Az öt Malili tó Celebesz (Sulawesi) középső, hegyvidéki részén az akvaristák számára leginkább a színes, nagy mennyiségben előforduló, különleges garnéláiról ismert. Ez az Indonéz sziget egyedülálló biodiverzítással büszkélkedhet, magas a kizárólag csak itt megtalálható élőlények száma is, valamint egy olyan hely a tudósok számára, ahol az evolúciót élőben tanulmányozhatják. A halak, garnélák és Tylomelania csigák, amelyek ezekben a tavakban élnek egyedülállók. A Matano-tó rendelkezik a Towuti-tó után a legváltozatosabb élővilággal a Caridina fajok tekintetében, és más fajok mellett itt él a rendkívül vonzó kinézetű Caridina dennerli is.

2007 óta a környezet pusztulása drámaian felerősödött. Ezek a vulkanikus tavak eredetileg nagyon tápanyag szegények, és kristálytiszta vízűek, valamint több őshonos fajnak adnak otthont. Ezek a Matano tó esetén alapvetően a Telmatherina nem különböző fajait jelentik, de több őshonos gébfaj, rizshalak, és félcsőrös csukafaj él szintén ebben a tóban. A köves part menti részek adnak otthont a nagyszámú Caridina garnélának, amelyek jól megfigyelhetők, ahogy a köveken ücsörögnek napközben.

Közvetlenül a Matano-tó mellett fekszik Indonézia ezen szigetének legnagyobb nikkel bányája. A tó körüli lejtőkön teljesen kivágták a növényzetet az elmúlt években, így az erős trópusi esőzések miatt nagy mennyiségű üledék mosódott a tóba. Ennek a nagy mennyiségű tápanyagnak a hatására vastag algaszőnyeg képződött, amely már a tó aljának nagy részét beborítja. A helyiek továbbá pontyokat és kígyófejű halakat is betelepítettek a tóba, és ezek elpusztítják az őshonos növényzetet és halakat.

2007 óta már a sziámi harcoshalak, és aranyhalak mellett „flowerhorn” sügéreket is lehet látni a tóban, amelyek nagyon népszerű halak Ázsiában. Ezeket Soroako település díszállat boltjában árulják, amely a tó körül a legnagyobb település. A flowerhorn sügér több közép-amerikai sügér keresztezéséből létrehozott hibrid faj, amely nagyon színes, valamint a hímjei hatalmas zsírhomlokot növesztenek a fejükön. Sajnos ezek a hatalmas halak még ráadásul nagyon termékenyek is. A környék haltartói a megunt, vagy túl nagyra nőtt halakat a tóban engedték el, amelyek ott gyorsan szaporodásnak is indultak.

Aki manapság arrafelé utazik, már csak a hűlt helyét találhatja a part menti sziklás részeken, az egykor nagy mennyiségben itt élő garnéláknak és őshonos halak csapatainak. Mindent beborít a nyálkás algaszőnyeg, és számtalan sügér úszkál nagy csapatokban, felfalva mindent, ami az útjukba kerül. A helyi garnélagyűjtők is arra panaszkodnak, hogy manapság semmit nem lehet már kifogni a Matano tóból. Ugyan a Caridina dennerli még megtalálható a tóban, de már csak nagyon kis számban, és ennek a hatalmas tónak a part menti zónái már csak sügérektől hemzsegnek. Néhány éven belül az őshonos állatok és növények száma, amelyek egykor nagy számban éltek itt, lecsökken és csak elszigetelt populációk maradnak belőlük, majd idővel teljesen eltűnnek a tóból.