Change the language to englishEnglishChange the language to english
diszhal.info logo
Aquaristikshop
Petitella georgiae - Pirosorrú pontylazac
Petitella georgiae - Pirosorrú pontylazacPetitella georgiae - Pirosorrú pontylazacPetitella georgiae - Pirosorrú pontylazacPetitella georgiae - Pirosorrú pontylazac
  • Tudományos név: Petitella georgiae
  • Szinonímák: Petitella, Hamis vörösfejű pontylazac
  • Magyar név: Pirosorrú pontylazac
  • Csoport: Pontylazacok
  • Származás: Dél-Amerika, a Rio Purus Peruban és Brazíliában, valamint a Rio Negro és a Rio Madeira Brazíliában
  • Testhossz: 5 cm
  • Természetes élőhely: Főleg kisebb folyók tiszta vízű mellékfolyóiban.
  • Viselkedés: Nagyon békés faj, nem szabad túl heves vagy sokkal nagyobb halakkal együtt tartani. Ideális esetben más dél-amerikai fajokkal, mint pl. egyéb kis termetű pontylazacokkal, ceruzalazacokkal, Apistogramma-kal és más törpesügérekkel, Corydoras és kisebb fajta Loricaria fajokkal tartandó. Megszokott még olyan akváriumi közösségekben, ahol kisebb razbórák, márnák, Anabantoid-ák (labirintkopoltyúsok) és a Nyugat-afrikai törpesügérek mint például Pelvicachromis fajok egyedei élnek. Mindig egy legalább 6, de lehetőleg inkább 10 fős csapatot vásároljunk belőlük. Egyike a legszorosabban együtt úszó kis pontylazac fajoknak, és nem is érzi jól magát, ha nincs elegendő számú társ mellette. Mivel olyan szorosan együtt úsznak, valóban sokkal hatékonyabbnak tűnnek, ha védekezniük kellene.
  • Táplálkozás: Minden eleség megfelelő, ami elég kicsi, hogy beférjen a viszonylag apró szájába. Szóba jöhetnek a szárított eleségek is, de ezeknek is nagyon apró szeműnek kell lenniük, vagy le kell őket darálnunk, mielőtt a medencébe szórjuk. Ahhoz, hogy a legjobb színt és kondíciót elérjék, a táplálékuk jó részét a kis méretű élő és fagyasztott eleségek, mint például a Daphnia vagy Artemia kell hogy kitegyék.
  • Szaporítás: Elég nehéz
  • Medence: Minimum 100 literes
  • Halnépesség: 150 literre 12-14 hal
  • Dekoráció: Fényviszonyok szempontjából előnyösebb számára a tompított világítás, és a legjobban sötét aljzat felett mutatja a színeit. Csodásan néz ki egy erősen beültetett uszadék fákkal és gyökerekkel díszített medencében, esetleg még a felszínen úszó növényréteg lehet hasznos, a szórt világítás kialakítása érdekében. Amazonaszi biotóp akváriumban is tartható, ekkor használjunk folyami homokot aljzatként és tegyünk bele néhány uszadék fát és csavart gyökeret. (Ha nem elérhető megfelelő alakú uszadék fa, akkor közönséges bükköt is használhatunk, ha előbb alaposan kiszárítjuk és lehúzzuk fa kérgét.) Vízifelszíni növényekre nincs szükség. Néhány maréknyi szárított falevél (jó a bükk és a tölgy is alkalmas lehet) teheti teljessé a természetesség érzetét. Hagyjuk, hogy a fák és a levelek a vizet gyenge tea színűre színezzék, és a régi leveleket néhány hetenként cseréljük le, hogy a rothadást és a víz elszennyeződését megakadályozzuk. Egy kis necczsáknyi tőzeget tehetünk a szűrőbe, hogy ezzel is szimuláljuk a fekete vízi körülményeket.
