NA vibráló színek, extravagáns úszók, elbűvölő viselkedés nagy szerepet játszik a halak iránti vonzalmunkból. Ezek gyakorlatilag olyan jellemvonások, amelyeket a különböző halak a kommunikációjuk miatt fejlesztettek ki, akár a ragadozók, vagy vetélytársak elriasztására, akár az ellenkező neműek figyelemfelkeltése miatt. Viszont egyes halfajok kevésbé feltűnő módon is képesek kommunikálni egymással, amely nehezebben megfigyelhető számunkra. Egyes fajok kémiai úton, feromonok segítségével különböztetik meg a barátot és az ellenséget, míg más fajok hangokat használnak erre.

Még kiskoromban hallottam először, hogy a halak képesek hangokat kiadni. Tisztán emlékszem, egy uszadékfából furcsa hangok jöttek ki, amikor kivettem az akváriumból, hogy elcserélhessem új növényekre egy barátommal. Úgy hangzott, mint amikor az ujjunkat végig húzzuk a fésű fogain. Mint később kiderült, a hangokat egy algaevő Ancistrus adta ki, aki bent maradt az uszadékfa egyik repedésében. Ez teljesen lenyűgözött, és amikor elmeséltem a tapasztalataimat egy akvarista klubtársnak, adott egy könyvet, amihez egy kazetta is tartozott, amelyen különböző halak hangjai voltak felvéve: különös hangok, amelyeket csíkhalak (Botia sp.), harcsák (Rhamdia sp.), és különböző labirint-kopoltyús fajok adnak ki.

Szóval a tény, hogy halak képesek hangokat kiadni, hogy kommunikáljanak, nem egy új dolog. Viszont egyre többet tudunk meg arról, hogyan is képesek a hangokat előállítani, és milyen esetekben használják ezeket.

Kórusban éneklő harcsák

Az elmúlt időszakban tudósok egy csoportja vizsgálta az Amazonas medencében található Rio Negro árterületén élő halakat. Az esős évszak alatt ez a folyó többszörösére duzzad a száraz évszakhoz képest, elárasztva a környező erdős területek nagy részét. Sok halfaj ebben az időszakban szaporodik, amikor magas a vízállás, bőséges a táplálék és kisebb a konkurencia. Egy megválaszolatlan kérdés volt eddig, hogy hogyan találnak maguknak potenciális partnert a halak, ebben a nagy kiterjedésű, és tereptárgyakban bőséges vízben. Az derült ki, hogy néhányuk erre a hangot használja.

A Platydoras hancockii egy apró tüskésharcsa Dél-Amerikából, ami a Zebra morgóharcsa (Platydoras armatulus) rokona, ami gyakran megtalálható az akvarista üzletekben. A Platydoras hancockii képes a mellúszójának az oldalához való dörzsölgetésével hangokat kiadni.

Egy friss tanulmány szerint a hímek a szaporodási időszakban összeállnak kisebb-nagyobb csoportokba, míg a nagyobb testű nőstények magányosan élnek. A szerzők feltételezték, hogy a csoportba állt hímek közösen adnak ki hangokat, mint egy kórusban, megkönnyítve így a párkeresést. Ez kézenfekvő megoldás lenne, mert a hang sokkal jobban terjed a víz alatt nagyobb távolságra, és sok halfajnak meglepően jó a hallása. Mindazonáltal további kutatások szükségesek, hogy igazolják ezt a kezdeti megfigyelést, és még sok kérdés megválaszolatlan. Legfontosabb azonban, hogy továbbra is keressük a bizonyítékot arra, hogy a hímek összeállnak, és közösen adnak ki hangokat, és arra, hogy a nőstények erre valóban reagálnak-e. Talán itt lenne az ideje annak, hogy azok az akvaristák, akik ilyen Platydoras harcsákat tartanak, megfigyeljék és eldöntsék, hogy amikor a hangot kiadják a harcsák, vajon milyen okból csinálják ezt.

Hangképzés, és elektronikus jelek

Egyes afrikai harcsák, mint például a hátonúszó harcsák (Synodontis sp.), is képesek hangokat kiadni. Ellentétben a dél-amerikai rokonaikkal, ők egy izom segítségével adnak ki hangokat, amely egyfajta rugós szerkezetként egy csontkinövéssel dobol az úszóhólyagjukhoz verődve, és így generál hangot. Viszont egyes hátonúszó harcsák, mint például a Synodontis nigriventris, elvesztették ezt a képességüket, és ők elektromos jeleket generálnak. A harcsák egy másik csoportja, mint például a Tollasúszójú hátonúszóharcsa (Synodontis eupterus) képes egyszerre hangokat és elektromos jeleket is kibocsátani. Egy friss tanulmány megmutatta, hogy az akusztikus és elektromos jelek előállítása ezeknél a harcsáknál gyakorlatilag azonos morfológiai szerkezet segítségével történik, amely a rugókkal mutat hasonlóságot. A Tollasúszójú hátonúszóharcsa esetében, amely képes a hang és az elektromos jel előállítására is, nagy valószínűséggel a test rugójának felépítéséből adódik ez a képesség, amely egyfajta átmenetet képez a hangképző és az elektromos jelképző fajok között. Más fajok, amelyek képesek elektromos jeleket generálni, mint például az Elefánthal (Gnathonemus petersii), vagy az Elektromos angolna, nagymértékben módosult elektromos szerveik segítségével teszik ezt, amelyek evolúciós kifejlődéséről nagyon kevés ismeretanyagunk van. Ezek az új felfedezések, amelyek a hangképzés és az elektromos jelképzés átmenetéből adódnak, talán értékesek lehetnek abban, hogy megértsük hogyan képesek az érzékszervek továbbfejlődni.

Ezek az új megfigyelések megmutatják, hogy milyen keveset tudunk a legtöbb halfajról, annak ellenére, hogy ezek sok esetben gyakran tartott akváriumi halak. Végső soron ettől olyan elképesztők számomra.