Change the language to englishEnglishChange the language to english
diszhal.info logo
Növények gondozása és szaporítása

A növények fontos alkotórészei az akvárium dekorációjának, különösen édesvizekben. E törékeny élőlények részt vesznek az akvárium egyensúlyának fenntartásában és a halakra veszélyes nitrogéntartalmú anyagok átalakításában. Igaz, hogy ma már akkor se kockáztatunk semmit, ha nem tartunk növényeket, hiszen az akvarisztikában kifejlesztett technikák ezt lehetővé teszik, de az akvaristák többsége esztétikai okokból mégse mond le a növényekről. Ráadásul egyes halak jó közérzetéhez elengedhetetlenül hozzátartoznak a növények, hiszen vagy az életmódjuk tartozékai, vagy táplálkozási szükségleteik kielégítői. A vízinövények is csak akkor bomlanak ki teljes szépségükben, ha ugyanolyan rendszeresen gondozzuk és figyeljük őket, mint a szárazföldi dísznövényeket.

Mire van szüksége a vízinövénynek?
Ha növényeket akarunk tartani, szükségünk van megfelelő talajra, még akkor is, ha a növény csak lebeg a vízen, hiszen a vízben a talajból származó anyagok vannak, melyekre a növénynek szüksége van. Természetesen a legtöbb növény a talajba ereszti a gyökereit, és mint valami tápanyagraktárból, onnan táplálkozik. A talajnak olyan lazának kell lennie, hogy a víz jól tudjon
cirkulálni benne, nehogy bomló anyagokat őrző zónák alakuljanak ki, és káros nitrogéntartalmú anyagok keletkezzenek. Hogy a növények zavartalanul növekedhessenek, gondoskodni kell a jó világításról, elégséges növénytápsó-ről és megfelelő mennyiségű szén-dioxidról is.

A növénytápsók adagolása

Az akvarista-szaküzletekben többféle olyan, szilárd növénytápsó kapható, ami a növény töve köré szórható. De táplálékkiegészítőként folyékony növénytápot is önthetünk az akvárium vizébe.
Szilárd növénytápsó. A leggyakrabban használ szilárd tápok nitrogént, foszfort és káliumot tartalmaznak. Ezt kb. 2 cm vastagon kell a kavicsos homok alá szétosztani. Létezik golyó vagy tabletta formában árusított növénytáp is, ezeket a növény tövénél kell a talajba fúrni. Ilyenkor egyfajta táplálékraktárt biztosítunk a növénynek, melyből szükségletei szerint meríthet.
Folyékony növénytápsó. A vízben lebegő növények ezekből vehetik magukhoz a fejlődésükhöz szükséges olyan anyagokat, melyek fokozatosan el szoktak tűnni egy ilyen zárt térben, mint az akvárium.
Elsősorban a nyomelemek: a vas, foszfor, molibdén tűnnek el a leghamarabb, s ezt a hiányt a folyékony növénytáp rendszeres adagolásával remekül pótolni lehet. Csak arra kell vigyázni, nehogy túladagoljuk, mert az még veszélyesebb, mint a nyom-elemhiány! Ha a növények ez után se kezdenek növekedni, hagyjuk abba a tápsóadagolást, mert valószínűleg nem nyomelemhiány, hanem valami más tápanyag hiánya okozza lemaradásukat.

A szén-dioxid adagolása

A növények számára a fotoszintézis folyamata biztosítja az életet és a növekedést, melynek során széndioxidot vesznek fel. Az atmoszféra levegőjében bőségesen van széndioxid, ami jól oldódik a vízben. De a folytonos mozgásban levő vízből a szén-dioxid könnyen elillan, és ha sok növényt tartunk az akváriumunkban, szükségessé válhat, hogy különleges, szóró módszerrel juttassunk szén-dioxidot az akváriumba. A szén-dioxid-koncentráció akkor a legideálisabb, ha mennyisége átlagosan 20-30 mg/l.
Tudni kell, hogy a szén-dioxid hat a víz pH-jára (minél több van belőle, annál savasabb és fordítva). Azok a legjobb szóró módszerek, melyek ezt a tényezőt is figyelembe veszik. Éjjel nincsen fotoszintézis, ilyenkor nem szükséges az akváriumba szén-dioxidot juttatni, mert a halaknak még árthatunk is vele.

