A sós víz rengeteg kihívást jelent a növények számára. Először is, ha a gyökereiket sós víz veszi körül, az gyors pusztulásukhoz vezet. Nem így a mangrovék esetében, amely azon fák gyűjtőneve, amelyek nemcsak úgy fejlődtek, hogy elviselik a sós vizeket, de képesek trópusi vidékeken továbbszaporodni. A mangrovék talán a legismertebbek a só kedvelő növények közül (halophytes). Meglepően sikeresek, köszönhetően egy sor figyelemre méltó evolúciós fejleménynek, és túlélési technikának, amelyek segítségével elterjedtek a trópusokon, és az akvarisztikában is egyre gyakoribbak. Kiváló alkalmazkodóképességük, formájuk, és egyszerű eleganciájuk sok akvaristát elvarázsol.
Körülbelül 100 fajuk ismert, amelyeket mangroveként azonosítunk, de csak néhány faj tartozik a Rhizophoraceae-k közé, amely családot tipikusan mangrovénak nevezünk. A mangrovékat a legjobban arról lehet meghatározni, ahogy élnek. Talán egy jobb megfogalmazás, hogy a mangrovék olyan több családba, és fajba tartozó fák, amelyek sós körülmények között növekednek. Ez alapján viszont több más növény is beleillik ebbe a kategóriába, amelyek valójában nem mangrovék.
Az akvaristák körében a vörös mangrove (Rhizophora mangle), és a fekete mangrove (Avicennia germinans) a legelterjedtebb, ami nagy szerencse, mert így két különböző faj segítségével lehet bemutatni, hogy az egyes növények milyen más módon alkalmazkodnak a sós körülményekhez. Azok a szerencsés akvaristák, akik a trópusi tengerpartok közelében élnek, tudnak begyűjteni hajtásokat a természetből, feltétéve, hogy a helyi törvények és szabályozások ezt megengedik.
Hogyan kezelik a mangrovék a sót?
A mangrovék kifejlesztették hogyan vonják ki a szükséges nedvességet a sós környezetből, és hogyan tartsák a szöveteikben alacsonyabban a sótartalmat, mint a gyökereiket körbevevő vízben lévő sótartalom. Néhány esetben a mangrovék rendkívül sós körülmények között élnek, ahol a part menti mocsarakban a párolgás miatt, a megszokott 35 ppt-nél sokkal magasabb a sótartalom, más esetekben pedig a sok esővíz, vagy áradás miatt édesvízben, vagy brakkvízben kénytelenek megélni.
A mangrovék kétféleképpen kezelik a sót. Az első módszer, amelyet a Rhizophora mangle is követ, a fordított ozmózis elvére épül, és a gyökerein keresztül zárja ki a só ionokat. Ez önmagában még nem lenne elég, ezért a növénynek máshová is kell sót tárolnia. Ezt úgy oldja meg, hogy a só ionokat a leveleiben raktározza, majd lehullajtja a leveleit.
A másik módszer a só kiválasztás, amelyet az Avicennia germinans is alkalmaz. Ebben az esetben, a növény a nap legalább egy kis részében a vízfelszín felett van, így az oxigén el tud jutni a gyökereihez a szárukban található, apró „csőhálózat” segítségével. Ezek a lélegző gyökerek összefonódnak a léggyökerekkel, és a támasztó gyökerekkel, és egy sűrű, kusza gyökérhálózatot alkotnak, amely csapdába ejti az üledéket és a növényi törmelékeket.
Elevenszülés
A mangrovékkal kapcsolatban talán a szaporodásuk a legérdekesebb (Rhizophora fajok). Amikor az akvaristák mangrovét vásárolnak, gyakran azt gondolják, hogy a növény magját veszik meg, pedig ez nem így van. Amit ők valójában vesznek az úgynevezett magonc.
A magoncok virágzás után alakulnak ki, amikor a megtermékenyített magok hosszú nyúlványokat növesztenek, és ha megfelelően kifejlődnek, lepottyannak a növényről. Peter Hogarth, a Mangrovék biológiája című könyv szerzője szerint ez a fajta szaporodás a növények helyi szétszóródását segíti, és nem a növények óceánok közötti vándorlását.
