Nem kedvelem a mit csináljunk, és mit ne csináljunk cikkeket, de egyre többször tapasztalom meg, hogy túl sok guppi (Poecilia reticulata) idő előtti pusztulását okozza, a megfelelő információk hiánya, az aktuális állományok jellemző problémái, vagy ahogy én hívom társadalmi tehetetlenség – amikor az emberek úgy őriznek meg, és adnak át hibás információkat, hogy az nem ültethető át a valóságba, és nem állja meg a helyét a jelenben. Igen a guppik régen könnyen tartható halak voltak, elég igénytelenek, és kedvelt élőlények egy trópusi akváriumban. Manapság túl sok pusztul el a megvásárlásukat követő néhány héten belül rejtélyes, és gyakran gyógyíthatatlan betegségekben.

Következzék egy tíz pontból álló lista, amely reményeim szerint megállítja ezt a folyamatot, és segít a többi akvaristának ennek a kiváló halnak a tartásában.

1. A megfelelő mennyiségű hely biztosítása

Mekkora legyen a legkisebb akvárium mérete, ami elégséges a guppi tartásához? Régen voltak, akik sikeresen tartották őket egy 7,5 literes gömbakváriumban. Ekkor még a guppik is sokkal szívósabbak voltak. Manapság már meg sem próbálnám egy 40 literes akváriumnál kisebb medencében tartani őket. A kis akváriumok egyszerűen instabilok, nem lehet egyenletesen fenntartani bennük a kémiai és biológiai egyensúlyokat. Szerintem a legkisebb akvárium manapság, amiben guppit szabadna tartani az 60 liter, de egy 80 literes akvárium még jobb.

Nagy valószínűséggel a környezeti problémák az elsőszámú oka az akváriumban tartott guppik korai elhalálozásának. Ha az akvaristák az elejétől megfelelő méretű akváriumban tartanák a guppikat, akkor sokkal kevesebb problémába ütköznének. A kisméretű medencék halálos csapdákká válnak a halaink számára: a kis mennyiségű víz kevés puffer tartalékot jelent, a pH is gyorsabban megváltozhat, a vízhőmérséklet hamarabb felmelegedhet egy nyári napon, vagy túl gyorsan csökkenhet télen, valamint a halak közötti agresszió is felerősödhet, mert kevés az úszótér, vagy menekülési lehetőség a halak számára. Ezért fontos, hogy elég helyet biztosítsunk a guppiknak is!

2. Biztosítsuk a biológia egyensúlyt

Annak ellenére, hogy manapság már kereskedelemben is lehet kapni a szűrőkbe való hasznos baktérium kultúrákat, az akvaristák még sokszor veszítenek el halakat a biológiailag nem beállt, vagy csak részben beállt akvárium miatt. Ennek oka a türelmetlenség egy új akvárium beállításakor, vagy az akaratlanul elpusztított hasznos baktériumok pl. egy gyógyszeres kezelés során, esetleg a vízhez adagolt só miatt, vagy a túl nagy mennyiségű vízcsere. Az ammónia és a nitrit mérgezés eddig is, és ezután is az egyik leggyakoribb oka lesz a díszhalak pusztulásának.

Milyen nehéz valójában meggyőződni arról, hogy az akváriumunkban már beállt-e a biológiai egyensúly? Nem túl nehéz, csak türelemre és víztesztekre van hozzá szükség. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy hogyan csináljuk, akkor inkább kérjünk segítséget. Továbbá a szűrőbaktériumok számára szükséges ammónia biztosításához elegendő lehet egy adag régi akváriumi talaj, élő növények, egy már meglévő akváriumból vett víz, vagy hasznos baktérium kultúra, amit a boltban vásároltunk. És hagyjunk neki elegendő időt. Lassan telepítsük be az akváriumot, etessünk ritkábban, és folyamatosan ellenőrizzük a vízminőséget.

3. Biztosítsunk meleg, lúgos vizet (és esetleg egy kevés sót)

A guppik számára kemény, és lúgos vízre van szükség (10+ NK°, pH 7-8), aminek a hőfoka 26-28 °C. Adhatunk egy kevés sót is a vízbe, viszont ne sima asztali sót használjunk, hanem tengeri sót, vagy kifejezetten akváriumba való sót. Általában 1 teáskanál 4 liter vízhez elegendő.

