• Tudományos név: Hyphessobrycon amandae
• Szinonímák: Hemigrammus amandae (Géry & Uj, 1987), Amanda lazac
• Magyar név: Parázslazac
• Csoport: Pontylazacok
• Származás: Dél-Amerika, Brazília
• Testhossz: 2-2,5 cm
• Természetes élőhely: Az Araguaia folyó vízgyűjtő területén, többnyire a feketevizű mellékfolyókban és holtágakban, ahol a víz enyhén savas, és a talajt száraz levéltörmelék borítja.
• Viselkedés: Békés természetű csapathal, de kis mérete miatt csak hasonló méretű, békés halakkal célszerű társítani. Nagyobb csapatban kevésbé félénk, ezért érdemes 8-10 halat beszerezni belőlük.
• Táplálkozás: A természetben apró gerincteleneket fogyaszt, akváriumban minden megfelelő méretű eleséget elfogad, ciklopsz, grindál és vágott tubifex szerepeljen az étlapon, de elfogadják a szétmorzsolt száraz tápokat is.
• Szaporítás: Elég könnyű.
• Medence: Minimum 40 literes
• Halnépesség: 50 literre 8-10 hal
• Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium (törpe kardfüveket használhatunk), és sötét talaj. A vízfelszínen úszó növények is hasznosak lehetnek, hogy a világítás erősségét tompítsák. A talajra tehetünk száraz faleveleket is, hogy leutánozzuk a természetes élőhelyüket.
• Hőmérséklet: 20-28 °C
• pH: 5-7
• Keménység: 1-10 NK°
• Várható életkor: 4-5 év

Megjegyzés: A Parázslazacot Heiko Bleher fedezte fel 1986-ban, és nevét tiszteletből édesanyjáról Amanda Bleher-ről kapta, aki nagy érdemeket szerzett Brazília faunájának, és flórájának feltérképezésében. Színezete erősen hangulatfüggő, lehet világos piros, vagy narancssárga, és vörös. A has alatti úszó áttetsző, akárcsak a farkúszó vége. A hátúszón, amely mindig feszesen áll, egy sötét folt látható. A többi úszója gyengén vörös, még a kis zsírúszója is. A nőstények hasi oldala világosabb.

A hímek színe szaporodási időszakban mély rézvörös, míg a nőstények fakóbbak és kissé teltebbek. Tenyésztése egyszerű, megfelel egy kisebb akvárium is, csupán a kikelt kishalak indítóeleségéről kell gondoskodni. A tenyésztő medence legyen gyengén megvilágított, és az alját béleljük ki finom levelű vízinövényekkel (pl. jávai moha), amelyek közé a nőstények elszórhatják az ikrákat. Másik lehetőség, hogy az akvárium alját ikraráccsal fedjük, ami megvédi az ikrákat a szülők falánkságától. Szaporíthatjuk párban, vagy kisebb csapatban is őket. A lágy, 3 NK° keménységű, 6 pH értékű és 25-26 °C hőmérsékletű vízben másnap vagy harmadnap ikráznak. Szabadon ikrázók, az ikrák száma 30-60 között változhat. Ikrázás után célszerű a tenyészállatokat kivenni. Az ikrák 24-30 óra múlva kelnek ki, és további 4 nap múlva úsznak el. A kishalakat papucsállattal etethetjük az első héten, utána jöhet a frissen kelt sórák. A tenyésztés nehézsége abból fakad, hogy rendkívül kis eleséggel nevelhetők a kezdeti időben. Egyhónapos korukra elérik az 5-7 mm hosszúságot.