• Tudományos név: Botia kubotai
• Magyar név: Burmai díszcsík
• Szinonímák: Botia angelicus
• Csoport: Csíkfélék
• Származás: Ázsia; Burma (Mianmar) délkeleti része
• Testhossz: 10-13 cm
• Természetes élőhely: Gyors folyású folyókban és patakokban
• Viselkedés: Csapathal, ezért legalább 4 példányt tartsunk belőle. Viszonylag békés természetű, hasonló méretű halakkal jól tartható.
• Táplálkozás: Mindenevők, élő és fagyasztott eleséggel és jó minőségű száraz tápokkal jól tarthatjuk. Mint a legtöbb botia, kedvelik a csigákat!
• Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres
• Medence: Minimum 150 literes
• Halnépesség: 200 literre 4-5 hal
• Dekoráció: Növényekkel dúsan teleültetett akvárium, kövekből, gyökerekből sok búvóhely. Aljzatnak használjunk apró kavicsot vagy homokot, mert szeretnek turkálni.
• Hőmérséklet: 24-28°C
• pH: 6,8-7,5
• Keménység: 2-9 NK°
• Várható életkor: 4 év

Megjegyzés: Viszonylag új fajról van szó (2002-ben fedezték fel), származása alapján Burmai díszcsíknak nevezik a legtöbb kereskedésben. A mintázata mindegyik egyednek különböző, sőt ahogy nőnek, ez meg is változik. Általában a sötét színű részek megnőnek, ahogy a hal öregszik. A hal alapszíne sárgás, egy barnás-fekete sáv fut keresztben, amiben sárga foltok vannak, és ezt a sávot függőlegesen másik sötét sávok keresztezik, amelyekben ugyancsak sárga ovális foltok találhatóak. Más leírásokban a hal alapszíne barnás, oldalán 4-4 sárgás ovális folt látható. Úszói átlátszóak, a mell- és farokúszókon 2 sötét csík húzódik, míg a hát- és farok alatti úszókon 1-1 ilyen csík van.

A Burmai díszcsík jól alkalmazkodik a különféle vízminőségekhez, kedveli a lágy és enyhén savanyú vizet. Ha csapatban tartjuk, akkor sokkal bátrabbak, nappal is előjönnek a búvóhelyükről, és az egész akváriumot belakják. Mint minden pikkely nélküli, vagy kis pikkelyű hal ők is érzékenyek a különböző parazitákra, és nem jól viselik a különböző gyógyszereket sem. Szaporodásáról nincsenek információk.