Apró karbantartó munkák

A rendszeres növényápolással nemcsak a növények fejlődését, hanem az akvárium egyensúlyát is biztosítjuk. Vannak gyorsan növő növények, melyeket gyakran vissza kell vágni, nehogy akadályozzák az alacsonyabbak fejlődését. Figyeljük a vízikertet és ne habozzunk, ha be kell avatkozni. A kellemetlen algákról se feledkezzünk meg, különben elárasztják az egész akváriumot.
A lehullott levelek eltávolítása. Ez az első aprómunka, amit növényápolás közben el kell végezni. A lehullott vagy sárguló leveleket el kell távolítani, mert amint bomlani kezdenek, szennyezik az akvárium vizét. Ráadásul zavarják a növényeket a növekedésben, és ha a szűrőberendezés elé sodródnak, akadályozzák a víz keringését.
A nyesés. Amikor a növények elérik a vízfelszínt, meg kell nyesni a szárakat és az ágakat egyaránt. Nyugodtan le lehet vágni belőlük akár 10 cm-t is. A magasra nőtt, sűrű növények elveszik a fényt, ugyanakkor gyakran lehullatják a talaj közelében lévő leveleiket, ráadásul nem is szépek. Hogy mindezt elkerüljük, vágjuk le a növény fő szárának a csúcsát. A nyeséssel visszaadjuk a növény sűrűségét, mely minden vágás helyén oldalágakat fog növeszteni.
Ritkítás. Vannak olyan növények, melyek levelei kör alakban kibomlanak a tő körül, melyek mindenhová elterjednek és megfojtják a szomszédjaikat. Ezeket nyugodtan lehet ritkítani. Minden második tövet vegyük ki, hogy az akváriumban maradó növények normálisan fejlődhessenek.

Gyakori problémák

A vízinövények levelei megsárgulhatnak, lehullhatnak. Kismértékben ez természetes folyamat, de ha a növények nagy mennyiségben veszítik el a leveleiket, akkor a víz nem megfelelő: hiányzik valamilyen kémiai összetevő, pl. a vas, de előfordulhat, hogy a világítással van baj. Az is lehet, hogy a növény beteg, hiszen, mint minden élőlénnyel, ez a növénnyel is megtörténhet. Ha a növény csak nemrég óta van az akváriumunkban, esetleg csak arról van szó, hogy még nem szokta meg a környezetet.

Sárguló levelek
A növényeknek a növekedéshez szükségük van bizonyos elemekre, de csak minimális mértékben. Ha ezek közül csak egy is hiányzik, a növény azonnal jelzi a hiányt és csökken a növekedése, sőt esetleg nem nő tovább. A sárguló levelek gyakran az egyik elem – leggyakrabban a vas hiányát jelzik. Ilyenkor folyékony vastartalmú tápot kell adagolni az akvárium vizébe, ami hamar megoldja a problémát. Előfordul, hogy a minőségileg vagy menynyiségileg elégtelen világítás okozza a levelek sárgulását. Lehet, hogy valamelyik régi neoncsövet kell kicserélni...

Lehulló levelek
Akárcsak a levelek sárgulását, a lehullásukat is okozhatja egy-egy életfontosságú elem hiánya. Ismét csak a rendszeres tápsóadagolást ajánljuk. Ez a leghatásosabb módszer. A levélhullás másik, gyakran megfigyelt oka a fény hiánya. Lehet,
hogy rossz helyen van a világítás, de az is lehet, hogy túl gyenge. Ilyenkor egy erősebb neoncsővel kell próbálkozni. A növény fényhiányának más oka is lehet.
Ahogy a növények fejlődnek, a leveleik egyre sűrűsödnek, és a fény nehezen jut el a víz alsóbb rétegeibe. Ilyenkor a szárak alján növő levelek már nem kapnak elég fényt. A megoldás egyszerű, elég levágni a növény szárának felső részét, ekkor az alsó rész ismét leveleket növeszt, és nem fog a növény tönkremenni. Más oka is lehet a levélhullatásnak. A kereskedelemben kapható vízinövények többségét nedves környezetben, de a szabadban nevelik. Amint a vízbe kerülnek, különböző mértékben elkezdik hullatni a leveleiket, egészen addig, míg nem alkalmazkodnak az akvárium környezetéhez. Az is lehet, hogy alkalmazkodás közben kissé megváltoztatják a leveleik formáját. Tehát először el fognak hullatni néhány levelet, hogy a környezetet elviselő újakat növesszenek. Az is előfordul, hogy egy növény teljesen „lemeztelenedik", mielőtt regenerálódna. Ilyenkor egy kis türelemre van szükség: ki kell várni, míg megnőnek a végleges levelek.

