• Tudományos név :Nandopsis tetracanthus
• Szinonímák: Centrarchus tetracanthus (Valenciennes, 1831), Cichlasoma tetracanthus (Valenciennes, 1831), Chromis fuscomaculatus (Guichenot, 1853), Acara adspersa (Günther, 1862), Heros nigricans (Eigenmann, 1903), Heros tetracanthus torralbasi (Eigenmann, 1903), Heros tetracanthus griseus (Eigenmann, 1903), Heros tetracanthus latus (Eigenmann, 1903), Heros tetracanthus cinctus (Eigenmann, 1903)
• Magyar név: Kubai ezüstsügér
• Csoport: Sügérek
• Származás: Közép-Amerika; Kuba
• Testhossz: 25 cm
• Természetes élőhely: Gyors folyású folyókban és tavakban is megtalálható, többnyire a növények között, de brakkvízben is előfordul a folyók torkolatánál.
• Viselkedés: Nagyon agresszív sügér. Ívás idején területvédővé válik, legjobb külön a számukra berendezett akváriumban tartani.
• Táplálkozás: Ragadozó; A természetben férgeket, rákokat, kishalakat és rovarokat fogyaszt. Akváriumban sem válogatós, inkább a élő, vagy fagyasztott húsos ételeket részesíti előnyben, de a száraz tápokat is elfogadja.
• Szaporítás: Elég könnyű
• Medence: Minimum 250 liter
• Halnépesség: 400 literre 1 pár
• Dekoráció: Aljzatnak használhatunk homokot, vagy apró kavicsot, valamint ágakból, gyökerekből, és néhány nagyobb kőből építsünk búvóhelyeket számukra. A növényeket gyakran tönkreteszik, így csak olyan növényeket tegyünk be az akváriumba, amelyek elég robosztusak.
• Hőmérséklet: 24-30 °C
• pH: 7-8
• Keménység: 6-16 NK°
• Várható életkor: 8-12 év

Megjegyzés: A Kubai ezüstsügér magas testfelépítésű nagytestű sügér. Alapszínűk fehéres, amelyen szürke, vagy fekete pöttyökből és csíkokból álló mintázat látszik. Az úszóik sárgás, vagy zöldes színűek. Az udvarlás, és az ívás során az úszói besötétednek és a szélük ragyogó piros színű lesz. A természetben elérhetik a 40-45 cm hosszúságot is.

A nemek megkülönböztetése nem olyan egyszerű, a kifejlett hímek kissé nagyobbak a nőstényeknél, valamint a farok alatti-, és hátúszójuk hosszabb, és hegyes végű. A legbiztosabban azonban az ivarszervek vizsgálatával lehet megállapítani a nemeket: a nőstényeknek lekerekített, míg a hímeknek hegyesebb az ivarszervük. Ez legjobban szaporodáskor látszik. Szaporításuk viszonylag könnyű, ha egy pár már kialakult, ezért a legjobb, ha egy kisebb csapatot szerzünk be belőlük, és így neveljük őket, majd megvárjuk, amíg párba állnak a halak. Ha egy pár kialakul, akkor vegyük ki a többi halat az akváriumból. Az ikrákat a talajra, vagy valamilyen lapos tereptárgyra rakják, és a szülők védelmezik azokat. Az ikrák száma elérheti a 600-at is. A nőstény az ikrákat legyezgeti és tisztogatja, míg a hím a területet védelmezi a betolakodóktól. Az ikrák 48 óra múlva kelnek ki, és az ivadékok további 5 nap múlva úsznak el. A kishalaknak frissen kel sórákot adhatunk, majd ha már nagyobbak, akkor más élő és fagyasztott eleséggel is próbálkozhatunk. A kishalak viszonylag gyorsan nőnek.