A tesztcsíkok megfelelőek lehetnek a gyors ellenőrzéshez, de inkább folyékony teszteket használjunk, amivel rendszeresen és pontosabban mérhetjük a kritikus értékeket. Fontos, hogy pontosan kövessük az utasításokat, mielőtt leolvassuk a teszteredményeket.

4. Megfelelő állományt vegyünk

A guppik régebben sokkal szívósabbak voltak, mint manapság az ázsiai importhalak esetén. Ha lehetséges, akkor helyi tenyésztőktől vegyünk halakat. Különítsük el őket és karanténozzuk az új halakat legalább két hétig, mielőtt betesszük őket a már meglévő halaink mellé, ezzel is csökkenthetjük annak az esélyét, hogy az import halak betegségei részben, vagy teljesen elpusztítsák a már meglévő állományunkat.

Fontoljuk meg, hogy a guppiból a vad törzseket tartsuk, vagy Endler guppit, esetleg a kettő keresztezéséből keletkezett halakat, a mindenféle nagy mennyiségben előállított import változattal szemben. Előbbiek sokkal szívósabbak egy akváriumban. Valamint legyünk elővigyázatosak a kifejlett példányok vásárlása során, a guppik ugyanis csak 2-3 évig élnek, ezért fiatal példányokat célszerű vásárolni.

5. A nemek közötti arány megfelelő legyen

Az az elképzelés, hogy párban tartsuk a guppikat, ami megannyi más hal esetén megfelelő lehet, az elevenszülők (pl. a guppik, plattik, karfarkú halak és mollik) esetén nem állja meg a helyét. Ezek a halak a természetben olyan kolóniákban élnek, ahol sokkal több nőstény jut egy hímre, ezért fogságban is így kell őket tartani.

Egy kisebb akváriumban a hímek agyonhajszolják a nőstényeket, nem adnak nekik elég időt az evésre, pihenésre és a szülésre sem. Legjobb az ilyen elevenszülőket trióban vásárolni (1 hím és 2 nőstény), esetleg többségében nőstényeket tartani, vagy csak hímeket egy adott akváriumban. Ha nem szeretnénk tenyészteni őket, akkor a legjobb egynemű halakat tartani.

6. Tartsuk őket saját medencében, vagy megfelelő halakkal

A guppikat nem szabad teknősökkel, rákokkal, vagy olyan halakkal együtt tartani, amelyek táplálékként tekintenek rájuk. Viszont garnélákkal könnyen együtt tarthatók. Továbbá tartózkodjunk a cápamárnával, bettával, és gömbhalak való társítástól is, mert ezek szétcsipkedik a guppik hosszú úszóit. Hasonlóan nem jó társhalak a nagyobb testű plekók, algaevők, illetve a szintén csipkelődő pontylazacok (amelyeknek amúgy is más vízparaméterek kellenek).

A guppikat legjobb magukban tartani, esetleg egy kisebb csapat Corydoras társaságában, hogy egy kis mozgás is legyen a talaj közelében. Túl gyakran hallani arról, hogy a nem megfelelő társítás miatt a guppik megsebesülnek, vagy megeszik őket a társhalak.

7. Megfelelő eledelekkel etessünk

Nagyon jó minőségű pehely, vagy granulátum alakú száraz táp kapható manapság, amely biztosítja halainknak a megfelelő tápanyagforrást, és mentes mindenféle betegséget okozó problémától. Néhány liofilizált és fagyasztott eleség is megfelelő lehet, de nem célszerű pl. élő vörösszúnyog lárvával etetni őket, mert az egészségügyi problémához vezethet.

Napi kétszeri etetés (vagy többször kisebb mennyiségben) megfelelő a guppik számára. A nagyüzemekben, ahol sokkal több figyelmet fordítanak a vízcserékre, és a vízminőség tesztekre, a guppikat akár napi 15-ször is etethetik, hogy felgyorsítsák a halak növekedését és ezáltal a mielőbbi piacra kerülésüket. Ha elutazunk otthonról hosszabb időre, és nem bízunk meg teljes mértékben a halakra vigyázó segítőnkre, akkor porciózzuk ki, és címkézzük meg pontosan a napi adagokat, majd pakoljunk el mindenféle más dobozos eleséget, különben a halaink nagy valószínűséggel túl lesznek etetve.

