• Tudományos név: Hemichromis bimaculatus
• Szinonímák: Hemichromis cristatus
• Magyar név: Bíborsügér
• Csoport: Sügérek
• Származás: Nyugat-Afrika, Dél-Guineától Közép- Libériáig
• Testhossz: 12-15 cm
• Természetes élőhely: Erdei folyók és patakok, a nyugat-afrikai partvidék mentén.
• Viselkedés: Területvédő, és agresszív, különösen szaporodáskor. Kisebb, békés halakkal nem helyezhetjük közös akváriumba, mert elpusztítja azokat. Külön a számukra berendezett akváriumban tartsuk őket párban.
• Táplálkozás: Mindenevő; nem válogatós, megeszi a száraz tápokat is, de rendszeresen adjunk neki élő eleséget, amitől szebb lesz a színezetük. Biztosítsunk számukra növényi táplálékot is, mint pl. spirulina alga, vagy spenót.
• Szaporítás: Elég könnyű
• Medence: Minimum 100 literes.
• Halnépesség: 100 literre 1 pár
• Dekoráció: Az akvárium legyen dúsan beültetve növényekkel, mégpedig erős gyökérzettel rendelkező növényekkel, mint a Vallisneria és az Anubias. Biztosítsunk számukra sok búvóhelyet virágcserépből, gyökerekből, vagy kövekből.
• Hőmérséklet: 22-28°C
• pH: 6-7,8
• Keménység: 4-18 NK°
• Várható életkor: 5-10 év

Megjegyzés: A Bíborsügér alapszíne sárgás-zöldes, háta sötét olajzöld, amelyen halvány világos pöttyök találhatóak, viszont szaporodáskor gyönyörű élénkpiros színűre változik, és a világos pöttyök is felerősödnek. Az úszói rózsaszínűek, vagy sárgás színűek, amelyeken kék, vagy vörös színű csíkok láthatóak. Kopoltyúfedője nagy, rajta sötét folt található. Az, aki ívás idején látja ezt a ragyogó bíborban pompázó halat, szinte nem ismeri fel benne a leírt afrikai sügért. Nagyon hasonlít a Hemichromis lifalili-hez (Vérvörös tarkasügér), a különbség annyi, hogy a Vérvörös tarkasügérnek csak két folt van a testén és testhosszuk kisebb, míg a bíborsügérnek van egy extra sötét folt a farokúszó tövében, és valamivel nagyobbra nőnek. További különbség, hogy a H. lifalili alapszíne kissé másabb árnyalatú, pettyei fehérebbek, viszont úszóin alig vannak foltok, ellentétben a H. bimaculatussal.

Érdemes 5-6 fiatal halat beszerezni, és felnevelni, mert így könnyebben választanak párt maguknak, persze ehhez több idő kell. Kifejlett korban már nehezebb megfelelő párokat összeválogatni. Amit egy pár kialakul, érdemes a többi halat kivenni a medencéből, mert a pár megölheti azokat. A kialakult pár egy életen keresztül együtt marad.

Az ívás idején agresszívvé válhatnak, az öreg hímek sokszor még nőstényeiket is tönkreteszik, gyakran még az ember kezét is megharapják. A hímek valamivel talán nagyobbak, de íváskor a nőstények szebb, vörös, zöld pettyekkel díszített nászruhában tündökölnek. Tenyésztésük igen egyszerű, a számukra külön berendezett akváriumot ívás előtt átrendezik maguknak. Kiválasztott kő köré homokgödröket túrnak, és a telepített növényeket — ha útjukba áll — kitépik. A kiválasztott, rendszerint lapos, nagy kőre rakja a nőstény a 200-500 halványsárga ikrát. Jó ivadékgondozók. Az ikrák kb. 72 óra múlva kelnek ki, és ekkor a szülők átmozgatják őket egy, a talajba előre kiásott gödörbe. A nyolcadik nap elúszó kishalak gyorsan fejlődnek, ha elegendő élő eleséget kapnak. A szülők még legalább egy hónapig gondozzák a kishalakat, ezután viszont sokszor újra ívnak. Összeférhetetlen természetével magyarázható, hogy ez a gyönyörű hal mégsem terjedt el széles körben.