• Tudományos név: Herichthys carpintis
• Szinonímák:Cichlasoma carpintis, Cichlasoma laurae, Cichlosoma laurae, Heros teporatus, Neetroplus carpintis
• Magyar név: Texasi sügér
• Csoport: Sügérek
• Származás: Közép-Amerika, Észak-Mexikó
• Testhossz: 30 cm
• Természetes élőhely: Általában lagúnákban, elsősorban a Panuco folyó torkolatvidékén, de előfordul gyorsabb folyású vizekben is.
• Viselkedés: Agresszív hal, erősen védi a territóriumát, különösen a szaporodási időszakban. A kisebb halakat megeheti. Más nagy testű, közép-amerikai sügérekkel társíthatjuk.
• Táplálkozás: Mindenevő; az élő és fagyasztott eleség mellett megeszi a száraz tápokat is, de növényi eredetű táplálékra is szüksége van, ami lehet forrázott zöldség, vagy spirulina.
• Szaporítás: Elég könnyű
• Medence: Minimum 300 liter
• Halnépesség: 400 literre 1 pár
• Dekoráció: Kövekből és gyökerekből biztosítsunk számukra elkülönülő területeket, amelyeket elfoglalhatnak és védhetnek. A növényeket kiáshatják, mert szeretik túrni az aljzatot. Erős szűrést igényelnek.
• Hőmérséklet: 23-33 °C
• pH: 7-8
• Keménység: 9-20 NK°
• Várható életkor: 10-12 év
  

Megjegyzés: A Herichthys carpintis gyönyörű színezetű hal. Testük ovális, oldalról lapított formájú, homlokuk homorú. Alapszínük barnás, narancssárgás, amelyen kékes-zöld színű foltokból álló, csillogó mintázat található. Nagyon hasonlítanak a Herichthys cyanoguttatus-hoz, de testükön a mintázat sokkal nagyobb foltokból áll, amelyek rendszertelenül helyezkednek el, szemben a Herichthys cyanoguttatus testén található apró foltokkal, amelyek hasonló méretűek és alakúak. Egyes Herichthys carpintisok-nál a száj és szem környékén a foltok helyett mintázatuk inkább vonalakból áll. A hátúszó és a farok alatti úszó vége hegyes.

A nőstények hátúszóján egy fekete folt található, valamint testük kisebb, de szélesebb, mint a hímeké. Szaporításuk elég könnyű, de előfordul, hogy a hím nagyon agresszíven viselkedik a nősténnyel, ezért célszerű egy akvárium elválasztót kéznél tartani. Udvarlásuk során a hím és a nőstény is mutogatja magát a másiknak, valamint kőröznek egymás körül és a farokúszójukkal meg-megcsapják egymás oldalát. Az ívás során a színük megváltozik: testük hátsó része sötét, míg az első részük világos lesz, ebből is látszik, ha egy pár kész az ívásra. Az ikrarakó helyet, amely általában egy nagyobb lapos kő, ívás előtt megtisztítanak. A nőstény Texasi sügér lerakja az ikrákat, amelyeket a hím azonnal meg is termékenyít. Mindkét szülő védelmezi és úszóival legyezi az ikrákat, így biztosítva számukra oxigénben dús vizet. Az ikrák 2 nap múlva kelnek ki, ekkor a szülők gyakran átszállítják őket egy előzőleg a talajba ásott gödörbe, majd kb. 1 hét múlva a kishalak elúsznak. A kishalaknak frissen kelt sórákot adhatunk.