• Tudományos név: Colomesus asellus
• Szinonímák: Cheilichthys asellus (Müller & Troschel, 1849)
• Magyar név: Amazonasi darázshátú gömbhal
• Csoport: Egyéb halak
• Származás: Dél-Amerika; Az Amazonas vízgyűjtő területén elterjedt: Brazília, Kolumbia, Peru, Ecuador, Guyana, Venezuela.
• Testhossz: 7-8 cm
• Természetes élőhely: Nagyon alkalmazkodó, a gyorsabb folyású kisebb patakoktól elkezdve az Amazonas torkolatvidékéig mindenhol megtalálható, de többnyire az oldott oxigénben dús vizekben él, viszont a túl savas feketevizű folyókat nem kedveli.
• Viselkedés: Nem kifejezetten agresszív, de csipkelődős lehet, így nem társas akváriumba való, inkább külön a számukra berendezett medencében tartsuk őket. A természetben laza kapcsolatban álló, kisebb csapatban mozognak, ezért legalább 6 fős csapatban tartsuk az akváriumban is.
• Táplálkozás: Ragadozó; csigákat, kagylókat, gilisztákat, és más akváriumi halak számára kapható élő és fagyasztott húsos eleségeket adhatunk neki.
• Szaporítás: Akváriumban nem megoldott.
• Medence: Minimum 55 literes
• Halnépesség: 250 literre 5-6 hal
• Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett medence, elegendő úszótérrel, és gyökerekkel, amelyek búvóhelyet biztosítanak. Előnyösek a vízfelszínen úszó növények, amelyek tompítják a világítást, így a halak is sokkal bátrabban viselkednek. Kedvelik a közepes vízmozgást is, amit egy powerhead segítségével biztosíthatunk számukra.
• Hőmérséklet: 20-26 °C
• pH: 6-8
• Keménység: 2-16 NK°
• Várható életkor: 10 év

Megjegyzés: A Colomesus asellus teste a háti részen aranysárga színű, míg a has felé haladva egyre halványul, és a hasi rész már teljesen fehér. A háton több sötét színű, vastagabb sáv húzódik. A legkönnyebben a farktő alsó felén lévő sötét foltról lehet azonosítani, ami a hasonló kinézetű, és nagyobbra növő rokonánál a Colomesus psittacus-nál nincsen. Kifejlett méretük a vadonban elérheti a 12-13 cm-t is, de akváriumban többnyire kisebbek maradnak. A vadon fogott halak hajlamosak a darakórra, ezért az ilyen példányokat mindig karanténozzuk egy kicsit hosszabb ideig. Akváriumban is célszerű kisebb csapatban tartani őket, mert a magányosan tartott halak félénkebbek, és idegesebben viselkednek, viszont csapatban sokkal aktívabbak. Éjszakára jellemzően a csapat összeáll, és egy helyen pihen az akváriumban.

A gömbhalak képesek felfújni testüket, úgy, hogy vizet vagy levegőt szívnak a gyomrukba, ezzel megnehezítik, hogy a potenciális ragadozók lenyeljék őket. Mint minden gömbhal, az Amazonasi darázshátú gömbhal is nagyon érzékeny a vízminőségre, nem viseli jól a felhalmozódott nitrátot és ammóniát, ezért a kisebb rendszeres vízcserék, valamint a jó akváriumszűrés nagyon fontosak. Valódi fogai ugyan nincsenek, de az állkapocscsontja úgy módosult, hogy négy foghoz hasonló kinövés található rajta, amelyek folyamatosan, és meglepő gyorsasággal nőnek, ezért fontos, hogy olyan meszes héjú táplálékokat adjunk nekik (csigák, kagylók), amelyek segítségével koptatni tudják ezeket a fogszerű kinövéseket. Ha ezek a fogak túl nagyra nőnek, akkor a halak nem lesznek képesek táplálkozni, és elpusztulnak.

A nemek megkülönböztetése nem ismert. Akváriumi szaporodásáról nincs írásos feljegyzés. Megfigyelések szerint szaporodásuk inkább a tengeri gömbhalakéhoz hasonlatos, nagy mennyiségű, viszonylag kisméretű ikrát szórnak el a nyílt vízben, és semmilyen szülői gondoskodást nem végeznek. A szaporodás többnyire a nagyobb folyókban, vagy a folyók által elárasztott vidékeken kialakuló tavak torkolatában, a parthoz közel történik, amikor az esős időszakot követően a folyók megáradnak. Ilyenkor a kikelő planktonszerű lárvák az elárasztott, nyugodtabb területekre sodródnak, ahol tovább fejlődnek, és a kishalak az árvíz levonulása után visszatérnek a fő folyómederbe. Viszonylag lassan fejlődnek, és ivarérettségüket valószínűleg csak néhány év alatt érik el.