1. Nincs biológiai szűrés

A kezdő haltartók gyakran elfeledkeznek róla, hogy biológiai szűrést biztosítsanak az akváriumban. Az akvarisztikai boltban történő vásárlási láz során sokan vesznek porlasztókövet és pumpát, abban a tudatban, hogy ez elegendő lesz. Ez akár még igaz is lehetne abban az esetben, ha egy növényekkel sűrűn beültetett akváriumról és vastag talajról van szó (amelyben a nitrifikáló baktériumok meg tudnak telepedni), kevés hallal, viszonylag ritkább etetéssel. Egy ilyen akvárium megbirkózhat a biológiai bomlásokkal, és a nitrogén vegyületek átalakításával (a nitrifikáló baktériumoknak köszönhetően). Azonban még egy ilyen akváriumban is könnyen felborulhat az egyensúly, gyakran az is elegendő, hogy egy új halat telepítünk a medencébe, vagy többet etetünk a kelleténél; és már csak azt látjuk, hogy a halaink fejjel lefelé lebegnek a vízben, mert egy hirtelen ammóniamérgezés, vagy a nitrit felhalmozódás megölte őket.

Még egy kisméretű akváriumban is kell használni biológiai szűrést, akár belső szűrő formájában, vagy egy akasztós szűrő segítségével, míg egy nagyobb medencében már célszerű valamilyen külső szűrőt használni. A szűrő kiválasztásánál figyelembe kell venni az akvárium méreteit, és a tartani kívánt élőlények mennyiségét. Emlékezzünk, a légpumpa csupán egy kiegészítő lehetőség. A szűrőn belül elegendő szűrőanyagnak kell lennie (pl. lávakő, vagy valamilyen porózus anyag), hogy a baktériumok meg tudjanak benne telepedni, és le tudják bontani a veszélyes anyagokat: ammóniából nitritet, később pedig a kevésbé mérgező nitrátot.

Amikor a biológiai szűrőközegeket tisztítjuk (amelyet nem szabad túl sűrűn sem megtenni) fontos, hogy akváriumvizet használjunk (pl. egy vödörbe szívjunk le az akváriumból vizet), ne csapvizet, amely gyakran klóros. Ezzel elkerülhetjük a baktériumkolóniák teljes, vagy részleges elpusztulását, amelyek a lávaköveken, szivacsokon, stb. élnek.

Itt futhatunk bele a következő problémába. Amikor valaki elhatározza, hogy szűrőt vásárol, akkor gyakran azt hiszi, hogy ezzel megúszhatja a legrettegettebb munkát az akvarisztikában: a rendszeres vízcseréket. Ennél nem is lehetne nagyobb tévedés! A nitrogén-körforgás legutolsó terméke a nitrát, amelyet szintén el kell távolítani az akváriumból. Ez megakadályozhatja halaink növekedését, és szaporodásnál is gondokat okozhat. Ez különösen nagyon fontos, ha túltelepített akváriumról van szó, és növényekből kevés van, vagy egyáltalán nincs, valamint a halaknak gyors az anyagcseréjük (pl. sügérek). Egyes akvaristák akvapóniás rendszert, vagy külön denitrifikáló szűrést használnak. Ezekben az esetekben a vízcsere lehet ritkább is.

2. Nem megfelelő etetés

Véssük az eszünkbe, hogy nem minden hal eszi meg ugyanazt az élelmet, amit a többi. Volt már olyan kezdő akvarista, aki a halainak kenyeret, tésztát és krumplit adott, de remélhetőleg ez csak egy kirívó eset.

A különböző halaknak különböző táplálkozási igényeik vannak, egyesek növényevők, mások ragadozók, megint mások mindenevők. Ezért fontos, hogy a táplálék egyezzen a halaink igényeivel.