Ha egy mangroveerdőt jobban megnézünk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy nagyszámú magoncot vet partra a víz az eredeti anyanövényük közelében, vagy éppen pont alatta. Ha a dagály, vagy egy nagyobb hullám olyan helyre sodorja ezeket, ahol megfelelő a talaj, azonnal elkezdenek növekedni. A gyökérzetük 10 nap múlva kezd el kialakulni, és ezek segítségével a növény függőleges irányba áll.
Mangrovék az akváriumban
Általában két ok van, amiért az akvaristák mangrovét szeretnének növeszteni az akváriumban. Az első, hogy egyszerűen lenyűgözi őket a buja, zöld növény, amely a trópusi sósvizű akváriumból emelkedik ki. Második pedig, hogy azért választják az akvaristák ezt a növényt, mert fontos szerepet játszik az akváriumban. Persze lehet, hogy sok akvarista mindkét ok miatt tart ilyen növényt.
A mangrove tartása az akváriumban nem túl nehéz. Gyakran magoncként, vagy néhány éves csemeteként vásárolják őket. Sok országban tilos a természetes élőhelyéről begyűjteni a mangrovét, vagy legalább is engedélyköteles. Sokkal fontosabb, hogy a vadon gyűjtés miatt károsodhat a természetes környezet. Szerencsére azoknak, akiknek nincs lehetőségük a saját gyűjtésre, rendszeresen importálnak és termesztenek mangrovét, amit a boltokban megvehetünk, vagy internetről is megrendelhetünk. A magoncokat cserép nélkül hozzák be, és a koruktól függően általában már a gyökerük is kezd kialakulni. A fiatal növényeket egy 20-25 cm mélységű talajba kell ültetni, ami lehet teljesen vizes, vagy csak nedves. Lehet olyan cserepeket is kapni, amelyeket megtöltenek pl. korallhomokkal, és amelyek már tartalmazzák a mangrove magoncot. Ezeket az akvárium oldalára lehet akasztani, vagy körberakhatjuk őket kövekkel, amelyek eltakarják a cserepet.
A teljesen tengeri akváriumokkal szemben az olyan akváriumoknak, amelybe mangrovét ültetünk, jobb ha sekélyebb a vízszintje, legalábbis az akvárium magasságához képest sokkal alacsonyabb, és a talaj vastagsága is változó. Ha az akvárium hátuljában vastagabb a talaj, akkor a mangrove támasztógyökerei könnyebben megtartják a növényt, és a növény képes előre, a víz felé nőni, ahol tarthatunk a sekély vízben halakat, vagy ízeltlábúakat. Persze ez a növekedés nem megy egyik pillanatról a másikra, ehhez évekre van szükség, hogy az akváriumunk úgy nézzen ki, mint egy mangrovemocsár a természetben. A mangrove nem egy gyorsan növő növény, de ha egyszer gyökeret ver, akkor célszerű rendszeresen nyírni és visszavágni, hogy ne nője ki az akváriumot. A nyírást jobb, ha nem egyszerre végezzük, hanem több hónap alatt kisebb adagokban. Így elsajátíthatjuk a bonsai technikákat, és növelhetjük a mangrove bokorszerűségét, és szabályozhatjuk az alakjukat is.
A mangrovék igénylik az extra fényt az egészséges növekedéshez. Akváriumban ez fénycsövekkel, vagy LED világítással könnyen megoldható. Ha túl kevés a fény a növény megnyúlik, és az alsóbb leveleit elveszíti. A mangrovék érzékenyek az alacsony magnézium szintre. Ez egy jól karbantartott tengeri akváriumban ritkán probléma, de olyan medencékben, ahol csak halak vannak a magnézium szint 1350 ppm alá eshet. A magnézium hiány tünetei hasonlóak a szárazföldi növények tüneteihez, vagyis a leveleik elsárgulnak, és lehullnak.