  • Hőmérséklet: 22-26°C
  • pH: 5,5-7
  • Keménység: 1-12 NK°
  • Várható életkor: 4-5 év
Megjegyzés: Ez a faj egyike azon háromnak, amelyeket közösen "vörösfejű/orrú pontylazac" néven árulnak. A leggyakoribb ezek közül a Hemigrammus bleheri, míg a "valódi" vörösorrú pontylazac a Hemigrammus rhodostomus. A három faj nagyon hasonló megjelenésű, de több tényező alapján meg lehet őket különböztetni. Az első szempont a vörös szín kiterjedése a fejen a törzs irányába. A H. bleheri az egyetlen a 3 faj közül, amelyen a vörös szín a kopoltyúfedőn túlnyúlik. A vörös szín mennyisége a másik 2 faj esetében hasonló, habára a Petitella georgiae esetében egy kicsit halványabb tónusú. Ez a tényező azonban önmagában nem elegendő az egyértelmű fajbeazonosításhoz, mivel ha a halak nincsenek jó állapotban, akkor a vörös szín jelentős mértékben elhalványulhat. Különösen igaz ez a H. bleheri-re. A második dolog, amit megvizsgálhatunk, az a faroktő. Mindhárom faj rendelkezik egy sötét folttal a faroktő tetején, de csak a Hemigrammus fajoknál van a faroktő alján is, tehát ha az alsó folt hiányzik, akkor nagy valószínűséggel Petitella-ról van szó. A harmadik szempont, a faroktőtől a törzs felé vezető sötét csík a hal oldalán. Ez a Petitella georgiae esetében meglehetősen széles, a H. rhodostomus-nál keskenyebb és a H. bleheri-nél szinte nem is létezik, vagy csak nagyon halvány. Ezen tényezők együttesét figyelembe véve beazonosíthatjuk a halfajt. A fajok egyéb jegyekben is különböznek, mint például a farokúszó és a farok alatti úszó mintázata. Természetesen meg lehet őket különböztetni úszósugárszám és pikkelyszám szerint is, de az itt leírt módszerek a legtöbb hobbi akvarista számára elegendőek. Minél nagyobb akváriumban, minél nagyobb csapatot tudunk tartani, annál jobb. Ha módunkban áll, akkor biotóp, feketevizes akváriumban gondozzuk. Elsősorban a kistermetű és kifejezetten békés társak alkalmasak mellé. Gyakorlott, profi akvaristáknak való hal. Lehetőleg használjunk külső szűrőt, és a vizet gyakran cseréljük (15-20%). Ennek a biológiai egyensúly fenntartásában van nagy szerepe. A vízben feldúsult káros anyagokat (pl. nitrát, nitrit, ammónia) nem viselik el érzékelhetőbb mennyiségben, továbbá a gyógyszeres kezelések is megviselik őket. Stresszelős halak, célszerű nyugodt, csendes helyre helyezni akváriumukat.
A nemek megkülönböztetése a pontylazacoknál általános: a kifejlett nőstények észrevehetoen kerekdedebb testűek a hímeknél. Tenyésztése problémás lehet. A megfelelő számú halivadék érdekében egy önálló, a célnak megfelelően beállított akváriumra van szükség. Egy kb. 45cm x 25cm x 25cm méretű medence elegendő. Ezt csak nagyon halványan világítsuk meg és helyezzünk el benne több csomónyi finom levelű növényt, például Jávai mohát, vagy ívató bojtokat, amikre a halak rakhatják az ikrákat, vagy tegyünk a medence aljára ikráztató rácsot, amelynek lyukai elég nagyok, hogy az ikrák átessenek rajta, de elég kicsi ahhoz, hogy a felnőtt halak ne tudják elérni őket. A víznek lágynak és savasnak kell lennie a gH 1-5 és a pH 5,5-6,5 tartományban, valamint a vízhőmérsékletet körülbelül 24-27 °C fokra állítsuk be. A víz tőzegen keresztül történő átszűrése hasznos lehet, csakúgy mint a RO víz használata. Egy kis, levegő-meghajtású, nagyon finom porlasztásra beállított szivacsszűrő szükséges a víz szűréséhez. Csoportosan is ívatható, ekkor egy fél tucat példányt kell mind a két nemből kiválasztani. A halak kondícióját sok, kisméretű élő eleséggel megerősítve maga az ívás nem jelenthet túl nagy problémát. A szülőket az ívás után el kell távolítani, mert előszeretettel falják fel az ikrákat. Az ívás hatékonyságának szempontjából mindenképpen kedvezőbb ha párosával ívatjuk őket. Célszerű a hímeket és nőstényeket az ívatásig külön, vagy elválasztott medencében tartani, amíg a megfelelő állapotba nem kerülnek. Amikor a nőstények észrevehetoen beikrásodtak, valamint a hímek a legjobb színüket mutatják, akkor válasszuk ki a legteltebb nőstényt és a legélénkebb színű hímet, és az esti órákban helyezzük át őket a fenti módon beállított medencébe, így az ívás jó eséllyel már másnap reggel megtörténik. Ha néhány napon belül nem jelennek meg az ikrák, akkor egy másik párral próbálkozzunk. A kishalak 24-36 óra múlva kikelnek, és további 3-4 nappal később szabadon elúsznak. Az első néhány napon infuzóriával etethetők, amíg elég nagyok lesznek ahhoz, hogy elfogadják a televényférgeket vagy frissen kikelt sórákokat. Az ikrák és a halivadékok fényérzékenyek életük ezen korai szakaszában, ezért a medencét lehetőség szerint sötétben kell tartani.
Hasonló vízparamétereket igénylő fajok