• Tudományos név : Hypselecara temporalis
• Szinonímák: Heros temporalis (Günther, 1862), Cichlasoma temporale (Günther, 1862), Acara crassa (Steindachner, 1875), Cichlasoma crassum (Steindachner, 1875), Heros goeldii (Boulenger, 1897), Cichlasoma hellabrunni (Ladiges, 1942)
• Magyar név: Smaragd bölcsőszájú hal
• Csoport: Sügérek
• Származás: Dél-Amerika; Peru, Kolumbia, Venezuela, Brazília; Amazonas medence.
• Testhossz: 25-30 cm
• Természetes élőhely: Leginkább a lassú folyású, iszapos talajú folyókban él.
• Viselkedés: Méretéhet képest viszonylag békés sügér, egy megfelelő méretű társas akváriumban, hasonló méretű halakkal együtt tartható. Ívás idején területvédővé válhat.
• Táplálkozás: Mindenevő, A természetben a gerinctelenektől kezdve az algáig szinte mindent megeszik. Akváriumban sem válogatós, bármilyen élő, fagyasztott és száraz eledelt elfogyaszt.
• Szaporítás: Nehéz
• Medence: Minimum 250 liter
• Halnépesség: 400 literre 1 pár
• Dekoráció: Aljzatnak használjunk homokot, ágakkal, gyökerekkel, és néhány nagyobb kővel díszíthetjük a medencéjüket. A növényeket többnyire nem ássák ki. Néhány lapos palakövet is tehetünk be az akvárium széléhez állítva, ami jó ívási helyként szolgálhat a halaknak.
• Hőmérséklet: 25-30 °C
• pH: 5-7,5
• Keménység: 1-12 NK°
• Várható életkor: 5-8 év

Megjegyzés: A Hypselecara temporalis alapszíne sárgás-barna, testén egy nagyobb fekete folt található a középső részen, valamint egy kisebb folt a farok tövénél. A hasi rész, és a torok, valamint a kopoltyúfedő körüli terület, és a szem környéke vöröses színű. A szemük íriszének a színe a borostyán sárgától a ragyogó vörösig változhat. A fiatal halak színezete szinte teljesen sötétbarna, és csak fokozatosan színesednek ki. A színük nagyban függ a hangulatuktól is.

A kifejlett hímeknek tipikus zsírhomlokuk van, és nagyobbak a nőstényeknél. Udvarlás során a hím pózol a nőstények, egymás mellet úszik a pár, és a kopoltyúfedőiket felvillantják, vagy a hím a nőstény oldalát bökdösi a fejével, sőt előfordul, hogy a szájukkal összeakaszkodnak. Ezután egy lapos, függőleges tereptárgyat kezdenek el tisztogatni, ami később az ikrázás helyszínéül szolgál majd. Íváskor egy kifejlett nőstény akár 1000 ikrát is lerakhat, de az ikrák száma legtöbbször 400 és 800 között változik. Ahogy a nőstény lerak egy sor ikrát, a hím követi, és megtermékenyíti azokat. Ez a folyamat eltarthat egy óráig is. Ikrázás után a szülők védelmezik, és legyezgetik az ikrákat. A 2 nap múlva kikelő lárvákat a talajban, egy előre kiásott gödörbe hordják, és gondosan őrzik a szülők. További 6 nap múlva az ivadékok elúsznak. A kishalakat ekkor frissen kelt sórákkal etethetjük. Az első néhány alkalommal gyakran előfordul, hogy megeszik az ikrákat, vagy nem vigyáznak azokra, de később ez megváltozik, és nagyon gondos szülők válnak belőlük. A kishalak fejlődéséhez, és szép színezetükhöz fontos a rendszeres, részleges vízcsere. Ivarérettségüket 12 cm-es hosszúság körül érik el.