• Tudományos név: Dicrossus maculatus
• Szinonímák: Crenicara maculata, Crenicara praetoriusi
• Magyar név: Vörösszegélyes sakktáblasügér
• Csoport: Sügérek
• Származás: Dél-Amerika, Brazília, a Rio Tapajos és a Rio Maués vízgyűjtő területe.
• Testhossz: Hím: 9 cm, nőstény: 8 cm
• Természetes élőhely: Lassú folyású folyók és patakok
• Viselkedés: Békés, félénk sügér, párzás idején területvédő
• Táplálkozás: Ragadozó, élő és fagyasztott eleségek, de a vadon fogott példányok csak az élő eleséget eszik meg.
• Szaporítás: Nehéz
• Medence: Minimum 75 literes.
• Halnépesség: 100 literre 1 hím, és 2-3 nőstény.
• Dekoráció: A világítás ne legyen túl erős, használjunk homokos aljzatot, és biztosítsunk gyökerekből és növényekből sok búvóhelyet, valamint építsünk barlangokat, amelyeknek apró bejáratuk van (pl. kókuszdió).
• Hőmérséklet: 26-30 °C
• pH: 3,4-5,4
• Keménység: 0-5 NK°
• Várható életkor: 5 év

Megjegyzés: Sajnos a Dicrossus maculatus csak ritkán beszerezhető hal, sokszor összetévesztik rokonával a viszonylag elterjedtebb Dicrossus filamentosus-szal. A két halat a farokúszó alapján lehet megkülönböztetni: a Dicrossus maculatus farka lándzsaszerű, míg rokonáé lant alakú. Testük alapvetően ezüstös szürke, amelyen két sor fekete foltokból álló minta húzódik. Mivel a Dicrossus filamentosus teste sárgás-barnás, ezért a két faj nőstényeit csak színezetük alapján lehet megkülönböztetni. A nemek megkülönböztetése az idősebb halaknál könnyebb. A nőstények hasonló méretűek, vagy egy kicsit kisebbek, mint a hímek, és a színeik kevésbé élénkek. A hímek fején és kopoltyúfedőin ragyogó kék színezet látszik, míg a nőstények hasi úszói sárgás színűek lesznek a szaporodási időszakban. A hímek farokúszója lándzsaszerű, amelyen sűrű, függőleges minta húzódik, és kékes árnyalatú, míg a nőstények farka lekerekített, és mindig átlátszó, minta nélküli. A hímek hát-, és farok alatti úszója csúcsos végű, hasi úszójuk meghosszabbodott, és mindegyik kékes színezetű. A nőstények úszói lekerekített végűek, a hasi úszóik rövidek, és nincsen rajtuk kékes árnyalat.

A Vörösszegélyes sakktáblasügér szaporítása igazi kihívás, mert nagyon lágy, és nagyon savas víz szükséges az ikrák keléséhez. Ezen kívül fontos a kiváló vízminőség is. Egyes megfigyelések szerint egy kisebb csapat pontylazac, (pl. valamilyen tetra) behelyezése az akváriumukba növeli a kifejlett halak szülői ösztöneit. Egy hím akár több nősténnyel is párosodhat, és a nőstények levelekre, vagy egy barlang mennyezetére ragasztják az ikráikat, amelyet megvédelmeznek a betolakodóktól. Az ikrák száma egy nagyobb nőstény esetén elérheti akár a 150-et is. Az ikrákat, és a kishalakat kizárólag a nőstények gondozzák, és ez akár több hétig is eltarthat. Mivel rendszerint melegebb vízben élnek, ezért a kikelő kishalak viszonylag gyorsan elúsznak, amikor még nagyon kicsik, ezért kezdő eleségként nem adhatunk nekik frissen kelt sórákot, hanem más annál is kisebb eleségekkel etethetjük csak őket. Az alacsonyabb hőmérsékletű vízben kikelő halak viszont elég nagyok, hogy a frissen kelt sórákot elfogyasszák az elúszás után. A kishalakat, ahogy nőnek, célszerű külön akváriumba helyezni, mert a többi felnőtt hal megeheti őket. A kishalak is nagyon érzékenyek a vízminőségre.

A nőstény a hasi úszóit a kishalak terelgetésére használja, amikor kinyújtja az úszóit, akkor az ivadékok a nőstény felé úsznak, és amikor a testéhez szorítja őket, akkor a kishalak megállnak. Ezt könnyen megfigyelhetjük, amikor a nőstény egy biztonságos helyet keres az ivadékok számára az éjszakai pihenéshez. Megfigyelések szerint a víz pH értéke befolyásolja a kishalak nemét (hasonlóan az Apistogrammákhoz), de velük ellentétben az alacsony pH értéknél több nőstény fejlődik ki.