• Tudományos név: Gasteropelecus sternicla
• Magyar név: Szekercelazac
• Szinonímák: Clupea sternicla, Thoracocharax sternicla, G. coronatus, Salmo gasteroplecus, Közönséges baltahasú lazac
• Csoport: Pontylazacok
• Származás: Dél-Amerika
• Testhossz: 6,5 cm
• Természetes élőhely: Növényekkel dúsan benőtt kis patakok
• Viselkedés: Békés, társas akváriumba való, a vízfelszín közelében úszik, kisebb csapatban tartsuk.
• Táplálkozás: Mindenevő, kedveli az élő eleségeket, de megeszi a száraz tápokat is.
• Szaporítás: Nagyon nehéz.
• Medence: Minimum 80 literes
• Halnépesség: 100 literre 5 hal
• Dekoráció: Vízfelszínen úszó, vagy a vízfelszínig felérő hosszú levelű növények, amelyek beárnyékolják a vizet. Akváriumukat mindenképpen le kell fedni, mert kiugorhatnak.
• Hőmérséklet: 22-27°C
• pH: 5,8-7,5
• Keménység: 4-15 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: A baltahasú lazac háta egyenes, a hasi rész ívelt, teste oldalról lapított. Testformája egy balta fejére emlékeztet, innen is kapta a nevét. A mellúszók átlátszóak és hosszuk a test 1/3-át is elérheti, és ha kiugranak a vízből könnyen 3 méter messze is elrepülhetnek a kifeszített mellúszóik segítségével. A test alapszíne ezüstös, a háti részen zöldes barna. A szája kicsi és felső állású. Testén egy fekete vízszintes vonal húzódik a kopoltyúfedőtől a farok tövéig. A szekercelazacot gyakran összetévesztik az ezüst dárdahallal (Thoracocharax stellatus), mert nagyon hasonló a kinézetük, de az utóbbi nagyobbra nő meg (kb. 8-10 cm), és testén nem látszik élesen elkülönülve a vízszintes fekete csík.

A nemek megkülönböztetése nehéz, általában csak íváskor figyelhető meg, mert akkor a fehér ikrák látszanak nőstények testén keresztül. A baltahasú lazacot akváriumban csak néhány esetben sikerült szaporítani.