A vadonban ritkán találni olyan albínó állatokat, amelyek megérik a felnőttkort. A fehér-farkú szarvas fehér színváltozata talán a leggyakrabban előforduló fehér állat, amellyel a vadonban találkozhatunk, de ők nem valódi albínók. Az albinizmus nem egy tipikus túléléshez köthető jellemvonás.

A valódi albínók – az olyan állatok, amelyeknek születésüktől fogva hiányoznak a pigmentjeik, a szemeiket is beleértve – többféle hátránnyal kezdik életüket. Először is a színezetük (vagy néhány szín hiánya) nehézkessé teszi számukra az elrejtőzést, másodsorban pedig a látásuk is rosszabb, így nehezebben veszik észre a rájuk vadászó ragadozókat, és az élelmet is. Amíg az albínó aligátorok közkedvelt állatkerti látványosságok, egy tanulmány szerint az élettartamuk a vadonban kevesebb, mint 24 óra, és ez minden kétséget kizáróan az albínó halakra is igaz.

Az albínó halak nem olyan ritkák az akvarisztikában, viszont az akváriumi keretek között jellemzően nem kell bujkálniuk, mert nagy valószínűséggel nem ragadozók között tartjuk őket. Az élelem pedig bőségesen elérhető, így a rosszabb látás sem jelent túl nagy akadályt számukra.

Gyakori akváriumi albínók

A leggyakrabban előforduló albínó hal az akvarisztikában kétségtelenül az albínó Corydoras harcsa. Két fajt árulnak leggyakrabban ilyen néven: a Corydoras aeneus és a Corydoras paleatus, de több más fajból is léteznek albínó egyedek. A kettő közül a Corydoras aeneus a népszerűbb, mert gyakorlatilag minden békés fajokból álló társas akváriumban tartható.

Több albínó pontyféle is létezik, ezek közül gyakori az Alufólia márna (Barbonymus schwanenfeldii), a Szumátrai díszmárna (Puntigrus tetrazona) és a Vörös karcsú díszmárna (Puntius titteya). Csak kevés otthoni akvárium elég nagy ahhoz, hogy az Alufólia márnát tartsák benne, ezért ezeket nem részletezzük itt. Az albínó Szumátrai díszmárna vonzó kinézetű, viszont célszerű őket legalább 20 fős csapatban tartani, de legkevesebb 6 példányból álló csoportban, mert csipkelődősek lesznek más halakkal.

Talán a legnépszerűbb ezen halak közül az albínó Vörös karcsú díszmárna, amely szinte ugyanannyira népszerű, mint a normál színváltozat. Békés csapathal, amely szinte bármely társas akváriumban jól érzi magát, különösen egy növényekkel sűrűn beültetett medencében, ahol a zöld háttérhez képest szinte világít. Ez az albínó színváltozat már régóta elérhető az akvarisztikában, legalább az 1980-as évek óta. Létezik belőle hosszú úszójú, és fátylas farkú változat is, amelynek rendkívül hosszú a farkúszója. Ezek nagyon hajlamosak az úszórothadásra, ezért célszerű karanténozni őket legalább 1 hónapig.

Sok albínó pontylazac is létezik, például a vörös neonhal (Paracheirodon axelrodi), a sima neonhal (paracheirodon innesi), Vörössávos pontylazac (Hemigrammus erythrozonus), a Vörösorrú pontylazac (Hemigrammus rhodostomus), a Citromlazac (Hyphessobrycon pulchripinnis), vagy a Kongólazac (Phenacogrammus interruptus). Például a Fekete neonhal (Hyphessobrycon herbertaxelrodi) sokak számára albínó változatban sokkal vonzóbb, mint a normál színezetű hal, és mivel kezdők számára is ajánlott, így elég népszerű.

Sokúszós csukák

És most valami teljesen más. A Polypterus nembe tartozó halaknak 200 millió éves rokonaik vannak a megmaradt fossziliák között, ennek ellenére ezek között is találhatunk albínó változatokat. A Nílusi sokúszós csukából (Polypterus senegalus) is létezik albínó színváltozat a normál színezetű mellett, és talán az albínó ebben az esetben is sokkal népszerűbb. Hossza eléri az 50 cm-t is, de akváriumban legtöbbször csak kisebbre nő, és bármit megeszik, ami befér a száján.

