englishEnglish | Angolenglish diszhal.info logo
diszhal.info logo
Az év díszhala 2015.
TerraPláza 2014.
KLG Goodeid Projekt
Az év díszhala cikksorozat
Támogatás!

Ha tetszik az oldal kérlek támogasd, hogy még jobb legyen!

Heiko Bleher
Heiko Bleher expedíciói
Letölthető videók
Letölthető videók
Legújabb 10 kép
Egészség, betegség (Halbetegségek)

A legismertebb halbetegségek

A leggondosabban berendezett és karbantartott akváriumokban is felütheti a fejét valamilyen betegség. Sajnos nagyon is elképzelhető, hogy néha beviszünk olyan mikrobákat, parazitákat a halaink közé, melyek betegséget okoznak. Ráadásul az akvárium olyan zárt terület, melyben mind a szűrés körülményei, mind a magas hőmérséklet kedvez az ártalmas szervezetek elszaporodásának. Mivel az akvarisztika nem túl régi kedvtelés, a betegségek tüneteiről még elég kevés a pontos tudományos adat, ezért a kezelésük is sokszor bizonytalan. A leggyakrabban előforduló betegségek viszonylag könnyen felismerhetők, és ma már egyre több olyan kezelés és eljárás létezik, ami hatásosnak bizonyul a betegségekkel szemben.

A betegségek felismerése
Vannak bizonyos jelek, melyekből következtetni lehet arra, hogy halaink közül valamelyiknek probléma van az egészségével. Ha úgy látjuk, hogy egy hal beteg, először győződjünk meg arról, hogy minden készülék, kiegészítő stb. jól működik-e az akváriumban. Ha kiderül valami hiba vagy hiányosság, hamar megoldható a probléma.

A viselkedés
Ahhoz, hogy észrevegyük egy hal viselkedésében a rendellenességet, tudnunk kell, milyen a normális viselkedése, márpedig ez nem mindig és nem minden halfajnál tűnik fel azonnal. Pedig nagyon sok apró jel van, amiből kóros állapotra következtethetünk. Tudni kell, hogy egy egészséges hal mindig energikus. Ha egy hal kimerülten vonszolja magát a medence alján, ha másképp viselkedik, mint ahogy mindig szokott, akkor el kell gondolkozni azon, hogy mi lehet ennek az oka. A rendezetlen vagy szabálytalan úszásból valamilyen parazita jelenlétére vagy rossz vízminőségre következtethetünk. A testét valamihez hozzádörgölő halnak is problémája van az egészségével.

Mire figyeljünk?

Egy hal testformája általában szabályos és hosszúkás. A lefogyott görbült, deformált testű halnak valami baja van, de ha túl kövér, az is azt mutatja, hogy nem egészséges. A lokalizált, vagyis egy helyre koncentrálódott kövérség daganatra utalhat. A szín, főleg a szín élénksége szintén fokmérője a hal egészségi állapotának: a fakuló szín rossz jel.

A szem
A szem mindig árulkodik a kóros állapotról. Normális körülmények között áttetsző és csillogó. A fátyolosan fehér szem vagy egy elszigetelt fehér folt a szemen sebesülést vagy betegséget jelent. Az abnormálisra duzzadt szem a szemek betegségre (exophtalmus) utalnak. A hal sebesülés miatt is elvesztheti szeme világát, de ezt általában nem sokkal éli túl.

Az úszók
Az egészséges állat úszói ki tudnak bomlani, csorbítatlanok, nincsenek rajtuk foltok vagy más gyanús nyomok. A halak között gyakori a verekedés, minek következtében az uszonyaikból apró foszlányok hiányozhatnak, de ezek a sérülések könnyen behegednek és a megrongálódott részek is regenerálódnak. De ha egy hal úszóinak nagysága regenerálódás helyett fokozatosan zsugorodik, akkor feltehetően szövetelhalásban szenved (nekrózis) és hamarosan elpusztul. Más betegségek következtében véresek lesznek az úszók. Az is előfordul, hogy hibátlannak tűnnek, de alig mozdulnak és teljesen a hal testéhez lapulnak: ez is betegségre vagy a víz rossz minőségére utal.