Halak, és gerinctelenek a mangrove akváriumban
A mangrove akvárium betelepítése állatokkal egy nagy témakör. Egy tengeri akváriumban érdemes szimulálni a természetes élőhelyet, és olyan halakat telepíteni, amelyek a mangrove között bujkálnak, mint például egy csapat Zoramia leptacantha. Alacsonyabb vízszintű rendszerekben olyan talajlakó állatokat érdemes telepíteni, amelyek jól elvannak az alacsony vízben, mint a Sárgafejű állkapcsos hal (Opistognathus aurifrons), vagy valamilyen géb. Nagyon csábító lenne megvenni egy csapat fiatal leveleket utánzó Denevérhalat (Platax orbicularis), ami jól illene egy mangrove akváriumba, de nem alkalmazkodnak túl jól az akváriumi körülményekhez. Ezek a halak gyönyörűek, viszont nagyra nőnek, és nem akváriumba valók.
Gerinctelenekkel benépesíteni egy ilyen akváriumot sokkal könnyebb. Telepíthetünk szivacsokat, vagy kisebb garnélákat, amelyek egy halas akváriumban könnyen áldozatul eshetnének a halak falánkságának. Vagy kialakíthatunk olyan speciális medencét, amelyben mangrove gyökerek, és tengeri fű van, és néhány fejen álló medúza (Cassiopea) a talajon.
Brakkvízi akvárium
Mivel a mangrovék többféle vízben is megélnek, a tengervíztől egészen az édesvízig, ezért kialakíthatunk egy olyan brakkvizű medencét, amely egy folyó torkolatot imitál. Ebben az esetben lehetőség van olyan tárgyakat használni, amit egy tengeri medencénél nem tudunk megtenni, mint például egy gyökérdarab, amely jól beleillik egy folyótorkolathoz hasonló élőhelybe. Az ilyen gyökereket nagyon jól vegyíthetjük a mangrove növényekkel, amelyeket vastag talajba, vagy cserépbe ültethetünk, és eltakarhatjuk kövekkel, vagy esetünkben gyökerekkel.
Az ilyen brakkvízi halak nem olyan színesek, mint a tengeri, vagy édesvízi társaik, mert a zavaros folyótorkolatokban nem túl sok előnye van a színeknek. Ettől függetlenül még nagyon érdekesek, és vonzóak tudnak lenni a maguk módján.
A holdhalak, és árgushalak gyakran megtalálhatók az ilyen medencékben, az olyan halak mellett, mint a Jávai lövőhal (Toxotes jaculatrix) , amely egy vízsugár segítségével vadássza le a rovarokat a víz felett. A halak ilyen viselkedése akváriumban is megfigyelhető, sok esetben az akvaristák műlegyeket használnak ehhez. Amikor a lövőhalak eltalálják a műlegyet, az a helyén marad, és az akvarista bedob a vízbe egy igazi legyet jutalomként. Ez jobb megoldás, mint elengedni egy csapat legyet az akvárium környékén, különösen, ha nyitott akváriumról van szó.
Egy másik érdekes élőlény, amit az ilyen akváriumban tarthatunk, az iszapugró géb. Az ilyen halaknak egy laposabb, száraz területre van szükségük, ahová az erős mellúszóik segítségével kimásznak. Az ilyen szigetek lehetnek iszapból, vagy akár használhatunk egy nagyobb fát is.
A mangrove ökológiai értéke
A mangrovék nagy veszélyben vannak, mert a földön található mangrove erdőségek kiterjedése folyamatosan csökken, köszönhetően az emberi beavatkozásnak. Ez sajnos emberi rövidlátóság, mert ezek az erdők nagyon fontos szerepet játszanak a partvonalak védelmében a viharok, és a cunamik során, valamint menedéket nyújtanak rengeteg hal ivadékának. A mangrovék továbbá azért is fontosak, mert megszűrik, és felfogják a tápanyagokat, és az üledéket, amely a folyókból kerül a tengerbe, és így megakadályozzák, hogy azok eljussanak a korallszirtekhez, ahol számottevően károsíthatják a korallokat.
