Change the language to englishEnglishChange the language to english
diszhal.info logo
A vízinövények makróelem szükséglete
A makróelemeket a legnagyobb mennyiségben használják fel a vízinövények az alapvető életfunkcióik biztosításához. Nélkülük a növények képtelenek lennének a növekedésre, valamint kijavítani és fenntartani szöveteiket.

Kalcium

A kalcium létfontosságú a sejtfalak struktúrájának létrehozásában és a sejt áteresztőképességének fenntartásában, ezen kívül néhány enzimet is aktivizál. Habár a kalcium elegendő mennyiségben megtalálható a legtöbb csapvízben, mégis hiány léphet fel, ha csak esővizet, vagy fordított ozmózis elvén előállított vizet használunk kizárólag az akváriumban. Nagyon sok talajfajta tartalmaz kalciumot, és ha ezt kombináljuk részleges csapvíz cserékkel, akkor a legtöbb vízinövény számára elegendő mennyiségű kalciumot biztosíthatunk az akváriumban. A legtöbb esetben nem kell mesterségesen adagolni az akváriumvízhez, különben a túl sok kalcium miatt a többi makróelem mennyisége korlátozva lesz, és a vízkeménység is megnövekszik. A legtöbb vízinövénynek, amely keményebb vízből származik, szüksége van a magasabb kalcium szintre az akváriumban is, ennek hiányában nem megfelelően fejlődnek.

Szén

Minden élőlénynek szüksége van a szénre, mint alapvető építőelemre, ami a vízinövények száraz tömegének körülbelül a 40-50%-át teszi ki. Mennyiségét tekintve a szén a legfontosabb makróelem. A növények a szenet a fotoszintézis során állítják elő, amikor oxigénre és szénre bontják a szén-dioxidot. Habár a növényeknek oxigénre és szénre is szükségük van, sokkal kevesebb oxigént használnak fel, ezért a felesleget kilélegzik a leveleiken és gyökereiken keresztül buborékok formájában. Mivel a szén-dioxid egy gáz, ezért a vízben lévő mennyiségére a levegő és vízfelület érintkezésének nagyságától is függ. Ha a vízfelszín erősen mozog, a levegő és víz keveredése sokkal nagyobb, amitől a vízben oldott CO2 szintje növekszik, vagy csökken, attól függően, hogy mekkora a CO2 szint a levegőben. Hogy a vízinövények elegendő szén-dioxidhoz jussanak a vízből, a CO2 szintnek sokkal nagyobbnak kell lennie a vízben, mint ami a levegőből lehetséges lenne. Ezért külső forrásból kell biztosítani ezt számukra. A természetben és az akváriumban is a CO2 a vízben élő állatok és növények légzése, és szerves anyagok baktériumok általi lebontása során kerül a vízbe. A vízinövények többféle módon is képesek hozzájutni a szükséges szén-dioxidhoz: a talajból a gyökereik által, a vízből a leveleiken keresztül, a többi élőlény CO2 kilégzésének újrafeldolgozásával. Habár a CO2 szint a talajban a legmagasabb (a sok szerves vegyület miatt), mégsem szívódik fel könnyedén, és nincs mindig nagy mennyiségben jelen a növények gyökerei közelében. A vízinövények legkönnyebben a vízből tudják felvenni a szén-dioxidot a leveleiken keresztül. Néhány akváriumban a CO2 szint elegendő a növények növekedéséhez, a legtöbb esetben azonban a növekedést korlátozza az alacsony szint. Általában elmondható, hogy szükséges a külső CO2 adagolás, hogy maximalizálni tudjuk a fotoszintézist és ezáltal, a növényekben megtalálható szén mennyiségét.

Hidrogén

A hidrogént víz formájában (H2O) használják a növények, alapvetően, hogy feltöltsék a sejteket és, hogy a tápanyagot szállítsák a növényen belül. Egyértelmű, hogy a víz megtalálható az akváriumban, és nincs szükség extra hidrogén hozzáadására.