A Cryptocorine fajok rothadása
Ez a leggyakrabban megfigyelhető betegség az akváriumokban. Nem kifejezetten csak a Cryptocorinefajokra jellemző, de elsősorban azokat támadja meg, ugyanis ezek nem asszimilálják a kalciumot, mely a vízben kalcit vagy kalciumoxalát formában fordul elő. Ugyanakkor a sókat és a vizet könnyen áteresztő szöveteik abszorbeálják. Így aztán apró kalciumoxalát kristályok keletkeznek bennük, melyek megbénítják a növényszövet felső rétegének aktivitását. Ezek gyorsan tönkremennek, nyúlóssá, ragadóssá és áttetszővé válnak.
A levelek a tövüknél kezdenek el rothadni. A kristályok akkor keletkeznek, ha a növényt túl kemény vízben tartják, vagy ha egy jelentősen édesebb vízből kerül be a növény a mi akváriumunkba. Ilyenkor fokozatosan ki kell alakítani a növénynek megfelelő vízminőséget. Ha lehullnak is az összes levelei, attól a növény maga még lehet, hogy megmenthető.

A növények szaporítása

Az édesvízi növények többsége virágos növény, azaz természetes körülmények között virágot hoz és magokat terem, melyek segítségével szaporodik. Ez az ún. ivaros szaporodás. Ez a folyamat másképpen zajlik le az édesvizekben élő moháknál és páfrányoknál is és a tengervizes akváriumokban élő növényeknél is. Ugyanakkor az akvárium zárt környezetében az ivaros szaporodásnak kicsi az esélye. Szerencsére a növényeknek van más módszerük is, ez az ún. ivartalan szaporodás, amikor vegetatív úton, pl. tőosztódással szaporodnak. Ez utóbbi módszerrel szaporítjuk mi is az akvárium vízinövényeit.

A dugványozás
Ezt a módszert főleg a száras növényeknél alkalmazzák. A növény szárának felső részét le kell csípni s el kell ültetni, hogy új növény fejlődjön belőle. Mielőtt a földbe helyeznénk, a szár kifejlett alsó ágait le kell vágni róla. Gondoljunk erre a szaporító módszerre, amikor a túl hosszúra nőtt növények ritkítását végezzük. Az a jó, ha a növény legalább 40 cm magas, mert akkor nyugodtan levághatunk belőle 20 cm-t: az új növény így könnyebben fejlődik. Egy éles ollóval vágjuk el a növényt két levél között. A levágott dugvány alsó, kb. 5 cm-es részéről szedjük le a leveleket. Ezután az ujjunkkal fúrjunk lyukat az akvárium talajába, helyezzük bele a dugványt, és a szár körül gyengéden nyomkodjuk körbe homokkal. Soha nem kell a szár köré felhalmozni a homokot, mert könnyen elrohadhat a betemetett rész, és a növény felső része hamarosan a vízfelszínen fog lebegni. Előfordul, hogy finom gyökérszálak nőnek a korábbi levelek tövének helyén. Ezeket le kell vágni, hogy a dugvány jobban tudjon növekedni.

A bujtatás
Azokat a ,,kokárda" (tőlevélrózsa) alakban növekvő növényeket, melyeknek nincs a talaj fölé emelkedő száruk, hanem egy rendszerint föld alatti központi csomó köré terítik ki körben a leveleiket, a legjobb bujtatással szaporítani.
A bujtatás tulajdonképpen tőosztás. Ez jelentheti egy hajtás gyökereztetését, de nagyon sok „kokárda" formájú növény mellékhajtása az anyanövénnyel továbbra is öszszekötve, a száron lévő csomónál magától is gyökeret ereszt. A már meggyökeresedett dugványt óvatosan ki kell emelni a földből, majd le kell választani az anyanövényről is. Ezt is ollóval vagy zsilettel végezzük. (Egyes növények egyébként maguktól is leválnak az anyanövényről.) Miután a homokot leráztuk a gyökeréről és leöblítettük az új növényt, vágjunk annyit a gyökeréből, hogy kb. 4-5 cm maradjon meg belőle. Ez elég ahhoz, hogy szépen tovább nőjön. Most már csak az új helyére kell ültetni a növényt. Ezt a technikát a leggyakrabban a Cryptocorine és az Echinodorus nemzetséghez tartozó növényekkel szokták alkalmazni. A bujtatás akkor hasznos módszer, amikor meg akarjuk újítani az akvárium növényeit. Ha ritkítást végzünk, szabaduljunk meg az idős tövektől, azután ültessük szét a friss dugványokat. Így mindig tele lesz az akvárium növésben levő s a legjobb formájukat mutató növényekkel.

