• Tudományos név: Hemigrammus ocellifer
• Szinonímák: Tetragonopterus ocellifer (Steindachner, 1882) , Hemibrycon ocellifer (Steindachner, 1882)
• Magyar név: Parázsszemű pontylazac
• Csoport: Pontylazacok
• Származás: Dél-Amerika; Guyana, Suriname, Francia Guyana, Peru és Brazília.
• Testhossz: 4-4,5 cm
• Természetes élőhely: A lassabb folyású folyókban, és mellékfolyókban a part menti részeken, valamint a folyók által elárasztott területeken él.
• Viselkedés: Békés pontylazac, otthonosan érzi magát minden társas akváriumban, hasonló méretű, békés halakkal jól együtt tarthatóak. Csapathal, ezért legalább 6 példányt tartsunk belőlük.
• Táplálkozás: Mindenevő; Szívesen fogyaszt minden élő, fagyasztott, és száraz eleséget.
• Szaporítás: Elég könnyű.
• Medence: Minimum 60 literes
• Halnépesség: 70 literre 6-7 hal
• Dekoráció: Tarthatjuk növényekkel sűrűn telepített akváriumban, sötét aljzattal, amely kihozza a halak színét, vagy biotóp akváriumban. Utóbbi esetben aljzatnak folyami homokot használjunk, és néhány faágat, vagy gyökeret helyezzünk a medencébe, valamint egy kevés száraz falevelet szórjunk az aljzatra. Hagyjuk, hogy ezek megszínezzék a vizet. A gyengébb megvilágítás kihozza a halak szép színeit.
• Hőmérséklet: 24-28 °C
• pH: 5,5-7,5
• Keménység: 5-19 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: A Parázsszemű pontylazac teste ovális, ezüstszínű, hátuk ívelt, és szürkészöld. Testükön két fekete folt található, az első a kopoltyúfedő mögött, a másik a farok tövénél. Ugyanitt a két sötét folt mellett két narancssárga folt is található a testükön. Egy sokszor alig látható, ezüstös-fehér csík fut végig, a szemüktől a farkúszóig. A szem íriszének a felső része ragyogó vörös színű. Az úszók átlátszóak. A Hemigrammus ocellifer kezdők számára is jó választás lehet, mert olcsó, és könnyen tartható hal. Létezik egy albínó színváltozata is, amely az elmúlt években elég népszerű lett. Szintén létezik egy lehetséges alfaja is (Hemigrammus ocellifer falsus), amely sokkal karcsúbb, és a kopoltyúfedő mögötti foltok hiányoznak róla, továbbá Argentína északnyugati részéről származik. A többi Hemigrammus fajhoz hasonlóan a rendszertani besorolásuk bizonytalan, és a tudósok egyetértenek abban, hogy egy teljes felülvizsgálat ráférne erre a nemzetségre.

A kifejlett nőstények kissé nagyobbak, és testesebbek a hímeknél. A nemek megkülönböztetése az úszóhólyag alapján is lehetséges, ami jól látszik a halak átlátszó testén keresztül. A hímeknél elvékonyodó, kúpos alakja van, míg a nőstényeknél kerekebb formájú. Szaporítása elég könnyű, egy kisebb 20-25 literes, világítás nélküli medencébe helyezzünk néhány csomó finom szálú vízinövényt, amelyre az ikrákat szórhatják, vagy rakjunk az akvárium aljára ikrarácsot. A víz legyen lágy (1-5 NK°) és kissé savas (pH 5,5-6,5), 26-28 °C hőmérsékletű. Használhatunk tőzegen átszűrt RO vizet is. Kisebb csapatban, vagy párban is lehet ívatni őket, előtte a halakat etessük bőségesen élő eleségekkel. A halakat este helyezzük ki a külön medencébe, és többnyire a következő reggelen kezdenek el ívni. A felnőtt halak megeszik az ikrákat, ezért ikrázás után távolítsuk el őket. Az ikrák 24-36 óra múlva kelnek ki, és a lárvák további 3-4 nap múlva úsznak el. Papucsállatkával indíthatjuk az etetésüket, majd ha már nagyobbak, akkor sórákkal, vagy más élő planktonnal könnyen felnevelhetőek. Az ikrák, és az ivadékok az első időszakban fényérzékenyek, ezért ilyenkor ne használjunk világítást.