A nitrogén (N) azoknak a vízben oldott anyagoknak az egyik összetevője, amelyek főként a halak ürülékéből származnak. Többé-kevésbé összetett szerkezetűek, és gyorsan átalakulnak ammóniává (NH3 vagy NH4+), egy olyan anyaggá, amely nagyon mérgező az állatokra. Itt jelenik meg az oxigén és a nitrifikáló baktériumok szerepe, amelyek az ammóniát nitritekké (NO2-) alakítják, amelyek szintén mérgező hatásúak. Más baktériumok, amelyek szintén az oxigén jelenlétével átalakítják ezeket nitrátokká (NO3-), amelyek csak kicsit mérgezőek a halakra, és a növényeknél trágyaként lehet használni. Ezeknek az átalakulásoknak az egészét nitrogénkörforgásnak nevezik. A természetben a szárazföldi anyagok is részt vehetnek benne .
A növények alkotják a táplálkozási lánc alapját, amely utóbbi szintén részét alkotja a nitrogén-körforgásnak. Az akváriumban azonban más a helyzet. Csak néhány hal, és azok is már csak részben táplálkozik növényekkel, fő táplálékuk az akvarista által nyújtott eleség: így néha felesleg marad az akváriumban. Tehát ezáltal a nitrogén-körforgás módosul. Az egészséges akvárium érdekében fontos, hogy ennek a ciklusnak az egyensúlyát tiszteletben tartsák. Ezért nem szabad túl sok halat tartani és túletetni őket. Igen fontos növényeket ültetni az akváriumba, de csak a medencének megfelelő mennyiségben, mivel ezek elősegítik a nitrifikáló baktériumok kialakulását és fejlődését; ugyanakkor figyelni arra, hogy a víz oxigénben dús legyen, azaz megfelelően áramoltatott. A rendszeres és részleges vízcserék lehetővé teszik a plusz eleség, a különféle szerves anyagok és a növények által fel nem használt nitrátok eltávolítását.
A nitrogénkörforgás baktériumai
A nyílt vízben ritka baktériumok (az öszszesnek körülbelül 1%-a) a talajt és a dekorációt népesítik be. Az oxigénnek köszönhetően fejlődnek, és a nitrogéntartalmú
anyagok átalakításában vesznek részt. Egy akvárium üzembe helyezésénél a környezet baktériumokkal való benépesítése lassú folyamat; így ajánlatosabb a halakat az akvárium üzembe helyezése után 2-3 héttel berakni a medencébe.
Nitrogénvegyületek |
Képlet |
Koncentráció a természetben |
Maximális tartalom az akváriumban |
Megjegyzések |
| Ammónia | NH3, NH4- |
0,005-0,05 mg/liter |
0,4 mg/liter |
1 mg/liter elviselhető néhány órán keresztül |
| Nitritek | NO2- |
0,001-0,05 mg/liter |
0,1 mg/liter |
1 mg/liter elviselhető 24 órán keresztül |
| Nitrátok | NO3- |
0,01 mg/litertől néhány tizedig |
100 mg/liter |
Óvatosnak kell lenni, hogy ne haladja meg az 50mg/liert |
A nitrogénvegyületek toxicitása
A nitrogénvegyületek koncentrációja az akváriumban sokkal magasabb, mint egy kiegyensúlyozott természetes környezetben, így ajánlatosabb bizonyos határokat nem túllépni (lásd táblázat). Az ammónia kétféle formában található a vízben, és a kettőnek az összege nem haladhatja meg a 0,4 mg/liter mennyiséget. Az oldott ammóniagáz (NH3) a legveszélyesebb, de szerencsére csak 7-es pH-értéknél jelenik meg, és ritkán haladja meg az összammónia 10%-át.
Az ionizált forma (NH4+) egy kicsivel veszélytelenebb, és a másik változattal szemben dominánsabb.
A nitritek mérése (NO2-)
Egy jó egyensúlyú akváriumban egy nitrogénvegyület sem haladja meg a maximális értéket. Mivel az ammóniát és a nitrátokat igen nehéz mérni, a nitriteket kell rendszeresen ellenőrizni. A kereskedelemben kapható színes indikátorok többé-kevésbé pontosan kimutatják a nitritek mennyiségét. Ha az utóbbiak bőségesen vannak jelen, akkor:
- vagy egy általános egyensúly-felbomlással állunk szemben (túl sok hal, túl sok eleség), amelyben nagy mennyiségben termelődik az ammónia, azaz a nitrit;
- vagy valamilyen probléma akadályozza a nitritek nitráttá való alakulását, például hiányzik az oxigén a nitrifikáló baktériumok számára.
A nitritek értéke igen jó indikátor arra, hogy milyen állapotban van az akvárium; ezért fontos a rendszeres ellenőrzése.
