• Tudományos név: Epalzeorhynchos kalopterus
• Szinonímák: Barbus kalopterus, Rókamárna, Szépúszójú márna
• Magyar név: Díszesszárnyú márna
• Csoport: Pontyfélék
• Származás: Ázsia; Dél-Thaiföld, Maláj-félsziget, Borneó, Szumátra, Jáva
• Testhossz: 16 cm
• Természetes élőhely: Folyók és patakok, homokos vagy kavicsos részein, valamint az esős évszakban az elárasztott területeken.
• Viselkedés: A fiatal példányok gyakran félénkek és bujkálósak, de ahogy öregszenek, úgy válnak inkább területvédővé és agresszívvé a hasonló kinézetű halakkal szemben. A természetben magányosan él, csak szaporodáskor keresi fajtársai társaságát. Akváriumban is célszerű magányosan tartani.
• Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén algát és rovarlárvákat eszik. Ezért fontos, hogy a jó minőségű élő és fagyasztott eleség mellett adjunk nekik rendszeresen zöldségeket és gyümölcsöket is.
• Szaporítás: Akváriumi körülmények között még nem volt sikeres.
• Medence: Minimum 250 literes
• Halnépesség: 250 literre 1 hal
• Dekoráció: Aljzatnak homokot, vagy kavicsot használjunk, valamint néhány nagyobb, laposabb követ. Ágakkal és gyökerekkel dekorálhatjuk a medencét, valamint fontos, hogy biztosítsunk búvóhelyeket és árnyékosabb részeket is a halak számára. Kedvelik a vízáramlást.
• Hőmérséklet: 22-26 °C
• pH: 6-7,5
• Keménység: 5-12 NK°
• Várható életkor: 8-10 év

Megjegyzés: Nem annyira agresszív, mint a rokon rojtosszájú halak. A díszesszájú márna teste hosszúkás, hasa lapos. A hátuk a világosbarnától, a sötét barnáig változhat, míg az oldalvonal alatti rész sárgás-fehéres. Nagyon hasonlít a Sziámi ormányos márnára (Crossocheilus oblongus), egy vastag sötétbarna, vagy fekete vízszintes csík húzódik a szájtól, a szemen keresztül egészen a farokúszóig, de a díszesszájú márnának a sötét csík felett egy vékonyabb aranyszínű csík is található. Az azonosítás az úszók alapján még könnyebb: a hát-, a farok alatti- és a hasúszók szélei fehérek és a színük vörös és fekete. A halak szeme gyakran vörös. Két pár bajuszszáluk van. A Díszesszárnyú márnát lehetséges kisebb csapatban is tartani egy megfelelően nagy akváriumban, sok búvóhellyel, de ekkor minden egyednek elég nagy territóriumra van szüksége.
A kifejlett nőstények teste szemmel láthatóan vaskosabb, mint a hímeké, de a fiatal halak nemét szinte lehetetlen megállapítani. Szaporítása lehetséges: távol-keleti halfarmokon, hormon injekciókkal nagy mennyiségben sikeresen tenyésztik.