Annak, aki éppen most fogott hozzá, hogy kedvtelésből halakat tartson, a tudományos (latin) nevek talán nem sokat mondanak. Ezeknek a neveknek azonban fontos, sőt nélkülözhetetlen szerepük van. Minden akvarista tudja, milyen állatot takar a guppi, a kardfarkúhal vagy a neonhal elnevezés, ám rögtön zavarba jövünk, ha kevésbé ismert halakkal van dolgunk. Sok fajnak egyáltalán nincs magyar neve — de angol, német stb. neve sem! A zűrzavar akkor válik teljessé, amikor a kereskedők egészen új halfajokat importálnak, és saját maguk alkotnak valamilyen figyelemfelkeltőnek vélt, hangzatos nevet. A tengeri halak fajszáma pedig olyan magas, hogy a pontos tudományos nevek nélkül nem is tudnánk eligazodni közöttük.
Miből is áll egy tudományos név?
A név első szava a nemet (genuszt) jelöli, amely az egymáshoz közel álló halfajok által alkotott legkisebb csoport. Az ugyanabba a nembe tartozó halfajok alakja, megjelenése és viselkedése általában eléggé hasonló, de a színezetük jelentősen különbözhet. A nem neve mindig nagybetűvel kezdődik, például Barbus vagy Rasbora.
A név második szava azt pontosítja, hogy a hal milyen fajhoz tartozik. A névadás szabályainak magfelelően ez a szó mindig kisbetűvel kezdődik. A sávos díszcsík tudományos neve például Botia striata. A Botia nembe tartozik, de ebbe a nembe több más fajt is sorolnak, (pl. B. lohachata, B. kubodtai). A striata fajnév jelentése: „sávos, csíkos” (valóban, e hal testén több csík fut). Hasonló, rokon faj a Yasuhikotakia nigrolineata olyan hal, amely megjelenése alapján kapta nevét, a nigrolineata jelentése ugyanis „feketesávos”.
Néha — mint a fenti példákban — e nevek sokatmondóak még azoknak is, akiknek a latin nyelvi ismerete a lehető legkisebb. Máskor viszont a nevek teljesen önkényes betűkombinációk, sőt néha egy-egy személynév latinosan ragozott formájából állnak: a fekete neonhal (Hyphessobrycon herbertaxelrodi) például a neves amerikai akvarista, Herbert Axelrod nevét viseli.
További bonyodalmat okoz, hogy a halak — és az összes élőlény — besorolása nem alkot véglegesen tisztázott és kiforrott rendszert. Egy faj legkorábban adott tudományos neve mindig elsőbbséget élvez, hacsak nem derül ki róla, hogy egészen rossz nembe sorolták.
A mi szempontunkból azonban fontosabb, hogy kiderülhet: egy hal, amelynek tudományos neve széles körben elfogadottá vált, azonos egy másikkal, amelyet korábban írtak le, és más nevet visel. Ilyenkor — elméletileg — minden könyvet, amelyben ez a hal szerepel, át kellene írni. Máskor a biológusok megváltoztatják egy-egy hal besorolását, hiszen bebizonyosodhat, hogy két faj, amelyet különböző nemekbe tartozónak véltek, valójában egészen közel áll egymáshoz az evolúciós törzsfán. Mielőtt az evolúciós elmélet teret hódított, a tudósok — nyilvánvaló okokból — a leginkább szembetűnő külső tulajdonságok alapján osztályozták az élőlényeket, ami számos félrevezető csoportosítást eredményezett. Még manapság is megtörténik, hogy a morfológiai bélyegek figyelembe vételével a biológusok időlegesen hibás nemekbe sorolnak be fajokat. Az ilyen hibákat azután a kellő időben helyesbítik, így fordulhat elő, hogy egy következő nap úgy virrad ránk, hogy a jól ismert Barbus helyett Puntius, vagy Mollienisia helyett Poecilia lesz kedvenc halunk neve.
A halak tudományos besorolása azonban nem ér véget a faj és a nem nevével. Minden nem egy magasabb rendű csoportba tartozik, amelyet családnak nevezünk — ezek pedig mind magasabb rendű egyéb kategóriákba, egészen az „országnak" nevezett legnagyobb egységig (a halak nyilvánvalóan az állatok országába tartoznak). Ezek a kategóriák emelkedő sorrendben: a család, alrend, rend, alosztály, osztály, altörzs, törzs és végül az ország. Az akvarisztikai gyakorlatban a csoportosítás csak egészen kivételes esetben haladja túl a családok szintjét.
