• Tudományos név: Synodontis angelicus
• Szinonímák: Synodontis angelica, Synodontis tholloni, Synodontis angelicus zonatus, Synodontis werneri
• Magyar név: Pompás hátonúszóharcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Afrika; Kongó, Kamerun
• Testhossz: 25 cm, de a természetben elérhetik az 55 cm-t is.
• Természetes élőhely: Általában a folyók lassú folyású szakaszain él.
• Viselkedés: Nem kifejezetten társas akváriumba való, éjszakai életmódot folytató harcsa. Ahogy öregszik, úgy lesz egyre területvédőbb és veszekedősebb, más talajlakó halakat nem visel el az akváriumban, különösen igaz ez más Synodontis fajokra. Ne tartsuk túl kicsi halakkal, mert megeszi őket. Afrikai sügérekkel és más nagyobb testű halakkal együtt tartható.
• Táplálkozás: Mindenevő; Nem válogatós, szinte mindent megeszik, élő, fagyasztott és száraz tápokat is, de adhatunk neki uborkát vagy borsót is, amelyeket könnyen lereszel az alsó állkapcsában található fogak segítségével.
• Szaporítás: Akváriumban csak hormoninjekciók segítségével sikerült.
• Medence: Minimum 200 literes
• Halnépesség: 200 literre 1 hal.
• Dekoráció: Homokos aljzat, nagyobb kövekből és gyökerekből búvóhely, sok barlang. A vízfelszínen úszó növények, amelyek tompítják a világítást.
• Hőmérséklet: 24-28 °C
• pH: 6-8
• Keménység: 3-20 NK°
• Várható életkor: 15-20 év

Megjegyzés: Az egyik legszebb színezetű hátonúszóharcsa, és könnyen azonosítható mintázatáról. Színe és mintázata halanként változik, legtöbbször a származási helyétől, korától és hangulatától is függ: alapszíne a szürkétől a feketéig változhat, míg a testén található pöttyök lehetnek fehérek, vagy sárgák. A fejen lévő pöttyök alapvetően kisebbek. Teste elég karcsú, a zsírúszójuk a hátukon - a hasúszó és a farok alatti úszó közötti részen - található. A farokúszó villás, és végei hegyesek. Úszóik fekete-fehér csíkosak, de a csíkok sűrűsége változhat. A hal hasi része világosabb. A Synodontis angelicus zonatus-t felfedezésekor egy alfajnak hitték, amelynek testén sokkal több csík található, mint pötty, de hivatalosan ez már egy színvariánsa a Synodontis angelica-nak. A fiatal halak színezete sokkal intenzívebb, testükön is megtalálható néhány világos csík, de ahogy öregszenek, úgy tűnnek el ezek a minták. Egyes fiatal halak mintázata nagyobb fehér foltokból áll, míg másoké apróbb, de sűrűbb pöttyökből. A hivatalos latin neve sokáig Synodontis angelicus volt, de miután a fajnevét nőneműnek deklarálták, ezért visszatértek az eredeti Synodontis angelica-hoz. A Pompás hátonúszóharcsa kifejezetten éjszaka aktív, nappal csak nagyon ritkán jön elő búvóhelyéről.

Legegyszerűbben az ivarszervek alapján lehet különböztetni a halakat: a hímek ivarszerve hegyes, míg a nőstényeké lekerekített végű. Akváriumban csak ritkán sikerült szaporítani, akkor is csak hormoninjekciók segítségével. A kereskedésekben kapható kishalakat is többnyire ilyen szaporításoknak köszönhetjük. A természetben a folyók által elárasztott területeken szaporodnak, amelyek gazdagok a mikroorganizmusokban. A nőstény képes akár 3-4000 ikrát is lerakni. A szülők egyáltalán nem törődnek az ikrákkal és a kishalakkal.