• Tudományos név: Paracheirodon innesi
• Magyar név: Neonhal
• Csoport: Pontylazacok
• Származás: Dél-Amerika; Az Amazonas felső folyása.
• Testhossz: 4 cm
• Természetes élőhely: Árnyékos vizek.
• Viselkedés: Társas, rajokban él.
• Táplálkozás: Mindenevő, kedveli a kis legyeket (drosophilia).
• Szaporítás: Nehéz.
• Medence: Minimum 70 literes
• Halnépesség: 90 literre 10-14 hal
• Dekoráció: Sötét talaj, gyökerek, sok növény.
• Hőmérséklet: 20-24°C
• pH: 6,5-7,2.
• Keménység: 10-15 NK°
• Várható életkor: 5-8 év

Megjegyzés: A vörösneon és a neonhalak (utóbbi hűvösebb vizet kíván) a két legismertebb pontylazac. A nőstény abban különbözik a hímtől, hogy az oldalán végigfutó kék csíkja görbe, s hogy felnőtt korában kövérebb a hímnél. A vörös neonhalhoz hasonlóan kedveli, ha a kiúszótér elég hosszú. Régebben nehezen tenyészthető halnak hitték, de mára ennek a feltevésnek az ellenkezője is bebizonyosodott, tenyésztésben már némi gyakorlatot szerzett személyeknek nem okozhat gondot. Gyakrabban és nagyobb mennyiségben, sőt általában olcsóbban szerezhető be, mint a vörös neonhal, hisz az valamivel nehezebben tenyészthető, kissé igényesebb. Ha sikeres szaporítást akarunk, különítsük el a szaporodó párt egy medencébe, melynek az aljára előzőleg egy műanyag rácsot helyeztünk, hogy a szülők ne tudják majd felfalni az ikrákat. A víz tartalmazzon ásványi anyagokat (keménysége 0,5-2 NK°) s a pH-ja 5,8 körül legyen. Egy tőzeglemezzel biztosítani tudjuk, hogy a pH alacsony maradjon, s ezzel csökkentjük annak az esélyét, hogy az ikrák megpenészedjenek. A medencét el kell sötétíteni, mert az ikrák nem fejlődnek fényben. Az ivadékokat etessük infuzóriumokkal, később pedig sóféreglárvákkal. A gyakori vízcsere s a víz keménységének fokozatos növelése kedvez az ivadékok növekedésének.