Az indák és gyökérsarjak osztása
Nagyon sok „kokárda" formájú növény szaporodik ivartalanul, indákkal vagy gyökérsarjakkal. A gyökérsarjak olyan szárak, melyek a föld alatt szétterülnek és apró tövek nőnek ki belőlük, az anyanövénytől néhány cm. távolságban (pl. Cryptocorine). Az indáknak hasonló a szerepük, csak ezek nem a föld alatt, hanem a föld fölött kúszó szárak (pl. Vallis-neria fajok). Az Echinodorus nemzetséghez tartozó növények hoszszú sarjakat növesztenek, melyeken több kis tő van (akár tíz is). E természetes szaporulatokat egyszerűen hagyni kell, hadd terjedjenek, így magától erősödik az akvárium növényállománya. A gyökérsarjak és indák útján szaporodott növényeket csak akkor kell levágni az anyatőről, mikor már van 4-5 levelük. A Vallisneriáknál meg kell várni, amíg megnőnek kb. 10 cm-re. Ha ollóval elválasztottuk az anyatőtől, máris más helyre ültethetjük őket. Ha az Echinodorusok lefektetett indáira súlyt (követ) helyezünk, hamar gyökeret eresztenek és kibújnak a földből az új növények. Az új hajtásokat, amikor már szilárdan állnak a földben, le lehet vágni és máris továbbültethetők.

Növények szaporítása rizómáról
Az Anubias és Microsorum nemzetség növényei rizómáról szaporodnak. Ez azt jelenti, hogy a növénynek van egy kúszó, föld alatti gyöktörzse, ezt nevezik rizómának, melynek felületén apró pikkelyekből gyökerek és levelek nőnek. A rizómáról történő szaporítás nagyon egyszerű. Egy zsilettpengével úgy kell levágni a rizómát, hogy egy 4-5 leveles növényt kapjunk. Ezt az új növényt máris tovább lehet ültetni. Mivel a rizómát sose szabad a föld alá temetni, mert rothadásnak indulhat, inkább helyezzük kőre vagy gyökérre. Ha gumival vagy damilszállal odaerősíthetjük, hamar behálózza a követ, s a köteléket később, ha a gyökerek már jól megszilárdultak és tartják a növényt, le lehet venni. Meg kell még jegyezni, hogy a Mikrosorium nemzetség tagjai a leveleik szélén fattyúhajtásokat is hoznak. Ezeknek apró gyökereik vannak. Az ilyen képződményeket növesztő leveleket le lehet vágni és el lehet ültetni.

A gumós növények szaporítása
Az akváriumban az Aponogeton és a Nymphea nemzetség növényei képviselik a gumós növényeket. Ezeknek mind a leveleik, mind a gyökereik a hagyma formájú gumóból nőnek ki, mely valójában a növény táplálékraktára. Néha előfordul, hogy e növények létrehoznak egy palántát, mely a gumóra tapad, de már vannak levelei és gyökerei. Ezeket le lehet választani, s el lehet ültetni. Magát a gumót ketté is vághatjuk egy fertőtlenített pengével, s a két részt egy erősen szellőztetett és nagyon tiszta akváriumban el is ültethetjük. A fő gumó sebe hamar begyógyul, a levágott rész pedig rövid idő alatt leveleket hoz, s máris át lehet ültetni a végleges helyére. Egyazon gumón évente csak egy ilyen vágást ejtsünk.

A lebegő növények szaporítása
A szögletes vízipáfrány (Ceratopteris cornuta), az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) vagy a tüskés hínár (Najas najas) fajokat akváriumban nagyon egyszerű szaporítani. Ugyanis ezek fattyúhajtásokról maguktól is elterjednek. Ha nem veszünk ki belőlük rendszeresen bizonyos mennyiséget, úgy elszaporodnak, hogy teljesen beborítják a vízfelületet és elsötétítik az akváriumot.