A kelet-afrikai Mweru tóban annyira zavaros a víz, hogy a halak nem ismerik fel saját fajtársaikat, így a véletlenszerű fajok közötti keveredés egy evolúciós robbanást indított be.

A tudósok tíz évig tanulmányozták a kelet-afrikai édesvízi halak populációit, és nem várt genetikai sokszínűséget találtak. Azt feltételezik, hogy ez a sokszínűség abból fakad, hogy a nőstények más fajok hímjeivel párosodnak.

Első ránézésre a Mweru tóban úszkáló halak nem tűnnek annyira különbözőnek. A tudósok a tó élővilágát tanulmányozták, amely a Zambia és a Kongói Demokratikus Köztársaság határán található, és a halfajok elképesztően változatos modelljét mutatja.

Ezen a héten publikálták a felfedezéseiket, amely az elmúlt tíz év kutatásaira épül, és amiben a Mweru tó, és a környező édesvízi tavak halait vizsgálták, és arra a következtetésre jutottak, hogy a nem várt sokszínűségnek egy sokkal meghökkentőbb oka van.

Normál körülmények között a halak előnyben részesítik a saját fajtársaikat szaporodáskor, de a Mweru tóban és a régióban található többi tóban annyira zavaros a víz, és rosszak a fényviszonyok, hogy a nőstények nem nagyon látják a partnerüket. Ez azt eredményezi, hogy magasabb a fajok közötti szaporodás aránya, amitől több tucat új halfaj jött létre viszonylag rövid idő alatt.

A kutatók több mint 40 különböző sügér fajt dokumentáltak a Mweru tóban, amelyek közül egyesek a rovarlárvák evésére specializálódtak, mások az algát eszik, illetve kialakult egy ragadozó csoport is, amely a többi halat fogyasztja. Amikor a Mweru tó kialakult, akkor a Kongó és a Zambézi folyók sügérállománya tette ki a tó halfajait. Ezekből a különböző folyórendszerekből származó halak a tóban egymással is elkezdtek szaporodni. Ez azért is lehetséges, mert amikor a tó kialakult nagyon zavaros volt a víz, és a halak nem jól látták egymás színezetét, így a nőstények nem voltak olyan válogatósak, amikor párválasztásra került sor az új környezetben.

Ezzel a felfedezéssel cáfolni lehet azt az általános vélekedést, hogy a fajok közötti szaporodás, amit hibridizációnak neveznek, csökkenti a biológiai változatosságot.

A hibridizációt hagyományosan egy rossz dolognak tartják, mert ha a különböző fajok összeívnak, akkor hosszú távon összeolvad két faj egy fajjá, és csökken a biológiai változatosság, vagy elvesznek a helyi fajok.

A Mweru tó olvasztótégelye egy ritka lehetőséget biztosított számunkra, hogy tanulmányozzuk a kialakuló új fajok közötti kölcsönhatásokat, és megmutatta azt is, hogy egy új környezetben, sok ökológiai lehetőséggel a hibridizációra, ez akár egy jó dolog is lehet, és növekedhet a biológiai sokszínűség.