Ebben a cikkben végigfutunk azokon a trópusi halakon, amelyek nagyra nőnek - és valóban súlyosra is -, valamint mutatunk helyettük alternatívákat, amelyek sokkal jobban illenek egy otthoni akváriumba.

Néha jó lenne, ha létezne egy varázspálca, amivel bármelyik akvarisztikai boltban átvarázsolhatnánk az ott található halakat a kifejlett méretükre, azt hiszem sok esetben nagyon nagy meglepetés érne minket! Mert azok a halak, amelyeket megvásárolunk az esetek nagyon nagy többségében még fiatalok, és úgy tűnik, hogy könnyedén elférnek az akváriumunkban, de fajtól függően könnyedén kinőhetik azt, vagy akár az adott akvarista pénzügyi lehetőségeit is túlterhelhetik.

Persze a megfelelő fajleírás az adott boltban megkönnyítheti a döntést, vagy ha az akvarista előtte utánanéz a tartani kívánt faj várható méretének, tartási körülményeinek, etetésének, szaporításának, és viselkedésének. Viszont ha az újdonsült akvarista láthatná az akváriumi halak kifejlett méretét, valószínű sokkolná a látvány sok esetben!

A jó hír, hogy akár több ezer halfaj is elérhető manapság, így mindig akad több alternatíva akár az olyanok számára is, akik az óriásokat kedvelik.

Kerüljük el: Cápaharcsa (Pangasius)

Remélhetőleg manapság már mindenki tisztában van a Pangasius harcsák kifejlett méretével, ennek ellenére még nagyon sok otthoni akváriumban úszkálnak ilyen halak. Elég annyit mondani, hogy a tipikus akváriumi Cápaharcsa, a Pangasiodon hypophthalmus átlagos hossza meghaladja a 60 cm-t, míg egy tágas medencében elérheti a 90 cm-t is, és ezzel az egyik legkisebbre növő Pangasiusról beszélünk.

Alternatív lehetőségek:

Egy fokkal kisebbre nő az Indiai pávaszemes harcsa (Horabagrus brachysoma), a maga 45 cm-es hosszával. Kevésbé aktív, mint egy Pangasius, viszont sokkal színesebb, és egy nagyobb akváriumban nem lesz probléma a hosszú távú tartásával sem.

Esetleg a manapság is alul értékelt Schilbe nembe tartozó harcsák Afrikából? Ha szeretjük az olyan harcsákat, amelyek farkúszója szinte sohasem pihen, akkor az Ezüst vajharcsát (Schilbe mystus) is tarthatjuk Pangasius helyett, amelynek kifejlett mérete már csak 38 cm. Ennek szintén van egy fehér színváltozata, mint a Pangasiusnak.

Az Indiai pávaszemes harcsának van egy kisebb rokona a Fekete gallérú harcsa (Horabagrus nigricollaris), amelynek kifejlett mérete mindössze 30 cm, viszont kinézete nagyon hasonlít a Pangasiusra. Ez a harcsa jól elvan egy társas akváriumban is, közepes méretű, vagy nagyobb halakkal.

Ha csak egy 90 cm hosszú akváriumunk van, akkor is létezik a Pangasiushoz hasonló kinézetű hal, a Törpe cápaharcsa (Pseudeutropius brachypopterus), amely kinézete a fiatal Cápaharcsáéhoz hasonlít, szintén Ázsiából származik, viszont csak 10 cm nagyságúra nő meg.

Ha tovább megyünk lefelé a mérettáblázatban, akkor a Fecskefarkú üvegharcsa (Pareutropius buffei) is képbe kerülhet. Felületes szemlélőnek alakja és kinézete a Pangasiushoz hasonlatos, viszont ezek a csíkos harcsák gyors mozgásúak, sohasem pihennek, mégis méretük csak ritkán haladja meg a 7,5 cm-t.

Kerüljük el: Vörösfarkú harcsa (Phractocephalus hemioliopterus), Csukafejű tigrisharcsa (Pseudoplatystoma fasciatum)

Az egyik legjobban kedvelt óriások a Pimelodidae családba tartozó harcsák Dél-Amerikából. A Vörösfarkú harcsa, a Tigrisharcsa, a Leiarius marmoratus, a Perrunichthys perruno mind 60-90-120 cm-re növő harcsák, amelyek egyáltalán nem valók egy otthoni akváriumba, és a leggyakrabban ezek a halak növik ki az helyüket, és vállnak számkivetetté az akvaristák között.

Alternatív lehetőségek:

Ha más fajokat nézünk a Pimelodidae családból, akkor találhatunk néhány gyöngyszemet kicsi, vagy közepes testmérettel. A Szalagos dominóharcsa (Pimelodus ornatus) egy elragadó hal, a maga 30 cm-es kifejlett méretével, amely megtestesíti a család nagyobb testű halainak a külső tulajdonságait: a lapos, sima testet, a hosszú bajuszszálakat, és a széles ragadozó szájat, amely képes elnyelni bármit, ami a bajuszok közelébe úszik.