Másik gyakori kezdő akvarista probléma a túletetés. A táplálékot legtöbbször nagyobb mennyiségben, napi néhány alkalommal adjuk a halainknak. A természetes élőhelyükön a halak rendszertelenül esznek, és nem férnek hozzá a táplálékdús eledelekhez, vagy a vitaminokhoz, fehérjékhez, zsírokhoz, amit az akváriumban rendszeresen kapnak. A halaink elhízásához vezethet, ha túl gyakran etetjük őket.

Az akváriumban élő halakat is rendszertelenül kellene, kisebb adagokkal etetni, és akár heti egy napot éheztethetjük is őket. A fiatal halaknak sokkal gyakrabban kellene enniük, míg a kifejlett példányoknak elég lehet néhány naponta ennie. Ez a heti egyszeri pihentetés segíthet hozzászoktatni a halakat ahhoz, hogy ne haljanak éhen, ha esetlen pár napig nem kapnak enni.

3. Nem megfelelő halak társítása

Másik általános probléma, hogy olyan halakat válogatunk össze, amelyek különböző élőhelyekről származnak. Mielőtt halakat vásárolunk, először tájékozódjunk, és olvassunk utána az igényeiknek! Hol élnek, mekkorára nőnek, békések, vagy agresszívek, egyedül élnek, vagy csoportosan, milyen vízparamétereket igényelnek? Nem szabadna különböző élőhelyekről származó halakat együtt tartanunk, mert nem tudjuk biztosítani számukra az optimális életkörülményeket. A Föld hatalmas, és a különböző pontjairól származó halak nem tudnak mind egymás mellett élni. Bizonyos halakat persze tarthatunk egy akváriumban, de az megér egy külön cikket is.

Ebben a témakörben egy szintén kezdők által elkövetett rendszeres hiba a túltelepítés. A tipikus kezdő akvarista a boltban megtalálható összes halat szeretné tartani a saját akváriumában. Az ismételt vásárlások (jellemzően néhány napon belül) az általános tünetei annak, hogy valaki megkapta a haltartók legismertebb betegségét (ha ettől jobban érzi magát egy kezdő akvarista, akkor elmondható, hogy minden akvarista ilyen).

Viszont emlékezzünk arra is, hogy az akvárium nem gumiból készült, és nem lehet csak úgy megnövelni. Olvassunk utána a halak minimális helyigényének, mielőtt megvesszük őket!

4. Véletlen mérgezés

Egy furcsa szokás, hogy kezdő akvaristák éjszakára lekapcsolják a szűrőt, gyakran azért, mert az akvárium a hálószobában van, és nem tudnak tőle aludni, vagy azért, hogy energiát spóroljanak. Sajnos, amikor a szűrő áll, a hasznos baktériumok elkezdenek benne elpusztulni az oxigénhiány miatt, és oxigénhiányos bomlás alakul ki. Amikor a szűrőt reggel ismét elindítjuk, a halakat egy nagy adag mérgező anyaggal árasztjuk el (pl. hidrogén-szulfid). Ennek hatására a fiatal, vagy gyenge halakat, vagy az érzékenyebb fajokat megmérgezzük, amely gyakran végzetes hatású. A szűrőnek folyamatosan mennie kell, nem úgy, mint a hűtőnek. Egy hosszan elnyúló áramszünet után a szűrőt alaposan ki kell takarítani, és gyakran újra kell oltani hasznos baktériumokkal.

5. Túl sok vegyszert használunk minden ok nélkül

Egy szintén általános hiba a kezdő akvaristáknál, hogy túlzásba viszik mindenféle vegyszer használatát, hogy a betegségekkel megküzdjenek, legtöbbször egy olyan gyógyszert használva, ami mindenre jó lehet, vagy többféle csodaszert használnak a víz kezelésére.

A betegségek közül csak kevés olyan van, amit egy kezdő akvarista egyáltalán felismerhet, ilyen lehet például a darakór, vagy a gombás fertőzések (de még utóbbi is összetéveszthető a fátyolbetegséggel). Más betegségek beazonosítása nem csak több éves tapasztalatot követel meg, de speciális felszerelést, és halkórtani ismereteket is.