A bőr
A halak bőrén és pikkelyein éppúgy lehetnek szokatlan jelek és nyomok, ahogy más szervein is. A bőr sokféle betegség céltáblája: a szabad szemmel is látható paraziták, a bársonyos kinézet, a fehér pettyek vagy a fehér fátyolszerű foltok elszaporodása, végül a felálló pikkelyek mind betegségre utalnak. Ritkábban, de az is előfordul, hogy lyukak keletkeznek a fej körül, különösen a Cichlidae-k és egyes tengeri halak testén. Sok más betegséggel együtt a fekélyesedés is jól kezelhető, ha időben észrevesszük. Ezt a Tanganyika-tóból származó bölcsőszájú halat sürgősen el kellett különíteni, nehogy teleszórja az akváriumot baktériumokkal

Milyen gyógyszerekkel kezelhetünk?

Összességében sokféle kezelési mód áll rendelkezésünkre. Némely betegségnél elég csupán a víz hőmérsékletének emelése, másoknál valóban gyógyszert kell adagolni. A jódozatlan konyhasóval is érhetünk el eredményeket, továbbá az ikrák penészedése ellen Xanthakridin használata javasolt, a halaknak pedig különféle további gyógyszerek is adagolhatók, ilyen, pl. a Malachitzöld. Több neves akvarisztikai cég is gyárt halgyógyszereket, mellékelve a használati utasítással, ezek szaküzletekben megvásárolhatók.

Milyen állatoknál nem alkalmazható a gyógyszer?

Sok gyógyszer tartalmaz rezet és más nehézfémeket. Ezt a különféle gerinctelenek (csigák, rákok, garnélák, kagylók, stb.) nem viselik el. A növényekhez használatos csigaölő készítményeket sem szabad értelemszerűen ezeknél az állatoknál alkalmazni. Több halfaj is eléggé érzékeny a gyógyszerekre, ellenben a parazitákra is, ilyenek a pikkely nélküli halak. A csíkfélék nehezen tolerálják ezeket a szereket, egy nagyobb adagú kezelésbe bele is pusztulhatnak. A különféle páncéllal, vérttel, bőrrel rendelkező, nem pikkelyes harcsafélék is érzékenységet mutathatnak, ezen halaknál sem árt a külön óvatosság. Némiképp a vörösorrú gyémántrazbóra (Swabwa resplendens) is érzékenyebb lehet, hisz bőrszerű képződmény fedi testét.

Mi okozza a betegségeket?

Az akváriumokban jelentkező betegségek többségét általában mikroszkopikus lények (mikroorganizmusok) okozzák. A fertőzésekért a vírusok, baktériumok, az egysejtűek (protozoák) és a gombák a felelősek. De vannak nagyobb állatok is (férgek, apró rákok, atkák), melyek parazitaként élnek a halakon és beteggé teszik őket. Ezek a paraziták az akváriumba kerülve könnyen elszaporodhatnak.

A betegség megjelenése az akváriumban
Azokat a szervezeteket, melyek a betegségeket előidézik, kórokozóknak nevezzük: ezek lehetnek vírusok, baktériumok, paraziták, és a legkülönbözőbb módon kerülhetnek be az akváriumba. Egy új hal, egy új növény mindig fertőzéskockázatos jelent, ártalmas parazitákat is hozhatnak magukkal. Még egy látszólag egészséges hal is lehet betegséghordozó, csak még nem látszik rajta.
A paraziták gyakran pete vagy lárva formájában kerülnek az akváriumba. A lárvák, általában még a szabadban, végigjárnak egy bizonyos fejlődési ciklust, melynek folyamán egy vagy több közvetítő szállásadó (madár, csiga) hordozza őket, és csak azután kerülnek a mi halaink közelébe. A madarak persze a vízben nem okozhatnak problémát, de a csigák igen: az akváriumba kerülve gyakran a csigák telepítik be a parazitákat. A tengeri planktonok és a természetből beszerzett élő táplálék szintén hordozója lehet a fertőzéseknek és parazitáknak. Ha több akváriumunk van, nagy a kockázata annak, hogy a fertőzéseket és parazitákat átvisszük egyikből a másikba. Elég a nedves kezünk vagy egy rosszul fertőtlenített eszköz, és máris fertőzött lesz az egész berendezésünk.

A betegségek megjelenése és terjedése
A halak sokszor ‚egészséges hordozói" egy betegségnek, vagyis van bennük egy olyan kórokozó, mely még nem okoz tüneteket. A betegség gyakran egy stressz miatt tör ki, máskor a hőmérséklet, a víz pH-ja, keménysége változik meg hirtelen, vagy valami teljesen más, a halakat gyengítő ok aktivizálja a kórokozókat. Csökkenhet a hal természetes védekező rendszere (immunitása) is, minek következtében könnyű prédája lehet a fertőzéseknek. Az akvárium egy zárt világ, ezért a kórokozók szaporodása nagyon felgyorsulhat benne, hiszen maga a víz segíti elő, hogy a halak érintkezzenek a fertőző baktériumokkal, vírusokkal és parazitákkal. A víz hőmérséklete is kedvezhet a nem kívánt organizmusok szaporodásának. Ám a betegségek terjedésének leggyakoribb oka az, hogy egy zárt akváriumnak mindig sokkal sűrűbb a „népessége", mint a természetes vizeké, és a kórokozónak sokkal nagyobb esélye van arra, hogy egy megfertőzhető hallal találkozzon. mint ha a természet szabad vizeiben lebegne.

