatti-, és mellúszók a hímeknél kékes színűek, míg a nőstényeknél vörös, vagy narancssárga foltokkal tarkítottak. Párzás során a hímeknek egy vöröses-lilás színű csík jelenik meg az ezüstös oldalvonal felett, valamint egy világos-kékes csík alatta, a fejük és a hátuk is lilás árnyalatú lesz, míg az orruk vöröses. Tartásuk nem nehéz, arra kell csak figyelni, hogy a víz hőmérséklete ne legyen túl meleg még nyáron sem.

A hímek karcsúbbak, és sokkal színesebbek a nőstényeknél. A természetben a kora nyári időszakban ívnak, májustól júniusig, amikor a víz hőmérséklete 16-25 °C-os. Ivarérettségüket kb. 1 éves korukra érik el. A hímek a párzás során területvédőkké válnak, és egy-egy kisebb territóriumot védelmeznek a talaj közelében, amely fészekként szolgál az ikrák számára. Az ikrákat nem gondozzák, a szülőket célszerű eltávolítani ikrázás után, mert megeszik azokat. A kikelő kishalakat ivadéktáppal, és frissen kelt sórákkal etethetjük.