Nem kifejezetten területvédő, vagy agresszív, így nagyobb testű halakkal együtt tartható. Ez az egyik leggyakrabban megvásárolható sokúszós csuka, és szerencsére az egyik legkisebbre növő is. Ettől eltekintve sok akvarista hibát követ el, mert amikor megveszik még fiatalok, és kistermetűek, és túl kicsi akváriumban tartják őket. Tartásukhoz nagy alapterületű akvárium szükséges, így ha rendelkezik valaki a megfelelő méretű medencével, akkor ez az albínó hal jó választás lehet.

Ikrázó fogaspontyok

Az évek során több albínó Ikrázó fogasponttyal is lehetett találkozni, de igazából csak egy faj vált elég közismertté. Az üzletekben lehet találkozni a Nothobranchius Nem több fajával is, legtöbbször a Nothobranchius rachovii-val, vagy a Nothobranchius rubripinnis-szel, de mivel ezeknek az ikrázó fogaspontyoknak a normál színváltozata is rendkívül színes, így az albínó változat nem olyan nagyon vonzó. Más fajokkal is lehet néha találkozni, mint például a Nematolebias whitei, amelyet legtöbbször White Ikrázó fogaspontyaként emlegetnek.

A fenti fajok mindegyike tőzegmocsarakban honos, és ikráiknak hónapokon át tartó száraz időszakon kell keresztülmennie, mielőtt kikelnének. Ez egy kissé nehézzé teszi a generációkon át tartó albinizmus megtartását, nem úgy, mint a legjobban elterjedt albínó irkrázó fogaspontyét, az Acélkék cifra fogaspontyét (Fundulopanchax gardneri).

A Fundulopanchax gardneri egy nagyon változatos faj, számos földrajzi változattal. A vadonban jó úton halad a felé, hogy kialakuljon majd belőle egy többfajos Nem, így nem túl meglepő, hogy egy albínó színváltozat is kialakult belőlük az akvarisztikában. Az akvaristák nagy szerencséjére az albínó Fundulopanchax gardneri testén megmaradnak a vörös pöttyök, valamint a vörös és sárga csíkok a páratlan úszóikon, így nagyon különleges lesz a színezete. A hím testhossza eléri a 6,5 cm-t, míg a nőstények ennél kissé kisebbek maradnak. Talán ez az egyik legkönnyebben szaporítható Ikrázó fogasponty az akváriumban. Ikráit naponta rakja a vízinövényekre, a kikelő ivadékok elég nagyok, hogy artemiával etessük őket, amint szabadon úsznak. Mint a többi Ikrázó fogasponty, őket is célszerű saját akváriumban tartani, különösen, ha szaporítani is szeretnénk őket. Akár egy társas akváriumban is tarthatjuk, viszont a hosszú úszójú halakat megcsipkedhetik. Mindenesetre akváriumukat fedni kell, mert nagyon jó ugrók.

Paradicsomhalak

A közkedvelt Paradicsomhalból (Macropodus opercularis) is létezik albínó változat, ami elképesztően gyönyörű. Ezt a fajt az elsők között kezdték akváriumban tartani, és már régóta létezik albínó változata is. Ennek teste fehér, amelyen vörös függőleges sávok futnak végig, valamint az úszóin is megtalálhatók a vörös minták. Elképesztően néz ki egy akváriumban is, de ha a valódi szépségét akarjuk megfigyelni, akkor kültéren érdemes tartani. Ha olyan helyen élsz, ahol a hideg miatt nem lehet egész évben halakat tartani kint, akkor érdemes csak a nyári hónapokban kertitóba tenni ezt a halat. Nagyon jól néznek ki felülről is, és többnyire a felszín közelében úszkálnak.

Kerti tóban a szúnyoglárvákat összeszedik, és könnyen ívnak is. A szaporodásukat is jól megfigyelhetjük, valamint az ivadéknevelésük is érdekes, mert a felszínen építenek habfészket. Ezen kívül rendkívül jól tolerálják a hideget is, és könnyedén elviselik a 10 °C-os, vagy még ennél is hidegebb vizet. A legszebb mégis a kültéri tartásukban az, hogy elképesztően feljavul a színezetük.

Sügérek

Sok sügérnek létezik albínó színváltozata, a dél-amerikai fajok közül az egyik a Márványsügér (Astronots ocellatus), amelynek rögtön két változata is létezik: az albínó tigrismintás, és az albínó vörös. Az albínó tigrismintás a második legnépszerűbb Márványsügér színváltozat, az első pedig a sima tigrismintás.