Magnézium

A magnézium minden növény számára létfontosságú, fontos funkciókban játszik szerepet valamint a klorofil egyik fontos összetevője. Ezen kívül a magnézium aktivál olyan enzimeket, amelyek zsírokat, olajokat és keményítőt alkotnak. Ez is egy kemény vízben előforduló elem, és mennyisége gyakran arányos a kalcium mennyiségével, bár a magnézium szintje a csapvízben igen változó, nagyban függ a helyi viszonyoktól, ezért nehéz megmondani, hogy szükséges-e a plusz bevitel. A helyi vízművek legtöbbször adnak kimutatást a vízben található magnézium mértékéről, de kaphatók tesztek is, amivel ez mérhető. Egy növényes medencében az ideális magnézium szint 5-25 mg/liter, bár sok növény természetes élőhelyén sem ilyen értékek között él. Általában elegendő magnézium található a csapvízben ahol kemény a víz, persze használhatunk folyékony tápszereket, amelyek különösen ajánlottak lágy víz esetén. Sok ilyen folyékony tápszer magnézium-szulfátot (keserűsó) tartalmaz, ami azért jobb, mert egyszerre tartalmaz magnéziumot és szulfátot is. Vegyük figyelembe, hogy a túl sok magnézium a vízben megakadályozza a többi elem felvételét, különösen a káliumét. Általában a kálium hiány a túl magas magnézium szint miatt alakul ki.

Nitrogén

A nitrogén az egyik legfőbb tápanyag mind a szárazföldi, mind a vízinövények számára, ami az erős és egészséges növekedéshez szükséges. A növények alapvetően proteinek és nukleinsavak előállítására használják, és a száraz tömegüknek az 1-2 %-át teszik ki. A növények nem veszik fel a nitrogént nyers gáz formájában (N2), hanem számos más formában hasznosítják: ammónia (NH3), ammónium (NH4+), nitrit (NO2-) és nitrát (NO3-). A legtöbb növény a nitrogént ammónium és nitrát formájában veszi fel, és bár ez növényenként eltérő, az ammónium az, amit előnyben részesítenek. Ennek legfőbb oka, hogy az ammóniumot a proteinek felépítésére használják, és ha a növénynek nitrát formájában veszik fel a nitrogént, akkor azt előbb vissza kell alakítaniuk ammóniumra, ami többlet energiába kerül. Az akváriumban az ammónium a halak végtermékéből és szerves anyagok bomlásából keletkezik. Normál esetben ebből nitrit, majd nitrát lesz a nitrogén körforgás folyamán, amit a szűrőben megtelepedett baktériumok végeznek el. A növények még azelőtt felszívják az ammóniumot, mielőtt a baktériumok átalakítják azt, bár a nitritet és nitrátot is képesek feldolgozni. Semmi esetre se próbáljuk meg csökkenteni a biológiai szűrőben a baktériumok számát, azért hogy az ammónium mennyiséget növeljük a növények számára. Lágy és savas vízben az ammónium nem jelent akkora problémát a halak számára, de kemény vízben 7 pH felett az ammónium átalakul ammóniává, ami erősen mérgező a halak és a növények számára is, ezért a biológiai szűrés a kemény vízben még fontosabb. Keményebb vízben a növények sokkal jobban igénylik a nitrátot, mint az ammóniumot a nitrogén szükségletükhöz, bár a növények elsősorban csak azután használják fel a nitrátot, miután az ammónium elfogyott. Arra azért figyeljünk, hogy a nitrát sokkal biztonságosabb forrása a nitrogénnek, különösen keményebb vízben, és ha halak is vannak a medencében. Sok folyékony tápszer is tartalmaz nitrátot, ezért a nitrát szintet mindig figyelni kell az akváriumban. A legtöbb esetben a növények elegendő nitrogént tudnak kivonni az akvárium vizéből a maguk számára. A nitrát szint ellenőrzésére sok teszt áll rendelkezésre, ideális esetben a szintje nem haladhatja meg a 25 mg/liter értéket. Sok akváriumi hal képes ennél magasabb nitrát értékeket is elviselni rövidebb távon. A vízinövények természetes élőhelyén a nitrát érték ritkán haladja meg a 2 mg/liter értéket és a 30 mg/liter már káros lehet.

Oxigén

A vízinövények az oxigént (O2) gáz halmazállapotban veszik fel a vízből (H2O) és a szén-dioxidból (CO2). Az oxigén alapvető szerkezeti eleme a sejteknek, amit a fotoszintézis során használnak fel, de ugyancsak ez a végterméke a folyamatnak. A növények a szükséges oxigén legnagyobb részét a gyökereiken keresztül veszik fel. A vízinövények testében belső „csatornák” találhatók, amelyek nagy részét teszik ki a növények szerkezetének, és amelyeket az oxigén szállítására használnak elsősorban a gyökérzet felé. Amint az oxigén leér a gyökerekhez és ott távozik, összeáll a talajban található szénnel és szerves vegyületekkel, és szén-dioxidot alkot, amit a fotoszintézis során használ fel a növény. A gyökérzetnél kiáramló oxigén segít, hogy ne alakuljon ki a talajban oxigénhiányos állapot, ami károsíthatná a gyökereket. A magas oxigén felhasználás és előállítás ellenére, a vízinövények nem kedvelik a túl magas oldott oxigéntartalmú vizet, mert ilyen körülmények között sok tápanyag, mint például a vas (Fe) reakcióba lép az oxigénnel és túl nagy molekulákat alkot, amit a növények nem képesek felvenni. Nappal a növények a fotoszintézis során oxigént állítanak elő, ezért ilyenkor nem áll felt oxigénhiány. Éjszaka viszont az oxigén szint lecsökken, mert ilyenkor a növények is felhasználják azt. Egy sűrűn beültetett akváriumban, ahol kicsi a vízmozgás, vagy sok vízfelszínen úszó növény van, ami megakadályozza a vízfelszínen történő gázcserét, éjszaka az oxigénszint drasztikusan csökkenhet. Az oxigénszint ritkán esik olyan alacsonyra, ami a növényeknek már kevés, de a halaknak sokszor már túl alacsony lehet. A növényes akváriumokban általában nem kell külön oxigént biztosítani.