A legismertebb betegségek

Ha rendszeresen figyeljük a halainkat, és a tüneteket is, melyeket a beteg halak produkálnak, akkor egy idő múlva fel tudjuk ismerni az akváriumok lakóinak leggyakoribb betegségeit. A következőkben elmondjuk, milyen jelek kísérik ezeket a betegségeket, melyek a felelős kórokozók, hogyan küzdjünk a betegség ellen, hogyan gyógyítsuk meg betegeinket s végül, mit kell tennünk, hogy megóvjuk az akvárium többi lakóinak az egészségét.

A darakór

Ez az egyik leggyakoribb betegség, ami az akváriumokban tapasztalható. Akkor tör ki, ha a medencében hirtelen változik meg a hőmérséklet vagy a vízminőség. Egy parazita az okozója, nagyon ragályos, de könnyű kezelni.
A tünetek: Olyan a hal teste, mintha sóval szórták volna be: apró fehér pöttyöknek látszó púpok, ciszták keletkeznek rajta. A ciszták először az úszókon jelentkeznek, és onnan terjednek tovább az egész testre. A beteg hal ilyenkor a talajhoz vagy a dekorációhoz dörzsöli magát. Amikor a ciszták elérik a kopoltyút, gyorsul a légzés.
Az okok: A betegséget édesvízben egy mikroszkopikus nagyságú parazita, az Ichtyophthirius multitiliis nevű csillós protozoa okozza. Tengervízben pedig a Cryptocarion irritans. A parazita 3-4 nap alatt fejlődik ki, és a hal testén táplálkozik, majd lehullik az akvárium fenekére és ott osztódik. Az új paraziták azonnal úszni kezdenek, gazdát keresnek, és mikor rátalálnak, beléakaszkodnak. Ez után a ciklus elölről kezdődik.
Kezelés: Azokat a parazitákat, melyek épp a halakon tartózkodnak, nem lehet irtani, csak a vízben szabadon úszókat lehet megcélozni. Ezért a kiválasztott gyógy-készítményt egy héten keresztül naponta kell alkalmazni. A készítmények többsége rezet tartalmaz. Ezt rosszul tűrik a tengeri gerinctelenek, az édesvizekben élő pikkely nélküli halak (a Botia nemzetséghez tartozó csíkfélék), a fenéken élő algaevő harcsák (Ancistrus faj) és az elefánthal (Gnathonemus petersii). Édesvízben, a kezelést rosszul viselő halak számára emeljük fel három napon keresztül egy-két órára a víz hőmérsékletét 30-32 °C-ra. Tengervízből ezeket a halakat ki kell emelni az akváriumból, és negyed órára langyos vízbe kell tenni őket. Ez utóbbi módszer nagyon hatásos.

Úszórothadás

A betegség úgy kezdődik, hogy az úszók szakadozottá, foszlányossá válnak, majd egy idő múlva akár el is tűnhetnek. A jelenséget szövetelhalás okozza, s akkor jelentkezik, ha az állat nagyon legyengül vagy megsebesül. Kezelés nélkül halálos és gyorsan átterjedhet az akvárium többi lakójára is.
A tünetek: Az úszónak a sebes része, ahol a szövete már szétmorzsolódik, fehér színűnek látszik. Mire az egész úszó elpusztul, a betegség befelé, a hal belső szöveteibe is terjed.
Az okok: Ezt a betegséget többféle baktérium okozza, többek között az Aeromonas, a Pseudomonas és a mixobaktériumok (Myxobacterium). Egy harapás vagy bármilyen más, az uszonyon keletkezett sebesülés jó talaja e fertőzésnek. A nagy úszókkal rendelkező halak különösen érzékenyek erre a betegségre. Ha az akváriumban nem jók az életfeltételek, vagy ha rossz a víz minősége, az megkönnyíti a felelős baktériumok szaporodását és a betegség kialakulását.
Kezelés: Többféle óvintézkedés lehetséges, amivel megelőzhetjük a betegség kialakulását (ezt nevezzük prevenciónak vagy profilaxisnak). A legfontosabb, hogy a medence vize mindig tiszta legyen. De ha egyszer a betegség megjelenik, az antibiotikumok használata elkerülhetetlen. Az akvarista-szaküzletekben nagyon hatásos szerek kaphatók, melyek azonnal megszüntetik a bajt. Először a fehér sebek tűnnek el. A kezelés alatt gondoskodni kell az akvárium megfelelő szűréséről. Ha a betegség még nem érte el az úszósugarak tövét, akkor a kezelés hatására néhány alatt regenerálódik.

