Amikor házi kedvencet választunk, akkor szinte biztosan nem az állat választ ki minket, hanem mi kényszerítjük őt a birtokunkba. Innentől a sorsa teljesen tőlünk függ, és mi irányítjuk az életkörülményeit. A lehetőségeink hatóköre szabja meg az állat jövőjét. Ezen lehetőségek alatt a tudásunkat, anyagi helyzetünket, hozzáállásunkat, elhelyezést, tervezést, a ráfordított időnket értjük, csak, hogy néhány dolgot említsünk.

Ezzel szemben vannak etikai megfontolások, ugyanúgy, mint más házikedvenceknél. Elsődlegesen, hogy hajlandóak vagyunk-e az állatot a teljes várható élettartama alatt megtartani (és ha nem, miért nem)? Másodsorban, és talán még fontosabb, hogy hajlandóak vagyunk-e biztosítani számára a megfelelő életkörülményeket egészen a haláláig? Ha ezek közül a kérdések közül bármelyikre is nem a válaszunk, akkor célszerű átgondolni a házi kedvenc beszerzését.

Összehasonlításhoz vegyük például a kutyát. Tartanál egy Német dog-ot egy apró lakásban, ahol a legközelebbi kutyafuttató egy óra sétára található? Kétségkívül nem tartanál, és ha mégis megpróbálnád, az állatvédők hamarosan feljelentenének. Mégis az ilyen esetek (vagy ennél sokkal rosszabbak) örökké előfordulnak világszerte, azokkal a gerinces állatokkal, amelyeket halaknak hívunk.

Miért veszik meg őket az emberek?

Önmagába véve a szűkös akváriumi tér ritkán okozza egy hal idő előtti halálát. Tipikusan ezt a stressz, és a megbetegedés, a technikai felszerelések meghibásodása, a víz rossz kémhatása, más halak piszkálódása és támadásai, vagy (legtöbbször) a rossz vízminőség okozzák.

Azonban, ha feltételezzük, hogy egy hal túléli mindezeket a veszélyeket, a végső akadály mégiscsak a helyhiány lesz. És nem lesz több mentségünk a nem megfelelően megválasztott akvárium mérete miatt. Mindezeket figyelembe véve ki kell emelnünk az összetettségét egy adott faj számára történő megfelelő méretű akvárium megválasztásának, és hogy ezzel kapcsolatban mennyire különböző vélemények vannak. Az egész nagyon bonyolult lehet: például egy viszonylag nagyobbra növő, nagy úszóteret igénylő hal, mint az Ezüst tányérlazac (Metynnis hypsauchen) ugyanakkora akváriumot igényelhet, mint egy Afrikai tüdőshal (Protopterus annectens), ami a tányérlazacnál sokkal nagyobbra nő.

Vajon miért tartanak rengeteg halat világszerte alulméretezett akváriumokban? Azt a választ várnánk, hogy az akvaristák tudatosságának hiánya miatt történik mindez. Történetileg valóban ez a legfőbb ok a legtöbb hal esetében, amely kinőtte az akváriumát, hogy az akvarista, aki megvásárolta nem tudta a végső méretét (vagy nem tudta elég gyorsan továbbadni a halat, miután rájött a tévedésére).

Az információ hiányára hivatkozva kb. 30 évvel ezelőttig, vagy amikor az eladók sem tudták pontosan, hogy az adott hal mekkorára fog nőni (vagy éppen tudták, csak nem tájékoztatták a vevőt), még átháríthattuk a felelősséget az eladókra. Az akvaristák azokban az időkben még jobban bíztak az eladókban és a nagy mennyiségű tapasztalataikban a halak méretére vonatkozóan is.

De ez akkor volt, manapság az eladók nagy többségének sokkal tisztességesebb a hozzáállása, és nagyon ritka, hogy egy óriásira növő halat szándékosan eladjanak egy gyanútlan vásárlónak. Inkább pont ellenkezőleg, az eladók kikérdezik a potenciális vásárlót, mielőtt eladják neki a mini szörnyet.

