Change the language to englishEnglishChange the language to english
diszhal.info logo
Partnerek
A Diszhal.info partnerei
Az év díszhala cikksorozat
Legújabb 10 kép
Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek12Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek10Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek09Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek07Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek06Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek04Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek03Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek02Víz alatti erdők - Takashi Amano - Részletek17
Mit tartsak észben, ha Tepsifejűharcsa-félét (Loricariidae) szeretnék vásárolni?

Nem is olyan régen még a szívószájú harcsákat többnyire csak a társas akváriumokba vásárolták az akvaristák, alapvetően azért a hasznosságukért, hogy az el nem fogyasztott eleséget összeszedjék a talajról, és hogy a tisztán tartsák az akvárium üvegét és a dekorációt a nem kívánatos algáktól. Azóta persze nagyon sok minden megváltozott ebben a tekintetben. Először is a Tepsifejűharcsa-félék teljesen más státuszt értek el az akvarisztikában, és manapság már többnyire azért vásárolják őket, mert szépek, vagy bizarr a megjelenésük. Másfelől a múltbeli helyzethez képest már sokkal több faj elérhető, amelyeknek nincsenek igazi pozitív tulajdonságaik, sőt még algát sem esznek. Ennek oka, hogy a múltban a Tepsifejűharcsa-féléket többnyire a sekély vizekben fogták be, ahol mint az jól ismert bőségesen található alga, és olyan fajok, amelyek kedvelik az ilyen táplálékot. Manapság a legtöbb színes L-harcsát a folyók mélyebb részeiről fogják be, ahol természetesen a halaknak más táplálkozási szokásaik vannak, hiszen itt nem található alga. Ezért is sokkal fontosabb mostanában, hogy megismerjük halaink megfelelő tartási körülményeit, mielőtt megvásároljuk őket.

Az akvarisztikában kapható Tepsifejűharcsa-féle közül sokat importálnak félig kifejlett, vagy fiatal korában. Egyáltalán nincs rá semmilyen figyelmeztetés, hogy mekkorára nőhetnek, és az is tény, hogy néhány igazán nagyra növő faj fiatal egyedei rendkívül szép mintázatúak. Sajnálatos módon még manapság is vannak olyan emberek, akik szerint a halak méretükben is alkalmazkodnak az akvárium méretéhez, amelyben vannak. Azonban valójában nem ez a helyzet, hanem inkább az, hogy napjainkban már jobban megértjük, hogy a halak számára biztosított megfelelő körülmények nem az akvárium méretétől függnek, hanem egyedül a vízminőségtől, ami pozitív vagy negatív hatással van a halak növekedésére. Ebből adódóan sok Tepsifejűharcsa-féle lassan, de biztosan kinövi a tartó medencét, és tovább növekedik. A tekintélyes méretük mellett - a legtöbb esetben - egy másik probléma az ilyen harcsákkal, hogy ahogyan öregszenek, úgy lesznek egyre agresszívebbek és területvédőbbek más Tepsifejűharcsa-félékkel szemben, és sok esetben csak egyetlen példány képes hosszútávon túlélni egy kisebb akváriumban. Tény, hogy ezek az L-harcsák többnyire csak más, nagyobb halakkal szemben agresszívek, és a kisebb harcsákat nem bántják, mert nem tekintik őket vetélytársnak.

Acanthicus adonis

A legnagyobbra növő Tepsifejűharcsa-félék, amelyeket napjainkban ismerünk a következő nemekbe tartoznak: Acanthicus, Pseudacanthicus, Megalancistrus, és Panaque, valamint a Hypostomus, Glyptoperichthys, és Liposarcus – ez mindent egybevetve tekintélyes számú L-harcsát jelent. Figyeljünk oda jól, ha ezekkel a harcsákkal van dolgunk, mert a végső méretük elérheti a 40-60 cm nagyságot is, sőt az Acanthicus, Pseudacanthicus, és Megalancistrus nemekbe tartozó harcsák akár az 1 méteres, vagy annál nagyobb testhosszt is elérhetik. Ráadásul a Baryancistrus és Scobinancistrus fajok közül, amelyeket gyakrabban látni a boltokban, mint pl. a Baryancistrus xanthellus (L018, L081, L177), vagy a Scobinancistrus aureatus (L014) hosszú távon túl nagyra (30-40 cm) nőnek egy átlagos akváriumhoz, amelyekben gyakran tartják őket. Ezért ha valakinek az akváriuma 60 és 300 liter közötti, az jobban teszi, ha elkerüli ezeket a nemeket, és más, alkalmasabb lakókat választ olyan nemekből, amelyek kisebb fajokat tartalmaznak. Ebből a megfontolásból az Ancistrus, Lasiancistrus, Zonancistrus, Peckoltia, Hypancistrus, Panaqolus, valamint a kevésbé tartott Chaetostomas, Oligancistrus, és Specracanthiscus nembe tartozó fajokat lehet részben ajánlani szinte bármi fenntartás nélkül. Ezekből a nemekből nagyszámú faj elérhető az akvarisztikában, többségük rendkívül szép színezetű, és testhosszuk a 15 cm és 20 cm között változhat. Sőt sok faj sokkal kisebb marad ennél.

