Angolul / EnglishJelenleg a csíkféléknek többszáz fajtáját ismerjük, melyek túlnyomórészt Eurázsia édesvizeiben és Észak-Afrikában terjedtek el.
A csíkfélék fenéklakó halak, idejük túlnyomó részét az aljzathoz lapulva, sötét helyeken töltik: lapos hasú testük keresztmetszete háromszögletű. Pikkelyeik hiányoznak, vagy elcsökevényesedtek és a bőrbe süllyedtek, felszínüket vastag nyálkaréteg borítja. A csíkok szája alsó állású, a körülötte található 3-6 pár, ízlelő szemölcsökkel fedett bajuszszál segítségével találják meg táplálékukat a zavaros vízben. Úszósugaraik puhák, de szemük alatt tüskét viselnek, amelyet védekezéskor felállítanak. Sok faj képes a légköri levegőből lélegezni, ezért az oxigénben szegény vizekben is megélnek. A csíkfélék úszóhólyagjának egy részét csontok veszik körül, amelyek kapcsolatban állnak a belső füllel. Az úszóhólyag térfogatváltozásainak regisztrálása révén érzékelik a nyomásváltozásokat. Hirtelen légnyomásváltozáskor, pl. vihar közeledtével, a csíkok a felszín közelében tolongnak, levegőt nyelnek, és feltűnő légbuborékokat bocsátanak ki a végbélnyílásukon. A mandzsúrcsík a legismertebb faj, amely ezt a viselkedést mutatja.