Az elmúlt években egyfajta szökőár szerű mozgalom indult a vevők részéről, amit a szociális média felerősített, hogy a boltok ne hozzanak be olyan halakat, amelyek nem normál akváriumba valók, de ez vajon elég?

Az internet általános elterjedésével a mobiltelefonokon, nincs többé mentsége egyik vásárlónak sem arra, hogy ne nézzen utána annak a halnak, amit éppen venni szeretne, még a legfelületesebb keresés is elegendő annak eldöntésére, hogy képes-e biztosítani a feltételeket, vagy sem. A halak kifejlett mérete lassan már a képek keresésekor is megjelenik.

Egy egészséges Vörösfarkú harcsa

A bűnpártoló vásárlás

Most nézzük meg a történet másik, sokkal baljóslatúbb oldalát, ahol a kapzsiság, a vágy, az önjutalmazás, vagy a figyelmetlenség bejön a képbe, és az erkölcs, az aggályok és a könyörület háttérbe szorul. Ez az árnyékos része az akvarisztikának sajnos a szomorú valóság a 2020-as években. Valaki lát egy halat, ismer egy halat, vagy hall egy halról, és bármi áron meg akarja szerezni.

Az ilyen akvaristák nyilván tudják a halak kifejlett méretét, de egyszerűen nem foglalkoznak vele. Szinte mindegyikük tudja előre, hogy nem fog tudni hosszútávon biztosítani a megfelelő körülményeket számukra, de ez nem tántorítja el őket, akár még hazudni is képesek az akvarista boltban az eladóknak.

Ezen akvaristák egyik alcsoportjába azok tartoznak, akik becsapják önmagukat is, hogy majd idővel nagyobb akváriumba költöztetik kedvenceiket. Sajnos a legtöbb esetben nincs meg az anyagi fedezet, vagy a fizikai hely ezeknek a terveknek a megvalósításához. A pénzügyi problémák sokszor menet közben jönnek elő, pl. egy gyerek születése, valamilyen műszaki eszköz meghibásodása a lakásban, nem tervezett probléma az autóval, munkahely elvesztése, és a halak máris hátrébb szorulnak a fontossági sorrendben.

Erről nem áll rendelkezésre pontos adat, de tapasztalataim szerint lehet azért becsülni, hogy manapság a nem megfelelő körülmények között tartott halak akár kétharmadát is azok a halak adják, amelyek a fent említett felelőtlen akvaristák tulajdonában vannak. Fontos megjegyezni, hogy nagyon elszaporodtak az olyan fórumok és csoportok, ahol a nagytestű, vagy ragadozóhalak tartásával foglalkoznak, és fényképeket osztanak meg egymás között a hatalmas halakról kisméretű akváriumaikban. Sajnos ez ellen nem sokan emelnek szót!

A méret számít

Vannak, akik egy klasszikus 180x60x60 cm méretű akváriumot óriásinak tartanak. Ez nagyjából 650 liter vizet tartalmaz, viszonyítás képpen egy hevesebb esőzéskor sokkal nagyobb vízmennyiségű pocsolyákon hajtunk keresztül az autónkkal. 650 liter víz csak egy kisméretű tavat hoz létre, amely akár a természetben is előfordulhat, de nagyon meglepődnénk, ha egy ekkora vízben mondjuk, egy Tüskés pikót találnánk, nem is beszélve az akváriumi óriás halakról. Az óriáshalak a nagy folyamokban és tavakban élnek.

Évtizedekkel ezelőtt egy 180x60x60 cm-es akvárium talán nagynak számított, csak keveseknek volt ekkora akváriuma, és azt gondolták, hogy megfelelő méretű lehet egy Arowana, vagy Óriásgurámi, vagy Vörösfarkú harcsa számára is. Manapság az ismert akvaristák egy minimum 300x90x75 cm nagyságú akváriumot javasolnak egy Arowana, vagy Vörösfarkú harcsa számára, és minimum 240x75x75 cm-es akváriumot egy Óriásguráminak, de talán nem meglepő, hogy még ezek is nagyon kicsik a megfelelő tartáshoz.

