Háttérinformáció: Ez az, amit a jövő az egykor hatalmas Xingu folyó középső szakasza számára tartogat: a folyó nagy területeken kiszárad, mert a folyását eltérítették a Belo Monte gát miatt, amivel elektromos áramot termelnek.

Nagyjából két évvel ezelőtt (2016) felszálltam egy kisrepülőre, amely a brazíliai Altamira városába tartott, ahol nagy küzdelem zajlott helybeli csoportok, természetvédők, és egy hatalmas energetikai vállalat között, és az elmúlt időszakban a vita a tetőfokára hágott. A Belo Monte gát, amely Brazília történetében az egyik legnagyobb vízierőmű projekt, az évekig tartó tüntetések és bírosági csatározások ellenére végül megépült, és azt terveztem, hogy a gát mögé utazok néhány nappal azután, hogy a sok zsilip közül az elsőket felemelték. Az altamirai tapasztalataimat és a Xingu folyó nagy kanyarulatánál (Volta Grande) tett látogatásomat az Amazonas magazin 2016 Május/Június-i számában közzétettem.

Ma, két évvel később a gát még mindig áll, de a megjósolt legrosszabb várakozások, amelyek az emberekre és vadvilágra hatottak volna egyelőre elhárultak, legalább is idáig. Az összetett jogi és politikai helyzet, amely már sokkal a legelső kapavágást megelőzően megfertőzte a Belo Monte projektet, továbbra sem enyhül, és bár a Xingu folyó rendkívüli élővilága a Volta Grande területén biztosított a folyónak egy pillanatnyi szünetet a teljes pusztulás felé vezető úton, a jövője még korántsem biztos.

A gát költsége meghaladta a tervezetet, az emberi jogi esetek (több mint 20000 bennszülöttet kellett átköltöztetni az építkezés során) folyamatosan rombolták a folyamatban lévő projekt megítélését, és a 2016-os befejezése óta ez a probléma csak tovább nőtt. Számos kulcsszereplőt a Brazil kormányban, akik egykor lelkesen támogatták az építkezést, vád alá helyeztek, sőt el is ítéltek, mégpedig egy átfogó korrupciós vizsgálat során, amely a korábbi elnök Luiz Inácio Lula da Silva bebörtönzését, és a későbbi elnök Dilma Rousseff felelősségre vonását eredményezte.

Üledékek és fajok

Altamira városa helyrehozhatatlanul károsodott: eredeti területének majdnem egyharmadát elöntötte a víz. Lakosságának - amely tartalmazza az áthelyezett bennszülötteket és azokat a munkásokat, akiket a hatalmas építkezések vonzottak ide – szembe kell néznie azokkal a végzetes következményekkel, amelyek az ilyen hirtelen megnövekedett városok velejárói: a megnövekedett bűnözéssel és a kevés boldogulási lehetőséggel. A gát, habár a teljes kapacitásának csak töredékével működik (csak néhány turbina működik jelenleg), nagyban lelassította a folyó folyási sebességét, és a Xingu egykor vad zúgói nagy áradásokat okoztak a víztározó területén. Látogatásom óta folyamatosan tartottam a kapcsolatot a helyi akvarista kereskedőkkel, és ahogy az idei díszhal befogási idény közeledett Kelet-Brazíliában, felvettem a kapcsolatot néhányukkal, hogy információhoz jussak, a jelenleg is működő gát hogyan befolyásolta a folyót és a halak befogását az eddigiekhez képest.

A helyi hírek kétségkívül nem túl jók. „A Belo Monte gátnak hatalmas hatása volt a díszhalpiacra”, mesélte Janne Ekström, aki az egyik legnagyobb halexportőr vállalatot vezeti Kelet-Brazíliában. Az elsőszámú ok, hogy a gát megépülése miatt, az egykor tiszta vizű folyó elüledékesedett, ami megakadályozza a halbefogók munkáját (akik többnyire a látásukra hagyatkoztak a halak befogása során) abban, hogy a kereskedelmileg fontos fajokat befogják. Ez a probléma már a gátépítés kezdetétől fennáll, és csak az utóbbi hónapokban enyhült valamelyest.

„2016-tól mostanáig nem volt lehetséges a kisméretű L014 (Scobinancistrus aureatus) és L025 (Pseudacanthicus pirarara) példányok begyűjtése, mert a szaporodásukhoz használt területeket az üledék tönkretette”, magyarázta Ekström. Mindkét faj nagyon fontos a kereskedők számára az áprilistól júliusig tartó időszakban. Ezek nagy értékű halak, amelyekért a halbefogók sok pénzt kapnak.

Ekström becslése alapján, csak ennek a két fajnak a kisméretű példányai között kialakult hiány – ami a befogás nehézsége miatt, vagy a szaporodó területük pusztulása miatt alakult ki – a helyi kereskedőknek legalább 15000 dolláros kárt okozott havonta, két egymást követő begyűjtési idényben, a gát megépülése előtti időszakhoz képest. És ez a hatás nem csak erre a két fajra korlátozódott. „További fajok begyűjtése is nagyon problémás az esős évszakban: pl. a Baryancistrus xanthellus (L018, L081, L177)” - folytatja Ekström - „mert a gát túl magasan tartja a folyó vizét, és a halászok nem tudnak a korábbihoz hasonló mennyiségű halat befogni. 2017-ben január végétől májusig a befogott halak mennyisége a normálnak csak a felét érte el.” A gát hatása a halkereskedelemre nem teljesen negatív, ugyanis régen az esős évszakban a vízmélység legtöbbször nagyon hirtelen nőtt meg, amikor a zúgók eltömődtek a folyóba bemosott hordaléktól, amit a gát valamelyest szabályozott, így a halászok több halat képesek befogni, mint előtte.

