A brazíliai természetes élőhelyek rombolása az elmúlt időszakban rendkívül felgyorsult. Ehhez még hozzájárultak a pusztító tűzvészek is, amelyek óriási területeket égettek fel az Amazonas és a Mato Grosso régiókban, továbbá egyre több vízierőmű épül, amelyeknek rendkívüli hatása van a folyókra. Habár a vízenergia egy megújuló energiaforrás, és Brazília megpróbálja az egyre nagyobb energiaigényeit ilyen forrásból biztosítani, ez korántsem olyan tiszta energia, mint azt sokan gondolnák. A vízenergia alacsony szén-dioxid kibocsátású megoldás lehet bizonyos esetekben, de tudósok kimutatták, hogy a trópusi esőerdőben létrehozott víztározók üvegház hatású gázokat bocsátanak ki, különösen metánt és szén-dioxidot, néha akár akkora mennyiségben is, akár egy hőerőmű. Ennek a kibocsátásnak pusztító és hosszútávú hatása lehet.

Pédául a Teles Pires folyó, amely az Amazonastól északra húzódik, örökre meg fog változni. A folyó 5 erőművet fog ellátni, ebből három már megvalósult, a Teles Pires gát, Colider gát, és a Sinop gát. A Sinop gát projektet a Francia multinacionális vállalat, az Electricité de France SA (EDF) támogatta a brazíliai Sinop Energia cégen keresztül, aminek a kisebbségi tulajdonosai a Centrais Elétricas do Norte do Brasil S.A. (Eletronorte) és a Companhia Hidro Elétrica do Sao Francisco S.A. (Chesf) cégek. Az építkezés 2018-ban fejeződött be, és a víztározót 2019 januárjában kezdték el feltölteni.

Sajnos az előzetes figyelmeztetéseket nem vették komolyan a gát építése, és a terület elárasztása előtt. A tudományos előrejelzések megjósolták, hogy a Sinop víztározónak lesz az egyik legnagyobb szén-dioxid kisugárzása a 18 amazonasi víztározóról készült tanulmány szerint. Azt is megjósolták, hogy a Sinop gátnál nagyon hosszú ideig fog tartani a vízfeltöltődés és sokáig eltart majd a víz rétegződése, ami elősegíti az oxigénhiányos alsó rétegek kialakulását és a metán felhalmozódását. Az üvegház hatásért felelős gáz kisugárzásának szimulálása során figyelembe vették, hogy az elárasztás előtt a növényzetet is teljesen kiirtják majd.

Ezeket a környezeti hatásokat leíró tanulmányokat és a törvényt is figyelmen kívül hagyva a növényzetnek csak a 30%-át vágták ki, az elárasztás előtt, holott 100%-os kivágás lett volna szükséges, amellyel további környezeti károkat okoztak. Az otthagyott fák rothadásnak indultak a víztározóban, és a nagy mennyiségű szerves anyag, és savasodás hatására oxigénhiányos állapot alakult ki a vízben. A rohadó növényzet szintén óriási mennyiségű metánt engedett ki, amely hozzájárul a klímaváltozáshoz, és szennyezi a vizet. Az eredmény tömeges halpusztulás, amely megtizedelte az őshonos populációkat és a hatással volt a gát alatti közösségekre is, akik a halászatból tartották fenn magukat.

Ez egy újabb olyan projekt, amely a Brazil környezetvédelmi törvényeket figyelmen kívül hagyja a maximális profit érdekében. A Sinop gát ugyan csak 400 megawatt teljesítményű, de 330 négyzetkilóméter területet árasztott el. Ezzel a teljesítménnyel egy viszonylag kis gátról beszélünk, amely egy kisebb folyón épült, de a halmozott hatása egy ilyen gátnak is óriási. Több száz hasonló projekt van tervben a brazíliai Amazonas vidékén, és sok más helyen világszerte, kisebb és nagyobb folyókon. Ez az ára annak, hogy elektromos áramot vagyunk képesek előállítani a vízerőművek segítségével, ami jóvátehetetlen károkat okoz az élőhelyeken az őshonos fajokban, és azoknak is káros, akik ezektől a folyóktól függnek, továbbá a klímaváltozásra is rendkívül rossz hatással van.

a Teles Pires folyón található Cachoeira Grande zuhatag 2018. szeptember