Hogy kissé árnyaljuk a képet, van néhány óriáshal, amelynek nem kell ekkora élettér, ilyen például a fent említett Afrikai tüdőshal (Protopterus annectens). Amíg ennek a halnak a testhossza akváriumban elérheti a 80 cm-t (talán kicsit nagyobbra is nő a természetben), a nem túl sokat mozgó életmódja miatt mégis elég lehet neki egy minimum 210x75 cm alapterületű medence.

Aztán itt van, mondjuk a Gyümölcsevő pirája (Colossoma macropomum), amelynek a felnőttkori súlya kétszerese lehet a tüdőshalnak, könnyedén elérheti a 30 kg-ot. Ezeket semmiképpen nem tarthatjuk egy 360x120x90 cm-es akváriumnál kisebben. Csak képzeljünk el egy ekkora akváriumot üvegből elkészítve. Ehhez legalább 15 mm vastag üvegre van szükség, ami irtózatosan nehéz, és anyagilag is nagyon sokba kerül.

Természetesen lehet készíteni, és mozgatni is ilyen méretű üveg akváriumokat, amelyek súlya meghaladja a 600 kg-ot is, de ez csak az üveg súlya. Ott van még a víz súlya is. Ennek a kettőnek a kombinációja, mondjuk egy Gyümölcsevő pirája számára készült akvárium esetén már 5,5 tonna lehet. Ez hatalmas súly, és nagyon sok helyet is foglal, valamint rengeteg pénzbe kerül, nem is beszélve a fenntartási költségekről. Őszintén, elgondolkodsz ezen, amikor megveszed azt a kishalat a boltban?

És egy rossz körülmények között tartott Vörösfarkú harcsa

Venni, vagy nem venni?

Sok más dologra lehetne még felhívni azoknak az akvaristáknak a figyelmét, akik ilyen óriásokat akarnak tartani, de ha valaki kitart az elhatározása mellett, annak álljon itt néhány dolog, hogy minek is néz elébe.

Elsőként, legyünk felkészültek, hogy a halunk ki fogja nőni az akváriumát. Úszik egy kicsit, megfordul, majd úszik visszafelé, hasonlóan egy emberhez, akit egy kis szobába zárnak. A barátok és családtagok elkezdenek rámutatni, hogy nagyobb akváriumra lenne szükség, amit akár személyes támadásnak is érezhetünk.

Megpróbálsz kevesebbet etetni, de ez egy nagyétvágyú és alul táplált halat eredményez, amelyik lassabban nő. Előbb utóbb, de hamarabb, mint remélnéd, a halad elkezdi kényelmetlenül érezni magát, és már nehezen lesz képes megfordulni az akváriumban. Lassan feladod, és elkezded hirdetni a halat az interneten elég borsos áron, mivel azt gondolod, hogy ha már az ivadék is drága volt, akkor most akár tízszer annyit is érhet, nem igaz?

Aztán rájössz, hogy lejjebb kell vinned az árát, és nem sokkal később, már ingyen is odaadnád a halat, csak vigye el valaki. De mostanra már eltorzult az alakja, aránytalanul nagy a feje, és szeretnél megszabadulni tőle. Megpróbálkozol mindenféle akvarista bolttal, weboldallal, de hasztalan.

Később az egész akvárium és minden lakója egy kínos, szemet bántó dolog lesz, és azt kívánod, bárcsak ne is létezne. A hal kopoltyúi groteszk módon elhajlanak, teste és gerince eltorzul.