Az albínó tigrismintás Márványsügér elképesztően szép, fehér testén széles vörös, függőleges csíkozás található. A vörös albínó testén pedig változó mennyiségű vörös színezet található, de az úszói fehérek. Ezeket a sügéreket elragadó természetük miatt mindenkinek ki kellene próbálnia egyszer, csak sajnos nagy akváriumra van szükségük.

A második dél-amerikai albínó sügérfaj a Heckel tarka sügere (Acarichthys heckelii). A testén található pöttyök, és a hosszú úszói miatt elképesztő kinézetű hal. Testhossza elérheti a 25 cm-t is, így neki is nagy akváriumra van szüksége.

Az afrikai sügérek közül a Meggyhasú sügérből (Pelvicachromis pulcher) létezik legrégebb óta albínó változat. Elképesztően szép a fehér testén végig húzódó vörös mintázat és a nőstényeknél látható vörös has. Viszonylag békés hal, akár egy társas akváriumban is tartható.

A Tanganyika tavi fajok közül kettőnek van albínó színváltozata. Az első a Kockás torpedósügér (Julidochromis ornatus), ami egy kisebb faj a maga 7,5 cm testhosszával. Teste vízszintesen csíkos, és talán még szebb is, mint az eredeti színváltozat. Egy társas akváriumban más hasonló méretű Tanganyika tavi halakkal is együtt tartható, ha van elég búvóhely számukra. Viszont szaporodáskor nagyon területvédőkké válnak, így egy társas akváriumban egymagában érdemes tartani.

A másik Tanganyika tavi sügér, amelyből létezik albínó színváltozat a Porcelánsügér (Neolamprologus brichardi). Rendkívül könnyen tenyészthető faj és nagyon szapora is. Nézőpontunktól függően szerencsére, vagy szerencsétlenségre rendkívül jól védelmezi az ivadékait, sőt a fiatalabb halak is besegítenek a kisebb ivadékok gondozásába. Ha populációjukat nem követjük figyelemmel, könnyen túlszaporodnak egy akváriumban, és kipusztítják a többi lakót. Így egy társas akváriumban belőlük is csak egy egyedet célszerű tartani, ha viszont szaporítani szeretnénk, akkor egy külön számukra berendezett akváriummal próbálkozzunk.

A legnagyobb számú albínó sügér a Malawi tóban található. Annak ellenére, hogy Larry Johnson, és mások is, akik rendszeresen búvárkodnak a tóban, sohasem láttak albínó egyedeket, a tóban élő sügérekre jellemző gyors alkalmazkodási képességnek köszönhetően, nem lepődhetünk meg az albínó színváltozatok megjelenésétől a fogságban tartott populációknál. Ez a jelenség több Nemnél is fennáll.

Az Aulonocara Nem esetében legalább két fajról tudunk, de lehet több is, ahol létezik albínó színváltozat. Az egyik a Császársügér (Aulonocara stuartgranti), a másik az Aulonocara hansbaenschi, de más halaknál is előfordulhat albínó egyed, a rengetek hibridizációnak köszönhetően.

A Mbunák között a Melanochromis Nem kínálja a legtöbb albínó fajt: az auratus, johannii és vermivorus személyében. A Cynotilapia Nem esetében csak a Cynotilapia zebroides „cobue” esetében találkozhatunk albínókkal. A Metriaclima greshakei esetében szintén létezik albínó színváltozat. A Pseudotropheus socolofi-ból szinten létezik albínó. Talán utóbbi az a faj, amely legjobban kitűnik a tömegből a maga teljesen hófehér színével.

A Maylandia Nemnél találjuk meg a főnyereményt: a Maylandia zebra albínó változatát. A kifejlett hímek látványa felejthetetlen, teste fehér, amelyen rózsaszín függőleges csíkok húzódnak, és egy igazi szemet gyönyörködtető pont lehet egy csapat mbuna között. A többi másik fajokhoz hasonlóan őket is tarthatjuk más mbunákkal együtt olyan akváriumban, ahol rengeteg búvóhely található.

Rendkívüli albínók

Bármilyen legyen is az akvarisztikai érdeklődésed, biztosan találsz magadnak megfelelő, akváriumban tenyésztett albínó halat. Ezeket tarthatjuk a normál színezetű fajtársaikkal, vagy külön albínó csapatban, vagy akár egymagában is. Létezik szinte minden méretű akváriumhoz albínó hal, a nano akváriumtól az óriási medencékig.