Mielőtt Tepsifejűharcsa-félét vásárolunk fontos, hogy alapvető információkat szerezzünk a jövőbeli tartási feltételeikről. A legfontosabb megválaszolandó kérdések a következőek:

  • - Milyen hőmérsékletű vizet igényelnek a harcsák?
  • - Feketevizű élőhelyről származnak, és/vagy rendkívül lágy vizet igényelnek-e?
  • - Milyen táplálékot igényelnek?

Baryancistrus xanthellus

A legtöbb L-harcsa esetében az első kérdés könnyen megválaszolható. A legnépszerűbb, és legszínesebb fajok az Amazonas középső szakaszáról, vagy a felső Orinoco vidékéről származnak, ahol magasabb vízhőmérséklet jellemző egész évben. A többnyire alacsonyan fekvő, napfényes vidékek folyóinak vízhőmérséklete, ahol a legtöbb L-harcsa megtalálható, mindig legalább 28 °C körüli. Néha ezeknek a folyóknak a hőmérséklete akár 32-33 °C is lehet. Persze nem szükséges akváriumban ilyen magas hőmérsékletű vízben tartani ezeket a harcsákat. Sőt, a legtöbbjüknek a 26-29 °C elegendő a tartáshoz és tenyésztéshez is. De érdemes megemlíteni, hogy az L-harcsák a magasabban fekvő területeken, és Dél-Amerika déli részén is élnek, ahol néha alacsonyabb vízhőmérsékletek uralkodnak. A Paraguayból, Argentínából és a délebbi vidékekről származó harcsák drámai hőmérsékletváltozásokhoz kénytelenek alkalmazkodni az esős időszak és a száraz évszak között. Az innen származó halak nem viselik jól hosszú távon, ha túl meleg vízben tartjuk őket. Ezért sem alkalmasak az Amazonasi L-harcsák mellé egy társas akváriumba, és inkább hasonló vízparamétereket igénylő halakkal célszerű tartani őket, egy fűtetlen akváriumban. Manapság számos L-harcsa származik magasabban fekvő régiókból (pl. Andok vidéke) Dél-Amerika nyugati, illetve északi részeiről, főleg néhány hegyi pataki Tepsifejűharcsa-féle a Chaetostoma és Dolichancistrus nemből. Ismét fontos megjegyezni, hogy ne tartsuk ezeket a gyors folyású, többnyire hidegebb vizű folyókból származó harcsákat olyan akváriumban, ahol túl meleg a víz, vagy legalább is ne az egész év során legyenek melegebb vízben. Akárhogyan is, az ilyen hegyi folyókban élő harcsákat, amelyek nem különösen hideg vízből származnak, 22-26 °C vízben lenne célszerű tartani.

Származásuktól függetlenül a legtöbb ilyen L-harcsát probléma nélkül lehet tartani lágy, vagy közepesen kemény csapvízben, és sokuk akár szaporodni is képes bármilyen vízparaméter állítgatása nélkül. Csak rendkívül kisszámú speciális igényű faj származik feketevizű folyóból, ahol a víz rendkívül savas, és ahol javasolt az akvárium vizének pH értékét 4,5-6,0 közöttire beállítani, legalább a beszoktatás idejére, vagy a szaporításhoz, de von olyan eset is, ahol sajnos folyamatosan tartani kell ezt az alacsony pH értéket.

Továbbá vásárlás előtt fontos kideríteni a beszerezni kívánt harcsák táplálkozási szokásait is, mert nem minden harcsa való minden akváriumba. Például néhány akvaristát megdöbbent, hogy az általuk nemrég vásárolt L-harcsa egy éjszaka leforgása alatt tönkreteszi a gyönyörű állapotban lévő növényeiket. Sőt sok L-harcsának különleges étrendre van szüksége, hogy egészséges maradjon, de szívesen elfogadnak olyan ételeket is, amelyeket csak nagy nehézségek árán képesek megemészteni, viszont látszólag jó étvággyal fogyasztanak. Az ilyen fajokat csak olyan halakkal érdemes tartani, amelyeknek hasonló étrendre van szükségük, különben szépen lassan, de biztosan elpusztulnak. Ezért is fontos, hogy kerüljük az olyan halakat, amelynek ilyen speciális étkezési igényei vannak.

Peckoltia pulcher

Felhasznált források:
Back to Nature - Guide to L-catfishes