A minden nyilvánvaló ok nélkül történő (mint pl.: hirtelen környezeti változások, mint talaj színének változása, fényviszonyok változása) napok, hetek, vagy hónapok alatt végbemenő színváltozás a vértesharcsáknál (loricariids) nagyon érdekes minden akvarista számára, különösen a miértre keresik sokan a választ. A kérdéses változás jellemzően sötét alapszín esetén történik sárgába, vagy akár fehérbe, akár teljesen, vagy csak foltokban, és néha napok alatt vissza is áll az eredeti szín. Erre a színváltozásra van egy feltevés.

A vértesharcsa fajok közül ez a színváltozás többnyire a Hypostominae alcsaládban figyelhető meg. A jelenség több Nemnél is megfigyelhető, például olyan fajok esetén, mint a Parancistrus aurantiacus, Parancistrus nudiventris, Hypostomus luteus, és a Hypancistrus cf. debilittera. A vértesharcsák alcsaládjai közül a Hypostominae a legkésőbb kifejlődött ág, ami 38 millió évvel ezelőtt alakult ki. Talán véletlen, hogy ebbe az alcsaládba tartozik a legtöbb harcsa, amelynél megfigyelhető ez a színváltozás, habár az is lehet, hogy az a genetikai mutáció, ami ezt a változást okozza csak azután történt meg, miután a Hypostominae alcsalád elindult az evolúciós fejlődésben. Ez a felvetés további vizsgálatra szorul.

A leghíresebb példa erre a színváltozásra a Parancistrus Nembe tartozó fajoknál található. Minden tudományosan leírt és még csak L számmal rendelkező Parancistrus Nembe tartozó fajról tudjuk, hogy változtatják a színezetüket, és ez a jelenség magas számban megfigyelhető ebben a Nemben. Mindazonáltal nem minden egyednél történik ilyen színváltozás, akár még az együtt tartott egyedek között is lehet eltérés, vagy sok esetben csak a fiatal halaknál figyelhető meg.

Kromatofóra a harcsáknál

A színváltozás magába foglalja a sötét és a sárga, vagy fehér változást is, és ezért alapvetően 3 kromatofóra felel. A melenofórák a fekete, vagy barna színezetért, a xanthofórák az okker, vagy sárga színezetért, a leucofórák pedig a fehér színezetért felelnek.

A melanofórák fás szerkezetű sejtek, és úgy működnek, hogy elosztják, vagy felerősítik a melanint a sejtekben, így a halak színe sötét, vagy világos lesz. Feltételezhető, hogy a sötétedést és kifakulást az idegszálak, később pedig a hormonok okozzák. Azok a reakciók, amelyeket az idegrendszer közvetít, csak egy rövid pillanatig tartanak, míg a hormonok általi vezérlés tipikusan perceken, vagy órákon keresztül látható.

A lehetséges ok a Hypostominae Nem esetében

Több ismert oka is van a halak színváltozásának, legtöbbjüket könnyen megmagyarázhatjuk, például stressz, versengés, hőmérséklet, étrend, szaporodás, vagy életciklus változás okán, de a fenti színváltozást kizárhatjuk ezek közül.

Azok a tényezők, amelyek egy új lehetséges ok mellett szólnak:

• A vadon élő egyedek is érintettek.
• Nem minden egyed érintett egy zárt akváriumi rendszer esetében.
• Nincs látható kiváltó ok.
• A színváltozás az akváriumban tenyésztett egyedeknél is megfigyelhető, de az előfordulás alacsony. Ha ez a jelenség genetikai eredetű lenne, akkor sokkal egységesebb lenne.
• A változás legtöbbször a fejtől, vagy az úszóktól indul, és utána terjed szét (ami idegrendszeri, vagy keringési terjedésre utal).
• A színváltozás lassú (nem percek vagy órák alatt megy végbe), így gyanítható, hogy inkább hormonális változás, mint idegi.
• A melanofórák érintettek, de láthatólag a leucofórák és xanthofórák nem.
• Egyes érintett egyedeknek továbbra is van minimális irányítása a saját színezetére (pl. amikor kézbe vesszük őket, vagy vízcserék után).
• Néha maradandó elszíneződés is előfordul, mégha az eredeti alapszín vissza is jön.

Ezek alapján feltételezhető, hogy a fent említett színváltozást a testnedvekben létrejövő rendellenesség okozza, nevezetesen az endokrin mirigy, amely összeköttetésben áll az agyalapi miriggyel. Úgy tűnik, hogy ezt a rendellenességet egy recesszív genetikai jellemző vezérli, talán az egyik, amely kapcsolatban áll az olyan hormonok kibocsátásával, amelyek felerősítik a pigmenteket a melenofórákban. Ez a rendellenesség valószínűleg nem függ össze az adott ingerrel, vagy egy rossz válasz az ingerre.

A jelenséget célszerű lenne kísérletek útján, szakértő biológusoknak tovább vizsgálni, hogy bizonyítani, vagy cáfolni lehessen a fenti feltevéseket. Ha a feltevés mégis igaznak bizonyul, akkor bármilyen kapcsolat a jelenség és a Hypostominae alcsalád fejlődési foka között jelentőséggel bírhat.