A különböző algaírtó szerek is legtöbbször szükségtelenek. A legtöbb esetben megszüntethetjük az algásodást egy hetes elsötétítéssel, majd kétharmados vízcserével, ezután a világítás idejének csökkentésével, vagy az élőlények számának csökkentésével, esetleg kevesebb élelem etetésével. Több vízinövény használata, vagy algaevő halak telepítése szintén segíthet az algák megszüntetésében. A vegyszerek nem mindig szükségesek!

Fontos továbbá, hogy az akváriumot ne helyezzük közvetlenül az ablak elé, mert a direkt napfény súlyos algásodási problémákhoz vezethet. A vízkezeléssel kapcsolatban hasznos lehet, hogy nitrifikáló baktériumokat folyékony, vagy tablettás formában is adhatunk az új akváriumhoz, ha nincsen másik akvarista ismerősünk, akitől esetleg kérhetnénk már használt szűrőtölteléket a saját szűrőnkhöz. Csupán megfelelő szűrőtöltelék szükséges egy új akváriumhoz (kivéve, ha valamilyen növényes akváriumban gondolkodunk, mert akkor még különböző növénytápokra is szükségünk lehet).

6. A türelem (az akvarista legfőbb jó tulajdonsága) hiánya

Az újdonsült akvaristák másik nagy hibája, hogy a frissen vásárolt halakat azonnal csapvízbe rakják, amely mentes mindenféle hasznos baktériumtól, ami a nitrogén körforgáshoz nélkülözhetetlen. Sokkal rosszabb, ha a víz még klóros is. Ebben az esetben a gyengébb, kisebb, vagy fiatalabb halaknál hamarosan megjelennek a tünetek, mint a kirojtosodott mell-, és farokúszók. Sokszor a kopoltyúk is sérülnek, amely legtöbbször végzetes kimenetelű. Továbbá a hasznos baktériumok nélkül a víz hamarosan ködös lesz, és sokszor rossz szagú is. Amikor ez megtörténik, a tapasztalatlan akvarista legtöbbször elvégez egy nagyobb vízcserét, ezáltal még több friss csapvizet téve az akváriumba, és a folyamat kezdődik előröl.

Ahogy az elején is már írtuk, a biológiai szűrés az alapja a biológiai egyensúlynak az akváriumban. Egy újonnan elindított akváriumban nincsenek még olyan mikroorganizmusok, amelyek átalakítanák a veszélyes anyagokat (ammónia, nitrit) kevésbé veszélyes nitráttá. Hogy felgyorsítsuk a folyamatot, adhatunk ilyen baktériumkultúrákat a vízhez és a szűrőhöz, az ilyen csomagokban sokszor még táplálék is található ezen mikrobák számára. A táplálék lehet bármilyen szerves anyag, például fagyasztott haleledel is, de rakhatunk néhány nagyobb csigát is az akváriumba (pl. Ampullaria). A biológiai szűrés mellett az akváriumnak jól szellőztetettnek is kell lennie (használhatunk porlasztókövet, vagy esőztetőt is). Általában átlagosan két hét múlva (de még jobb 4 hét múlva) adhatunk már halakat az akváriumba, de azért előtte érdemes lehet nitrogén vegyületekre tesztelni a vizet. Amint a halak az akváriumban vannak célszerű csak nagyon óvatosan etetni őket 1-2 hétig, mert ilyenkor még kevés a baktérium a szűrőben, és nehezebben birkóznak meg a bomlástermékekkel. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, néhány naponta ellenőrizhetjük a nitrogén vegyületeket a víztesztekkel.

Biztosan sok más kezdő akvarista hiba is létezik ezeken kívül, amelyek nem kerültek említésre, de a fent említett problémák a legfontosabbak. Talán ez a cikk is segíthet azoknak az új akvaristáknak, akik csak most kezdenek belemerülni ennek a gyönyörű hobbinak a szépségeibe, és nem bátortalanítja el őket már az elején a sok nehézség.