Egy Barlangi vaklazacokkal (Astyanax mexicanus) kapcsolatos kutatás segíthet az emberi szívproblémák elleni harcban. A Barlangi vaklazac, amely egy elkülönült populációja a sokkal gyakoribb Mexikói pontylazacoknak, 1,5 millió évvel ezelőtt került be a földalatti barlangok vízrendszerébe. A mellet, hogy elvesztették szemüket és színezetüket, a tudósok felfedezték, hogy azt a képességüket is elvesztették, amivel felszíni rokonaik képesek kijavítani a sérült szívizom szöveteiket.

A tudósok ezt a szívizom javítási képességet 2 génre vezették vissza a pontylazacoknál. Ezután ezt a tudást felhasználva kicserélték a két gént Zebradániókban (Danio rerio) is, amelyek szintén képesek a szívizom sérüléseinek kijavítására, és azt tapasztalták, hogy a Zebradániók is elvesztették a sebhelymentes szövetjavítási képességüket.

Mindkét gén jelen van az emberekben is, és a kutatók azt remélik, hogy ezzel a felfedezéssel képesek lesznek segíteni azokon az embereken, akiknek sérült szívizom szöveteik vannak.