Floridai halászok és természettudósok évek óta tudják, hogy sok helyi vizet már megfertőztek az invazív fajként számon tartott Plecók, amelyekkel az a probléma, hogy a helyi fajokkal versenyeznek az élelemforrásokért, elpusztítják a partvonalat a folyómederbe ásott lyukaikkal, sőt még a veszélyeztetett lamantinokat (Trichechus manatus) is zaklatják azzal, hogy nagy mennyiségben ellepik a testüket a hátukon növő algák miatt.

Egy új tanulmány megpróbálja ledokumentálni és feltérképezni a Pterogoplichthys nembe tartozó vértesharcsák elterjedését az USA több államában, a Karib-térségben, a Közel-Keleten, Ázsia számos országában, többek között Indiában, Kínában, és számos délkelet-ázsiai szigeten.

A tanulmány szerzője Alexander Orfinger és Daniel Goodding, akik a Közép-Floridai Egyetem biológia részlegén dolgoznak Orlandóban.

A szerzők szerint a Pterygoplichthys nem, amelybe számos akváriumban is népszerű faj tartozik, invazív fajjá váltak több trópusi, és szubtrópusi, valamint melegebb éghajlatú országban világszerte. A köznyelvben csak plekóként, vagy vitorlás óriás algaevőként nevezett fajoknak megvan az a közös jellemzőjük, ami képessé teszi őket a sikeres túlélésre és elterjedésre. Íme, néhány ezek közül:

• magas termékenységi ráta
• széles élettani ellenállóság (szennyezések, sótartalom, oxigénhiány tolerálása: gyomruk vérerekkel sűrűn átszőtt felületű, amelynek segítségével képesek a belélegzett levegőből az oxigént kiszűrni, és túlélni akár 30 órán keresztül víz nélkül is)
• gyors növekedés (10 cm/év)
• külső páncélszerű borítás, erős mellúszó tüskék
• 5 évnél magasabb élettartam
• nagyszámú akváriumból származó utánpótlás

Megismételve az utolsó pontot: az emberi tevékenység nagyban elősegíti a Pterygoplichthys fajok terjedését, ugyanis népszerűségük töretlen az akvarisztikában, ezáltal sok felelőtlen ember a megunt, vagy az akváriumot gyorsan kinövő egyedeket elengedi a vadonban olyan helyen, ahol ezek a halak nem őshonosak. Ha egyszer ezek a halak megtelepednek valahol, akkor rendkívül nehéz megszabadulni tőlük. Más biológusok a halfarmokról megszökött egyedek, és a felelőtlen akvaristák által szabadon engedett példányok közös hatásának tulajdonítják a plekók széleskörű elterjedését Floridában.

A plekók nem őshonos vizekben történő elterjedésének hatásait a kutatók egy általános pontozással próbálták mérni. A megismert és a tanulmányban szerepló következmények a plekó invázió kapcsán minden régióban nemzetgazdasági és környezeti változásokat mutattak. A tanulmány megpróbált minden fajról hivatalos leírást találni, amelyek a Pterygoplichthys nembe tartoznak (jelenleg a Fishbase oldal alapján 22 faj tartozik ebbe a nembe), és amelyeket az akvarisztikában plecó, vagy vitorlás óriás algaevőként árulnak. A térkép hat ilyen faj, és egy hibrid faj elterjedését mutatja be.

A tanulmány olyan hatásokat mutat, mint az őshonos fajok kiszorítása, vagy teljes eltűnése, nem őshonos paraziták megjelenése, a halászati eszközök megrongálása, az őshonos halak ikráinak elpusztítása, a halak táplálékforrásának lecsökkentése (vízi rovarok és vízinövények), az emberi táplálékhalak és rákok hozamának csökkenése. Sok helyen a Pterygoplichthys fajok szaporodási szokásai komoly károkat okoztak, mert a hímek a folyók partvonalán a puha talajba és folyómederbe barlangokat fúrnak, amely part menti eróziót okozott.

A floridai lamantinokra visszatérve, az egyetem biológusai összegezték: „A lamantinok eltérő módon reagáltak arra, hogy a plekók a hátukról legelik le az algákat, egyes példányok nem reagáltak, más példányokat zavart a jelenség, és megpróbálták lerázni magukról a harcsákat. A lamantinokra gyakorolt hatásuk ettől függetlenül tisztázatlan maradt.