Ebben a pillanatban nincs másod, mint egy üveg kínzókamrád. A barátaid és családod a hátad mögött fog kibeszélni, és hidd el, ez meg fog történni. Végül eléred a végső pontot, egy reggel felébredsz, és kiveszed a halat az akváriumból, elviszed valahová, ahol nincs szem előtt, majd agyonütöd és elásod. Vajon ez egy méltányos befejezés egy olyan élőlénynek, amit fiatal korában befogtak az Amazonasból és rád bíztak, hogy egy üvegdobozban éljen? Talán túlzásnak tűnik most ez a történet, de higgy nekem, nem az, ez megtörténik!

Mit tehetünk?

Ha nem tudsz hosszútávon megfelelő körülményeket biztosítani egy nagyméretű halnak, akkor válassz másik halat. Ahelyett, hogy halakat válogatsz, és reménykedsz, hogy talán el fog férni, próbálj inkább fordítva gondolkodni: az akváriumod méretéhez keress megfelelő halat.

Talán van valami lenyűgöző abban, hogy egy gyönyörű, méretes halat látunk akváriumban, de egy szép színezetű, vagy érdekes viselkedésű hal, ami ráadásul még kezelhető méretű is lehet hasonlóan tetszetős.

A célod a boldog hal legyen! Van legalább 34000 ismert halfaj, ami azt is jelenti, hogy rengeteg megfelelő méretű választékod lehet az akváriumod számára, nem számít milyen válogatós vagy.

Befejezés képpen elmondok egy hibát a sajátjaim közül. Annak ellenére, hogy a semmiből építettem egy 22000 literes akváriumot, amiben óriáshalakat tartottam 15 éven keresztül, egy összeomlás következtében, amikor is elvesztettem a munkám, szakítottam a partneremmel és még az elektromos szolgáltató céggel is csatáznom kellett, mert 10 éven keresztül rosszul számolták el a villanyt, úgy éreztem, hogy nem tudom már tovább gondját viselni a halaimnak.

Szerencsés voltam, hogy az óriási akvárium miatt a halaim kitűnő egészségnek örvendtek, és mindegyiket sikerült megfelelő helyre elhelyeznem, de még így is egy évembe telt, mire mindez sikerült. A megfelelő méretű medence nem az egyetlen korlátozó tényező, de mindennek ez az alapja. Talán megéri elgondolkodni rajta, hogy mit hozhat az élet, és milyen előre nem látható események történhetnek. Könnyen te is hasonló, eddig nem látott szituációban találhatod magad, amibe a halaidat is belerángatod.

Ritka, de hatalmasra növő Elektromos harcsa

Nem addig nőnek csak a halaim, ameddig az akvárium mérete engedi?

Dióhéjban igen és nem. Egy hal egy túl kicsi akváriumban egyszerűen elsatnyul, de e mellett még hihetetlenül egészségtelen is lesz. Ha megtagadjuk egy haltól a helyet, hogy ússzon és mozogjon, akkor az állat csökkenteni kezdi a növekedési hormonok (szomatotropin) termelését. Ám ilyenkor egy inaktív hal elkezd veszélyes zsírtartalékokat kialakítani a létfontosságú szervei körül. Ezen felül a hal stresszes lesz, ahogy kifogy a helyből, és ennek hatására kortizolt termel. A kortizol glükózt szabadít fel a halban, ezzel tovább rombolja az immunrendszerét és tovább gátolja a szomatotropin termelést. Ezeknek a hormonoknak és a túlzsúfolt akváriumban lévő ammónia szint növekedésnek hatására a hal immunrendszere további károkat szenved, a hal növekedése drasztikusan lecsökken, a zsírtermelés felgyorsul és így egy öngerjesztő folyamat indul el.

Szóval igen, csak akkorára nő, amekkorát az akvárium mérete megenged. De ha így is van, ezzel nem fogunk büszkélkedni, a rengeteg vele járó betegség miatt. De legtöbb esetben a hal az elhanyagoltság miatt előbb elpusztul.