Bizonytalan hatások

Természetvédő szemmel nézve a gát hosszú távú hatásai, még ha csökkentett teljesítménnyel működik is, tisztázatlanok. Egy friss tanulmány, ami a Biological Conservation-ban jelent meg, az első olyan anyag, ami a gát megépülése előtti és utáni állapotokat hasonlítja össze az itt élő halfajok szempontjából, és az eredmények – hasonlóan a halbefogók és diszhalkereskedők véleményéhez – vegyesek. Az üledéklerakódás, ami rövidtávon megnehezíti a halak befogását, nagy valószínűséggel veszélyezteti sok vértesharcsa táplálékforrását is, és ezzel nagyban csökkenti ennek a köves élőhelynek az összetettségét, amely hatással volt ezen harcsák testfelépítésének a kialakulására, viszont az esős és száraz évszak közötti vízmélység változásokban történt kiegyenlítődés hatással lehet sok faj szaporodására is. Az igazság az, hogy egyszerűen nem tudjuk megmondani jelenleg, hogy ez a vízierőmű milyen hatással lesz hosszú távon a környék állatvilágára az elkövetkező évtizedekben.

Sajnos a társadalmi és környezeti rombolás ellenére, amelyet a Belo Monte gát már eddig is okozott, a legrosszabb még valószínűleg hátravan. Az a nagyjából 1600 km2 kiterjedésű földterület, ahol a Volta Grande húzódik, Brazília legnagyobb külszíni fejtésű aranybányájává fog átalakulni egy kanadai cég, a Belo Sun beruházása miatt. Az aranybányászat egy olyan tevékenység, ami közismerten káros a vízi (és emberi) életre, köszönhetően a sok mérgező melléktermékének, így ez az egyik legnagyobb veszély az egész Amazonas halfaunájára nézve, tehát ha engedélyezik a működését, akkor ez a bánya lesz gyakorlatilag az utolsó koporsószög számos halfaj koporsójába, amelyek a Xingu folyó zúgóiban élnek. Jelenleg ezt a beruházást átmenetileg leállították, köszönhetően a bírósági szabályoknak, de majd meglátjuk, hogy ez valóban csak átmeneti akadály (hasonlóan több tucat bírósági szabályozásra a Belo Monte gát esetén), vagy egy utolsó reménysugár a veszélyeztetett vízi élőlényeknek, és helyi embereknek, akik a Xingu folyó középső szakaszán élnek.

Habár úgy tűnik, hogy a vad, és hatalmas Xingu soha nem lesz már akadálytalan folyású, van némi jó hír a többi amazonasi mellékfolyó számára. Az év elején a Brazil kormány szünetet rendelt el az új nagyszabású vízierőmű építési projektekben, például a Sao Luis gátat, amelyet a Rio Tapajos-ra terveztek, úgy tűnik végleg leállították. Halakat továbbra is gyűjtenek ebben a régióban, és úgy tűnik a népszerű akváriumi fajok populációit csak korlátozottan érinti a gát megépülése. Az üledéklerakódás a gát mögött - ami 2017 közepén tetőzött - úgy tűnik csökken, és az iszap valamint az üledék lerakódás a gát mögötti részre, és a zsilipközökre korlátozódik, legalább is a halbefogók elmondása alapján. Továbbá néhány népszerű akváriumi faj exportjának tervezett tilalmát (pl. Scobinancistrus aureatus (L014), Scobinancistrus pariolispos (L048, L133, L253), és Parancistrus nudiventris (L031, L176)) is a napokban feloldották, miután Brazil kutatók bemutattak egy fenntartható gazdálkodási tervet ezekre a fajokra, amiből kiderül, hogy az akváriumi kereskedelem számára történő begyűjtés nincs nagy hatással ezek populációira.

Belo Monte: a kapzsiság emlékműve

Mint mindig, a természetvédelem és a politika elválaszthatatlan Brazíliában. A jelenlegi politikai zűrzavar miatt, amellyel az ország szembenéz elképzelhető, hogy a Xingu folyó középső részének bizonytalan helyzete megszűnik hamarosan. Akvaristaként talán továbbra is élvezhetjük még sokáig az innen származó halakat az otthoni akváriumainkban, amit a Xingu folyóból származó őshonos fajok legújabb szaporítási sikerei is elősegítenek. Azonban ezen halak utolsó megmaradt élőhelyeinek a fokozatos elpusztítása rá kellene hogy ébresszen minket arra, hogy milyen következményei vannak a Földön megmaradt néhány utolsó, eddig még érintetlen helyen, az emberiség ilyen szintű beavatkozásának.

A Belo Monte gát, habár már nem szerepel az újságok címlapjain, továbbra is hatással van az emberek és az állatvilág mindennapi életére a Xingu folyó mentén. Az egész történetnek egy hatalmas környezetvédelmi figyelemfelhívásként kellene szolgálnia számunkra, amivel bemutathatnánk, hogy a kapzsiságnak és korrupciónak milyen romboló hatásai vannak az emberekre és a védtelen állatokra nézve.