• Tudományos név : Satanoperca daemon
• Szinonímák: Geophagus daemon
• Magyar név: Ördögi földevősügér
• Csoport: Sügérek
• Származás: Dél-Amerika; Brazília, Venezuela, Columbia
• Testhossz: 25-30 cm
• Természetes élőhely: A Rio Orinoco medence és a Rio Negro folyó felső szakaszán, a lassú folyású part menti részeken, a gyökerek és bedőlt fák között, ahol a talaj homokos, vagy iszapos.
• Viselkedés: Területvédő, viszonylag békés sügér, ha más halakkal együtt tartjuk, akkor kevésbé agresszívek egymással, ellenkező esetben a domináns hím gyakran üldözi a többieket. Hasonló méretű földevő sügérekkel jól együtt tarthatóak.
• Táplálkozás: Mindenevő, szinte bármilyen élő és fagyasztott eledelt elfogyaszt, de szüksége van növényi táplálékra is, mint pl. spirulina alga.
• Szaporítás: Nehéz
• Medence: Minimum 250 liter
• Halnépesség: 600 literre 5-6 hal
• Dekoráció: Aljzatnak mindenképpen homokot használjunk, mert a táplálkozás során a talajt ássák át, élelem után kutatva. Ágakkal, gyökerekkel és száraz falevelekkel díszíthetjük a medencéjüket. A vízfelszínen úszó növényzet növeli a halak biztonságérzetét.
• Hőmérséklet: 28-32 °C
• pH: 3,2-6
• Keménység: 1-4 NK°
• Várható életkor: 5-8 év
  

Megjegyzés: A Satanoperca daemon alapszíne sárgás-zöld, amelyen világoskék pöttyök találhatóak, a háta sötétebb színű, mint a test többi része. A fején, hangulattól függően világos keresztsávok és két világosabb párhuzamos hosszanti csík található, ami a száj felől a szem irányába fut. Testén három fekete folt található, kettő az oldalán, a felső oldalvonal alatt, és egy a farok tövénél, amely körvonala kékes-fehér. A hátúszó hátsó 5 sugara fekete színű és meghosszabbodott, amelyek elérhetnek akár a farokúszón túlra is. A vadon fogott halak has-, farok-, és farok alatti úszójának alsó része vérvörös színű, ez az akváriumi példányoknál gyakran csak narancssárga, ami a nem megfelelő táplálkozás miatt lehet (karotin hiány). A fiatal halak zöldes színűek, és oldalukon apró világoskék pöttyök találhatóak. Az Ördögi földevősügérek hajlamosak a lyukas fej betegségre, de ezt változatos táplálékokkal, és vitaminokkal elkerülhetjük. Ezek a halak a melegebb vizeket kedvelik, 26 °C alatt étvágytalanok lesznek, valamint sokkal fogékonyabbak a betegségekre. Eredeti élőhelyük nagyon lágy „feketevíz”, ami azt jelenti, hogy a sok növényi törmeléktől és csersavtól a víz teaszínűvé válik. Ezeket a körülményeket tőzegen átszűrt vízzel, vagy tőzegkivonattal és szárított tölgyfalevelekkel pótolhatjuk.

Sok pletyka szól a nemek megkülönböztetéséről, mint pl. a hímek hátúszója különbözik a nőstényekétől, de az igazság az, hogy erre nincs bizonyíték, és hivatalosan a nemek külsőre nem különböznek egymástól, habár a hímek egy kicsivel nagyobbra nőhetnek. A Satanoperca daemon szaporítása igazi kihívás, mert eléggé egyedi. Az udvarlás során a halak gödröket ásnak a talajba, gyakran elhordják az aljzatot az akvárium egyik feléből a másikba, vagy egészen leásnak az üvegig. A nőstény ezekbe a gödrökbe rakja az ikrákat, amelyeket a hím ezután megtermékenyít. Egyszerre 15-20 ikrát raknak, és a folyamat eltarthat akár egy óráig is. A halványszürkés ikrák száma elérheti a 200-at is. Ezután a pár teljesen betemeti az ikrákat homokkal (kb. 5 cm mélyen), és az ikrák így fejlődnek ki. Ha nem áll rendelkezésre homok, akkor apró fadarabokkal és levéltörmelékkel borítják be azokat. Ez a viselkedés más Satanoperca sügéreknél nem figyelhető meg. Mindkét szülő az úszóival legyezi a bölcsőt, amivel friss vizet juttat az ikrák fölé, de a hím többnyire a területet őrzi. Az ikrák 72 óra múlva kelnek ki, ekkor a szülők kiássák őket, és gyakran átköltöztethetik a kicsiket más gödrökbe, ahol szintén visszatemetik azokat. 6 nap múlva a kishalak minden szülői segítség nélkül kiássák magukat a homokból. A kikelő kishalak nagyon érzékenyek a vízminőségre és a stresszre. A kishalak első elesége lehet a frissen kelt sórák, és a vizüket az első hónapban 3-4 naponta frissíteni kell kisebb vízcserékkel.