Change the language to englishEnglishChange the language to english
diszhal.info logo
Partnerek
A Diszhal.info partnerei
Az év díszhala cikksorozat
Legújabb 10 kép
Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek12Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek10Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek09Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek07Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek06Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek04Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek03Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek02Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek17
Előkészületek a halak telepítésére

Kezdő akvaristák gyakran türelmetlenül megszerzik első halaikat, és sietősen betelepítik az akváriumot. Ez a sietség azonban nagy bajt okozhat: ha a medence körülményei még nem állandósultak, alkalmatlan lehet az állati életre. Mielőtt a halakat beletennénk, meg kell várni, amíg az akváriumban kialakul a megfelelő vízi környezet és meg kell róla győződni, hogy minden tökéletesen működik. A halakat fokozatosan kell betelepíteni, hogy elkerüljük az új szűrő túlterhelését, amelyen még alig telepedtek meg a hasznos baktériumok. Győződjünk meg róla, hogy a betelepítendő halak száma megfelel-e a medence mérete alapján számított értéknek!


AZ AKVÁRIUM ÉRÉSE

Az újonnan beüzemelt akváriumok nem alkalmasak állatok tartására mindaddig, amíg ki nem alakul bennük a nitrogén körforgása. Az első 9-10 napban a víz ammóniakoncentrációja olyan magas lehet, ami a halak pusztulását okozza. Ahogy az ammónia koncentrációja csökken (gyakorlatilag 15 nap múlva eltűnik), a mérgező nitritek egyre nagyobb mennyiségben alakulnak ki, az üzembe helyezést követő 29. napig, majd a következő 7 nap alatt a nitritek gyorsan ártalmatlan nitrátokká alakulnak. Csak a 36. napon áll be az egyensúly, ezt követően lehet betelepíteni halakkal a medencét. Az érési folyamatot úgy lehet lerövidíteni, hogy egy másik, "érett" akvárium vizét használjuk fel, vagy az új szűrőket "beoltjuk" egy használt szűrő anyagával. Még ekkor is meg kell várni, amíg a víz kémiai mutatói megfelelően alakulnak és állandósulnak, csak azután jöhetnek a halak. Az édesvízi akváriumokban a növények elősegítik a medence érését, mert megkötik és átalakítják a káros anyagokat (sókat, gázokat), főként a nappali órákban. A tengeri akváriumokban a mérgező fehérjék is problémát jelenthetnek; amíg ezek koncentrációja nem stabilizálódik, naponta kétszer ürítsük ki a fehérjeszűrő tartályából az összegyűlt habot.

Az érett akvárium a halak számára is jobb

A szívós, nitriteket elviselő édesvízi halakat az érési folyamat korai szakaszában, 14-20 nap múlva már be lehet telepíteni az akváriumba, amikor már az ammónia eltűnt a vízből. A nitrittűrő fajok közé tartozik néhány elevenszülő fogasponty, elsősorban a plattik és a mollik, valamint a kék gurámi. Figyeljünk a veszély jeleire, a test és az úszók szokatlan változásaira: ha a halak kibírják ezeket a kezdetleges körülményeket, anyagcseretermékeik elősegítik a hasznos baktériumok elszaporodását a szűrőágyban. A tengeri akváriumokban a teljes 36 napos ciklusnak le kell játszódnia, mielőtt bármilyen halat vagy gerinctelen állatot betelepítenénk: az érzékeny fajokkal pedig még legalább további egy hetet érdemes várni. Az érési időszakot ki lehet használni a felszerelés működésének megfigyelésre és hatékonyságának ellenőrzésére. Szabályozzuk be a termosztátot, ha nem megfelelő a hőmérséklet. Ellenőrizzük a külső szűrők szigetelését: a szűrőket kezdettől fogva kell üzemeltetni, ezért a medencevízzel egyszerre érnek meg. Ellenőrizzük a víz minőségét, mérjük a savasságot—lúgosságot (pH), és a vízkeménységet, mielőtt a halakat betelepítjük. A tengeri és a félsósvízi akváriumokban a víz sűrűségét is ellenőrizni kell.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG

Az akváriumban rendkívül behatárolt az élőlények rendelkezésre álló tér: ha csak egyetlen hal van a medencében, akkor is sokkal nagyobb az állománysűrűség, mint a természetes vízi környezetben. Az akvaristáknak azt a kényes egyensúlyt kell megtalálni, amikor a medence még nem zsúfolt, alkalmas az állati életre. A túlzsúfolt akvárium megfelelő szűrését és oxigénellátását nagyon nehéz biztosítani, a betegségek gyorsan terjednek, a víz kémiai minőségének állandósága nem tartható kézben. A halak agresszívek lesznek, a gyengébb példányok szenvednek a többiektől.
Egy akvárium eltartó képessége szempontjából a legfontosabb tényező a levegővel érintkező vízfelület nagysága, és nem a víz térfogata. A medence mélysége nem lényeges; a vízi élethez nélkülözhetetlen, vízben oldott oxigén mennyisége a vízfelszín nagyságával arányos. Egy 160 literes akvárium felszíne 4000 cm2, ha hosszúsága 100 cm, mélysége 40 cm, szélessége 40 cm. Ha ugyanilyen térfogatú medence hosszúsága 75 cm, mélysége 52 cm és szélessége 40 cm, akkor a vízfelszín nagysága már csak 3000 cm2. Az azonos térfogat ellenére, a nagyobb vízfelületű akvárium több halat képes eltartani. A megtelelő állománynagyság megállapításához elsőként a vízfelszín nagyságát kell kiszámítani, a medence hosszúságának és szélességének összeszorzásával. Utána a kiszemelt halfajok felnőttkori testméretét (orruk hegyétől a farokúszó tövéig) kell figyelembe venni a példányszám megállapítása végett.

Egy csapat vörös neonhal

A trópusi édesvízi fajok esetében, a testhosszúság minden 2,5 cm-ére 75 cm2, a hideg édesvízi halak minden 2,5 cm-ére 180 cm2, míg a trópusi tengeri fajok 2,5 cm testhosszára 300 cm2 levegővel érintkező vízfelület szükséges.
Az állománynagyság megfelelő vízmozgással és erős szűréssel kissé növelhető. Nem szabad azonban mindent a műszaki berendezésekre bízni: egy túlzsúfolt akváriumban bármilyen üzemzavar végzetes lehet. Az sem utolsó szempont, hogy egy tágas, néhány egészséges halnak otthont nyújtó akvárium sokkal szebb látványt nyújt, mint a halakkal telitömött medencék.