A kalászhalaknak 10 családját ismerjük jelenleg, ebbe számtalan csodás színezetű, közkedvelt hal tartozik.

Ausztrália északi részéről, Új-Guineából, Sulawesiről (Celebesz) és a környező szigetek édes-, valamint félsós vizeiből származnak. Egyes fajok természetes elterjedési területe nagyon behatárolt, csak egy tóban vagy egy kis folyóban fordulnak elő. Mivel aránylag könnyen szaporíthatók fogságban, sok fajuk elterjedt az akvarisztikában. A kalászhalakat először az 1930-as években hozták be Ausztráliából Európába, és gyorsan megkedvelték őket az akvaristák. Általában kicsi, békés, rendkívül mutatós halak, nevüknek megfelelően ragyogó színekben pompáznak, különösen az ívó hímek, melyek pikkelyei a megvilágítás hatására kék és zöld fényben csillognak. A fajok többségének két, különálló hátúszója van. A szivárványhalak nagyon mozgékonyak, tágas, növényekkel beültetett akváriumot igényelnek. Többségük tartható társas akváriumban. Általában szívós, ellenálló halak, de érzékenyen reagálnak a vízminőség változásaira, kedvezőtlen körülmények hatására testük mellé behúzott úszókkal az aljzat közelében maradnak.

Dél-Amerika Közép-Amerika Észak-Amerika Afrika Ázsia Európa Ausztrália Világszerte

Pirosfarkú kalászhal
(Bedotia geayi)

Lazacvörös kalászhal
(Glossolepis incisus)

Ostoros szivárványhal
(Iriatherina werneri)

Celebeszi vitorláshal
(Marosatherina ladigesi)

Új-Guineai kalászhal
(Melanotaenia affinis)

Boeseman szivárványhala
(Melanotaenia boesemani)

Türkizkék kalászhal
(Melanotaenia lacustris)

Ausztráliai szivárványhal
(Melanotaenia maccullochi)

Feketeúszójú szivárványhal
(Melanotaenia nigrans)

Törpe szivárványhal
(Melanotaenia praecox)

Villásfarkú kalászhal
(Popondichthys furcatus)

Törpe pettyes kalászhal
(Pseudomugil gertrudae)