Ha viszont továbbra is meg szeretnénk őrizni a harcsagyűjtő titulusunkat, akkor válasszuk az Aguarunichthys torosus harcsát. Kinézetre egy valamilyen óriási harcsa fiatal egyedére emlékeztet, amely akár egy lajhárt, egy majmot, vagy egy kisgyereket is képes elnyelni felnőtt korában, de igazából a kifejlett mérete csak 32,5 cm körül alakul.

A Megalonema platycephalum harcsa szintén egy jó alternatíva lehet, a maga 17,5 cm-es kifejlett méretével.

Kerüljük el: Zsiráfharcsa (Auchenoglanis occidentalis)

Az első tíz akváriumromboló között szerepel az afrikai Zsiráfharcsa (Auchenoglanis occidentalis) is. Méretük és egyéniségük is hatalmas, sok kedvelőjük van, de gyorsan elérik a 60-75 cm-es nagyságot, és sok tíz évig élnek. Ugyan elég okosak, és nem ragadozó életmódot folytatnak, viszont nagyon nehezen tarthatók hosszútávon, talán csak egy trópusi kerti tó megfelelő számukra, és nagyon nehéz lesz elpasszolni őket, ha kinövik az akváriumot. Az Auchenoglanis családba legalább 8 faj tartozik, és egyesek kisebb méretűek, valamint szebb színezetűek is, sőt létezik egy Tanganyika-tavi faj is közöttük.

Alternatív lehetőségek:

Merüljünk el kicsit Afrika vizeiben, és máris találhatunk megfelelő alternatívát a Zsiráfharcsa helyett: ez pedig a Törpe zsiráfharcsa (Notoglanidium macrostoma). Hasonlóan a nagyobb rokonához ez a hal is egyike azon kilenc fajnak, amelyeket a Törpe zsiráfharcsa gyűjtőnévvel illetünk. A Zsiráfharcsához hasonlóan nekik is megvan az a megnyerő kinézetük, amelyet a hosszú, lapos, lefelé mutató szájuknak, és a száj fölött található bajuszaiknak köszönhetnek. A legjobb, hogy testhosszuk maximum 20 cm körül alakul, így egy 120-150 cm hosszú akvárium hosszútávon is elegendő lehet számukra.

Kerüljük el: Fekete szellem késhal (Apteronotus albifrons)

A Fekete szellem késhal egy gyakran beszerezhető különlegesség, legtöbbször 7,5-15 cm nagyságban árulják, viszont a kifejlett mérete elérheti az 50 cm-t is, ezáltal pedig csak a legnagyobb otthoni akváriumokba alkalmas faj.

Alternatív lehetőségek:

Választhatjuk az Zöld üvegkéshalat (Eigenmannia virescens) amely ugyan 30 cm-nél is nagyobbra nő, viszont az egész hal szinte csak farokból áll, és nagyon kicsi a testtömege. Hátrányuk viszont, hogy szinte csak élő eleséget fogyasztanak, így kissé nehezebb a tartásuk.

Kerüljük el: Fekete morgóharcsa (Oxydoras niger)

A Fekete morgóharcsa hasonló tulajdonságokkal bír, mint az afrikai Zsiráfharcsa, csak az Amazonasból származik. Nagyon békés természetű harcsa, viszont ami a bukásához vezet ennek a csokiszínű halnak, az a növekedési üteme, és a kifejlett mérete, ami eléri a 90 cm-t. A gyors fejlődésük eleinte örömmel tölti el a tulajdonost, ahogy szinte napról napra hízik és növekszik, de amint eléri a 60 cm-es méretet és kezdi kinőni az akváriumot, valamint az akvarista rádöbben, hogy még több évtizedig etetheti a harcsát, és tisztíthatja utána az akváriumot, gyorsan rádöbben miért tartják eladhatatlan és elajándékozhatatlan halnak szinte mindenhol.

Egy másik ilyen termetes harcsa a Pterodoras granulosus, aminek a kifejlett mérete eléri a 90 cm-t, szintén csokoládébarna színű, viszont szája szélesebb, feje rövidebb és kerekebb, és ez is elél 20 évnél tovább is.

Alternatív lehetőségek:

A dél-amerikai harcsacsalád a Doradidae számos kisebb, és vonzóbb kinézetű fajt tartalmaz, amelyeket a Fekete morgóharcsa helyett beszerezhetünk, ilyenek lehetnek az Opsodoras, vagy a Leptodoras, esetleg a Hassar. Utóbbi könnyebben beszerezhető, és megfizethető árú is, viszont kifejlett mérete csak 20 cm. Tökéletes választás lehet a Fekete morgóharcsa helyett.

A Pterodoras granulosus helyett választhatjuk a Zebra morgóharcsát (Platydoras armatulus), ami egy gyakran beszerezhető szépség és csak 20 cm nagyságú lesz kifejlett korában, vagy az Agamyxis albomaculatus-t, ami csak 16 cm nagyságúra nő meg. Ha egy kissé ritkább és nehezebben beszerezhető különlegességre vágyunk, akkor a Rhinodoras boehlkei lehet a jó választás a maga 12,5 cm-es nagyságával.