Foszfor

A foszfor az energiaszállításban játszik fontos szerepet, és számos enzim alkotóeleme, valamint az egészséges gyökérzethez és a virágzáshoz is nélkülözhetetlen. A foszfort a vízinövények a gyökereiken keresztül veszik fel, foszfát formájában (PO4-), ami a talajban sokkal nagyobb mennyiségben megtalálható, mint a vízben. Ez azért van, mert a foszfát a nyílt vízben – a nagyobb vízmozgás miatt - gyakrabban lép reakcióba a fém-oxidokkal (vas-oxid), amit utána a növények nem tudnak felhasználni. Ez a talajban ritkábban következik be, ezért onnan több foszfátot tudnak felhasználni a növények. Ezenkívül a gyökereken keresztül „kilégzett” CO2 is reakcióba lép a megkötött foszfát-oxidokkal, és felbontja ezeket a foszfát-kötéseket, ezért a talajban sokkal nagyobb mennyiségben lesz jelen a foszfát. A foszfát a haleleségekben is gyakran előfordul, ezért ritkán van hiány belőle az akváriumban. Egy átlagos akváriumban a foszfát értéke 1-3 mg/liter, míg a természetben ezek az értékek sokkal alacsonyabbak: 0,005-0,02 mg/liter. A túl alacsony érték nem olyan nagy probléma, mint a túl magas, mert magas foszfor értékek mellett az algák is elburjánzanak (az algáknak 0,03 mg/liter feletti érték kell a növekedéshez). Normál esetben a foszfát a talajba van zárva, így az algák nem jutnak hozzá. Egy növényes akváriumban nem szükséges a foszfát külső adagolása, ha megfelelő, tápanyagban gazdag talajt használunk.

Kálium

A kálium is nagyon fontos tápanyag, amit nem szabad elhanyagolni egy növényes akváriumban. Kulcsfontosságú a növények biológiai rendszere számára, mert a protein felépítés során, a pórusok nyitásánál és zárásánál, a magvak termeléséhez, a gyökérzet felépítéséhez, a betegségek elleni védelemben valamint a fotoszintézis során is használják. A káliumhiány egy általános gyengeséget okoz a növény fejlődésében, és hatással van a fotoszintézisre is. A növények a káliumot ion formájában (K+) a vízből veszik fel, annak ellenére, hogy az akváriumban és a természetben is a talajból ázik bele a vízbe, ahol sokkal nagyobb mennyiségben található. Mivel a csapvíz nagyon kis mértékben tartalmaz káliumot, ezért mesterséges tápozással kell bevinni az akváriumba, vagy folyékony tápokkal, vagy olyan táptalajjal, ami már eleve tartalmaz káliumot. A kálium-karbonátot, vagy a gránit port gyakran keverik ilyen táptalajokkal, hogy biztosítsák a káliumot a növények számára.

Kén

A vízinövények a ként aminosavak, proteinek és klorofil előállítására használják. Normál esetben a csapvíz is elegendő mennyiséget tartalmaz. A növények a ként szulfát (SO42-) formájában veszik fel, ami a táptalajokban megfelelő mennyiségben megtalálható, de sok folyékony táp is tartalmaz ilyen szulfátokat. Az esővíz is relatív nagy mennyiségben tartalmaz ként, de ez nagyban függ az esővíz gyűjtésének helyétől is. Az egyik legfőbb ok, hogy miért bánjunk óvatosan az esővízzel az az, hogy az esővízben magas lehet a kén tartalom, különösen az első néhány percben, amikor esni kezd. A kén önmagában egy veszélyes elem, amit nem szabad nagy mennyiségben az akváriumba juttatni.