Change the language to englishEnglishChange the language to english
diszhal.info logo
Dianema longibarbis - Hosszúbajszú páncélosharcsaAngolul / English
Dianema longibarbis - Hosszúbajszú páncélosharcsaDianema longibarbis - Hosszúbajszú páncélosharcsaDianema longibarbis - Hosszúbajszú páncélosharcsa
  • Tudományos név: Dianema longibarbis
  • Szinonímák: Callichthys adspersus, Decapogon verissimi
  • Magyar név: Hosszúbajszú páncélosharcsa
  • Csoport: Harcsák
  • Származás: Dél-Amerika; Peru és Brazília
  • Testhossz: 10 cm
  • Természetes élőhely: A fő folyótól messzebb, inkább a lassú folyású patakokban, mellékfolyókban és a folyók által elárasztott területeken él.
  • Viselkedés: Békés harcsa, kifejezetten társas akváriumba való, még a kistestű halakat sem háborgatja. Kisebb csapatban érdemes tartani.
  • Táplálkozás: Mindenevő, nem válogatós, a száraz tápoktól kezdve az élő eleségekig mindent megeszik. Vörös szúnyoglárva, darabolt földigiliszta és tubifex lehet a fő táplálékuk. Az akváriumban régóta tartott példányok gyakran a vízfelszín közelében táplálkoznak.
  • Szaporítás: Nehéz
  • Medence: Minimum 80 literes
  • Halnépesség: 100 literre 3-4 hal
  • Dekoráció: Homokos aljzat, valamint ágakból és gyökerekből sok búvóhely. Akváriumuk talajára tehetünk szárított tölgyfa, vagy bükkfa leveleket is, ami hasonlatos a természetes élőhelyükön található állapotokhoz. Kedvelik a sűrű növényzetet is.
  • Hőmérséklet: 24-28 °C
  • pH: 5,5-7,5
  • Keménység: 1-20 NK°
  • Várható életkor: 8-10 év

Megjegyzés: A Hosszúbajszú páncélosharcsa teste külsőleg egy elnyújtott Corydoras-hoz hasonlít. A testük szürkés-barnás színű, amelyen fekete, változó méretű, pöttyös mintázat található. A hasi részen testük világosbarna, vagy fehér színű. A Hosszúbajszú páncélosharcsa szemei viszonylag nagyok, és a fej oldalán találhatóak, valamennyivel a fej középvonala alatt. Az úszói egyszínű, világosbarnák. Lapos, előrenyúló fejükön 2 pár bajusz található. A hímek mellúszójának első sugarai megvastagodtak, míg a nőstények teste kissé teltebb. Akváriumi szaporodásukról kevés információ lelhető fel, egyes leírások szerint habfészek építő, megint más forrás szerint a halak a talajba ásott gödörbe rakják az ikrákat, vagy a tereptárgyakra ragasztják azokat. Célszerű egy kisebb csapattal próbálkozni, ha szaporítani szeretnénk őket. Vízfelszínen úszó növényekkel segíthetjük a habfészek építést, de egyes leírások szerint egy darab műanyag, vagy hungarocell lapka is megfelelő lehet. A szaporodási kedvet növelhetjük nagy mennyiségű élő eleség etetésével, és egy nagyobb, alacsonyabb hőmérsékletű vízcserével. Amint meglátjuk, hogy leikráztak, a szülőket távolítsuk el, mert megehetik az ikrákat. A kikelő kishalakat sórákkal és más apró, élő eleségekkel etethetjük, amint a szikzacskójuk felszívódott.

Ha nem sikerül elsőre a szaporítás, akkor próbálkozhatunk a természetes élőhelyükön bekövetkező időjárás változást leutánozni, ami a száraz évszak utáni esős időszakot jelenti. A természetben az esős évszak kezdetén kezdenek ívni, ezért először csökkentsük le a vízmélységet, és emeljük a hőmérsékletet néhány fokkal, valamint éheztessük a halakat kb. 1 hétig. Extrém esetben a szűrést is eltávolíthatjuk a medencéből, és megnövelhetjük a víz keménységét is egy kicsit. Néhány hét után töltsük fel az akváriumot hidegebb lágy vízzel (esővíz), és etessük a halakat bőségesen. Tegyük vissza a szűrőt is (ha kivettük), hogy egy kis áramlatot generáljunk. Ezen kívül még hatással lehet a halakra a légköri nyomás és az időszak is, mert Dél-Amerikában az esős évszak szeptembertől áprilisig tart, és sok hal csak ebben a néhány hónapban szaporodik.

Hasonló vízparamétereket igénylő fajok