Kerüljük el: Óriás kígyófejű hal

A kegyetlen étvágyáról és túlélőképességéről híres kígyófejű halakat nem lehet már Magyarországon beszerezni. A Vörös kígyófejű hal (Channa micropeltes) fiatal egyedei rendkívül vonzó kinézetűek: hátuk vöröses-sárgás színű, hasuk fehér, és testükön két fekete vízszintes csík fut végig, viszont a kifejlett halak piszkosszürke színükkel, és 90 cm-es hosszukkal már nem olyan vonzó jelenségek.

Szintén ilyen nagyra nő a Sávos kígyófejű hal (Channa striata), és a Channa marulius.

Alternatív lehetőségek:

Az elmúlt évtizedben egyre gyakrabban jelentek meg a törpe kígyófejű halak a külföldi boltokban: a Channa bleheri és a Channa andrao a maguk 10-15 cm-es testhosszával, valamint a Channa pulchra és a Channa ornatipinnis, amelyek 20 cm körüli nagyságot érnek el, de ha a nagyobb testű Channa barca-hoz hasonló halat szeretnénk, akkor a Narancspöttyös kígyófejű hal (Channa aurantimaculata) lehet a megfelelő választás. Közepes méretű, 30-35 cm testhosszúságú, ami még így is csak az egyharmada a valódi Óriás kígyófejű halnak, és színezete is sokkal látványosabb.

Kerüljük el: Óriás gébek

A Sárkánygébek (Gobioides broussonnetii) elképesztő és különleges halak, de elérhetik a 60 cm-es testnagyságot is. Vannak más nagytestű gébek is, és ők is ragadozók. A Márványos géb (Oxyeleotris marmorata) is ilyen hal. Kishalként lehet legtöbbször beszerezni, de felnőtt korára eléri a 60 cm-t is, így ha van egy ilyen géb a társas akváriumban, és kezdenek eltűnni a kisebb halak, akkor valószínűleg megtaláltuk a tettest.

Még nagyobbra nő az Álomszuszék géb (Dormitator maculatus). A kereskedésekben 5 cm fiatal halakból 75 cm-es szörnyek lesznek gyorsan. Eredeti élőhelyükön az egyik fő ragadozó a folyókban.

Alternatív lehetőségek:

A márványos mintázatú halakat kedvelőknek ajánlható a Butis butis géb, amely testhossza csak 15 cm, míg az Álomszuszék géb helyett az Ausztráliában őshonos Lila pettyes küllő (Mogurnda mogurnda), amely szintén csak 15 cm-re nő felnőtt korára, és gyönyörű színezetű.

Kerüljük el: Egyéb nagyra növő társas akváriumi halak

Sok társas akváriumba való halfaj is nagyra nőhet. A Papagájsügérek az 1990-es első megjelenésük óta folyamatosan növekednek, manapság már elérhetik a 30 cm-t is kifejlett korukban, ami pont akkora, amint egy Márványsügér (Astronotus ocellatus). A Papagájsügér, egy ember alkotta hibrid faj, ami többféle közép-amerikai sügér keresztezéséből jött létre, viszont ha ehhez hasonlatos sügért szeretnénk tartani, akkor inkább egy Arany színváltozatú Pillangó törpesügért (Mikrogeophagus ramirezi), vagy a Malawi tóból származó Vörös zebrasügért (Metriaclima estherae) javasolnánk.

Az akvarisztikai üzleteket járva akad néhány meglepetés hal is, a nyilvánvalóan nagyra növő Barbonymus schwanenfeldii, Cápamárna (Balantiocheilos melanopterus), Öves díszcsík (Chromobotia macracanthus), és Óriás algaevő hal (Hypostomus plecostomus) mellett. A Farkszalagos díszmárna (Barbodes lateristriga) is elérheti a 20 cm-es nagyságot, a Szalagos gurámi (Trichopodus pectoralis) is elérheti a 30 cm-es nagyságot (Délkelet-Ázsiában kedvelt étkezési hal). A Csíkos csukából (Aplocheilus lineatus) is legtöbbször 4 cm-es példányokat lehet megvenni a boltban, de hamar elérik a 10 cm-t, és bizony levadásszák a kisebb halainkat.

Alternatív lehetőségek:

A Farkszalagos díszmárna helyett a Parázsmárna (Haludaria fasciata) sokkal jobb választás lehet, a hímjeik szép színesek, és kifejlett korukban 5-7,5 cm nagyságúak csupán. A Szalagos gurámi helyett az ajakos gurámit (Trichogaster labiosa) választhatjuk, amely negyed akkorára nő meg és színesebb is. A Csíkos csukát pedig a kevésbé ragadozó viselkedésű Vöröstorkú díszcsuka (Epiplatys dageti) helyettesítheti, amely az 5 cm-es testhosszával csupán fele akkora. Ha még kisebb halat szeretnénk, akkor a Gyűrűs bohóccsuka (Epiplatys annulatus) lehet a jó választás, ami egy kifejezetten nano akváriumba való hal a maga 4 cm-es testhosszával.