• Tudományos név: Leporacanthicus triactis
• Szinonímák: L-91 harcsa
• Magyar név: Parázsszélű vértesharcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Dél-Amerika, Columbia és Venezuela; az Orinoco folyó felső vidéke.
• Testhossz: 25-30 cm
• Természetes élőhely: Gyors folyású szakaszokon, a kövek és gyökerek között.
• Viselkedés: Társas akváriumba való, békés dél-amerikai sügérek és pontylazacok mellé. Saját fajtársaival szemben területvédő, ezért megfelelő méretű akvárium szükséges, ha csapatban szeretnénk tartani őket.
• Táplálkozás: Mindenevő; de inkább húsalapú táplálékra van szükségük: élő és fagyasztott eleségek, mint tubifex, szúnyoglárva, garnéla és aprított kagyló. Ezenkívül időnként algákat és növényi eredetű táplálékokat is adjunk neki.
• Szaporítás: Akváriumban nem szaporodik
• Medence: Minimum 200 literes
• Halnépesség: 400 literre 2-3 hal
• Dekoráció: Tágas medence szükséges számukra, lehetőleg homokos aljzattal. Biztosítsunk számukra búvóhelyeket pl. nagyobb gyökerekből, vagy fákból. A világítás ne legyen túl erős. A víz mindenképpen legyen oxigéndús, lehetőleg erős vízáramlással. Fontos a rendszeres vízcsere.
• Hőmérséklet: 24-27 °C
• pH: 6-7,6
• Keménység: 2-15NK°
• Várható életkor: 10 év

Megjegyzés: Többféle színváltozat létezik ebből a harcsából, ezek általában csak az úszókon található narancssárga színű mintázat mennyiségében térnek el egymástól. A halak alapszíne a környezet függvényében változhat a barnától egésze a szénfeketéig és az egész testüket sötétebb foltok tarkítják. Más hasonló fajokkal ellentétben, színezetük felnőtt korukra nem halványul el, sőt inkább még intenzívebb lesz, és ez nagyon vonzóvá teszi a kifejlett egyedeket is. Hátúszójuk első sugara, a farok alatti úszójuk, valamint a farokúszójuk felső és alsó része rikító narancssárga színű, amit egyes megfigyelések szerint a hímek arra használnak, hogy a nőstényeket odacsalogassák a saját odújukhoz párosodni. Ilyenkor testüknek csak a hátsó része látszik ki a búvóhelyükről, és a zavaros vízben jól látható a narancssárga színű úszók sugara, de ez nem magyarázza, hogy a nőstényeknek miért ugyanilyen a mintázatuk.
A Leporacanthicus-okat gyakran hívják „vámpír pleco”-nak, mert szájuk felső részén két agyarszerű kinövés található, ami nagy valószínűséggel a táplálékuk (csigák, rovarok) megtartására szolgál. A másik ilyen közös tulajdonságuk, hogy a fejükön egy kis csontos kinövés található, ami egy szarvra hasonlít. Ha ilyen halakat veszünk, fontos megnézni, hogy a hasuk ne legyen lapos és a szemeik ne legyenek beesettek, mert ezek a tünetek az frissen importált egyedekre jellemzőek.

Ha felülről nézzük, akkor az ivarérett hímek feje sokkal hosszabb és szélesebb, mint a nőstényeké, ezenkívül a mellúszóik is nagyobbak és több sörte található rajtuk. Szaporodásuk akváriumban még nem volt sikeres, de a természetben az agyagos folyópartban található mély üregekbe rakja az ikráit az esős évszakban. Az nem tisztázott, hogy saját maguk készítik ezeket az üregeket, vagy elfoglalják a madarak által készített üregeket, amikor a vízszint emelkedni kezd. Sajnos akváriumban nehéz megteremteni ezeket a körülményeket, és a biztos szaporításhoz nagyobb csapatot lenne érdemes tartani belőlük, amihez hatalmas medencére volna szükség.