8. Végezzünk rendszeres, részleges vízcseréket

A halaink számára a legjobb, és legegyszerűbb módja a megfelelő környezet biztosításának a heti 25%-os vízcsere alkalmazása. Ezzel nagymértékben csökkenthetjük az élővilágra ható hosszútávú negatív hatásokat.

A legjobb megoldás, hogy talajporszívót használunk, és leszívjuk a talajba ragadt szennyeződéseket, valamint az alsó vízréteget, és ezt a vízmennyiséget állott vízzel töltjük vissza, amelyet már néhány nappal ezelőtt előkészítünk. Használhatunk különböző klórmentesítő szereket is.

9. Ha betegek lesznek, gyógyítsuk őket helyesen

Ne kezeljük félre, vagy ne gyógyszerezzük túl a halakat. Mindent összevetve valószínűleg több hal pusztul el a jószándékú gyógyszeres kezelés hatására, mint a valódi betegségekből adódóan. Vegyük figyelembe, hogy minden gyógyszer egy bizonyos határon túl méreg, és a szerek egymással való kölcsönhatása megjósolhatatlan lehet. Ha egy hal táplálkozik, és jól reagál a gyógyszeres kezelésre, akkor vigyük végig a kezelést (ahogyan a szer gyártója ajánlja), és ne kezdjünk el másik gyógyszert használni (ha másik gyógyszert akarunk használni, akkor inkább várjunk néhány napot, hogy a hal felépül-e magától, és csak utána kezdjük el az új kúrát).

10. Ha szaporodnak, legyen elég hely a kicsiknek is

A nőstény guppik, ha hímekkel együtt tartjuk őket, akkor folyamatosan terhesek lesznek és kishalakat szülnek. Szülés előtt nem sokkal már ne mozgassuk őket (ekkor gyakran már látszanak a kishalak szemei a nőstény hasán keresztül), hanem inkább alakítsunk ki elegendő helyet a meglévő akváriumban, és helyezzünk be finom szálú vízinövényeket, ahol a kikelő kishalak elbújhatnak (az akváriumban lévő élő vízinövényeknek amúgy is sokkal több haszna van egy műnövényhez képest). Egy ennél is jobb megoldás, ha még időben külön akváriumba helyezzük a terhes nőstényt, ahol elegendő hely áll rendelkezésre, és sűrűn beültetjük azt vízinövényekkel. Jó választás lehet valamelyik Myriophyllum, vagy Elodea, esetleg Ceratophíllum faj.

A guppi problémák nagy többségét a nem megfelelő tartási körülmények okozzák, amikor frissen kialakított akváriumban próbálják őket tartani, vagy túl kisméretű medencében, esetleg túl hideg vízben. Vannak olyan betegségek, amelyekre a guppik fogékonyabbak lehetnek, de elsősorban a tartási körülményeken kell változtatni, és csak utána próbálkozni mással.

Ettől függetlenül a guppik hirtelen és rejtélyes módon elpusztulhatnak, mert manapság sajnos ezek az elevenszülők nem annyira szívósak, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ha viszont betartjuk a fenti 10 pontot, akkor a sikeres guppi tartási esélyeink sokkal jobbak lesznek.

Lényeges kérdések a guppitartók számára

• - Mekkora az akvárium?
A guppiknak legalább 60 literes akvárium kell, de jobb, ha 80 litereset tudunk nekik biztosítani.
• - Mióta üzemel az akvárium?
Mivel kényes halakról van szó, legjobb ha az akvárium indítása után legalább 2 hónappal telepítjük be őket.
• - Az akvárium elindítása óta eltelt már 4-6 hét, mielőtt a halakat betelepíted?
Járatni kell a szűrőket, mielőtt bármilyen halat is telepítünk.
• - Milyenek a vízparaméterek? (pH, keménység)
A guppiknak kemény, lúgos vízre van szükségük (NK° 10-30, pH 7-8)
• - Milyen a vízminőség? (legalább az ammónia, és nitrit szint)
A vízminőségnek kiválónak kell lennie a guppik tartásához, az ammónia és nitrit szintnek nullának kell lennie, a nitrát szintnek pedig 20 ppm alatt kell tartani.
• - Milyen a vízhőmérésklet?
A guppiknak nem való a fűtetlen akvárium, a vízhőmérsékletnek 24-28 °C között kell lennie.
• - Akarsz sót adni a vízhez?
Ha csak guppikat tartasz magukban, akkor célszerű lehet 1 teáskanál sót adni 4 liter vízhez.