Szájhab

A betegséget baktérium okozza, s gyakran együtt jelentkezik az úszók szövetelhalásával. Erősen fertőző, de manapság egyre ritkábban jelentkezik.
A tünetek: A szájon először csak fehér nyomok jelentkeznek, melyek nagyon hamar jellegzetes, bolyhos masszává alakulnak. Ha a száj belsejében is terjed, nem fogja megkímélni a szervezet többi részét sem. Az alaptüneteket gyakran kísérik az úszókon jelentkező vérző fekélyek.
Az okok: A Flexibacter columnaris nevezetű baktérium felelős a betegségért. Elsősorban a rossz életfeltételek között élő halaknál jelentkezik: rossz vízminőség, ritkán cserélt víz. Azt is megfigyelték, hogy a betegség jelentkezése gyakoribb, amikor új halak kerülnek a medencébe, vagy amikor nagyobb stressz éri a halakat. Minden hirtelen környezetváltozás növelheti a betegség felbukkanásának lehetőségét.
Kezelés: Az antibiotikumok használata elengedhetetlen. Ha már az elején észrevesszük a bajt, akkor az jól gyógyítható. De ha már elérte a belső szerveket, kevésbé hatékonyak a gyógyszerek. Tenyészetben ugyancsak egy kémiai készítményt, a phenoxyethanolt szokták használni.

Fátyolbetegség (Oodinium)

Ezt a betegséget a stressz, a hőmérséklet-változás vagy a víz minőségének változása okozza. Halálos is lehet: főleg a Cyprinidae-ket (pontyfélék: barbus, rasbora és tanichtys fajok), a tengeri halakat és az üvegsügéreket (Chanda ranga) támadja meg. Tüneteit gyakran öszszetévesztik darakórral.
A tünetek: A halat finom, aranyos fátyol borítja, melyen apró fehér pettyek láthatók. Ezek kisebbek, mint a darakórért felelős Ichtyophthirius. A beteg hal a dekoráció elemeihez dörzsölgeti a testét, de amikor a betegsége súlyosbodik, tehetetlenül hever az akvárium alján, nem eszik, és a bőre foszlányokban leválik róla.
Az okok: A betegséget a dinophyciaek csoportjába tartozó mikroszkopikus paraziták okozzák, melyeket a klorofil nélküli algák közé sorolnak: nevezetesen az Amyloodinium, mely a tengervizekben él, és az Oodinium pillularis, mely az édesvizekben található.
Kezelés: Ugyanazokat a készítményeket lehet használni, csak nagyobb dózisban, mint amelyeket a darakór ellen alkalmazunk. A réztartalomra vonatkozó tanácsunk ebben az esetben is érvényes. Az utóbbi időben gyakran tapasztalható, hogy az édesvízi parazita (oodinium) rezisztens a kezeléssel szemben, s így a halak fertőzöttek maradnak.

Hasvízkór

Ez a betegség könnyen felfedezhető, mert a hal teste erősen felduzzad és a pikkelyei borzoltan felállnak.
A tünetek oka a szervezet természetellenesen megnövekedett nedvességtartalma. A betegség, az eredetétől függően lehet ragályos vagy nem ragályos.
A tünetek: A halak szemei is kidüllednek a testben felgyülemlett folyadékok hatására. A test felduzzadásán és a pikkelyek felemelkedésén kívül az érintett halak széklete gyakran nagyon hosszú és fehér. A beteg állatok nem esznek.
Az okok: A baktérium által okozott betegség elsősorban a hal bélrendszerét támadja meg. Kezdeti stádiumban az ürülék nyálkás, a hal alig táplálkozik. Ezután a bélfal nyálkahártyája leválik, és a végbélhez tapadnak, jóformán elzárva az ürítés útját. Az emésztés szinte lehetetlenné válik, belső szervei visszafejlődnek, működésképtelenek lesznek. Egy ilyen betegség során a halak sokáig szenvedhetnek. Végezetül, az utolsó stádium során a vesék is felmondják a szolgálatot, a húgyutak begyulladnak, a hal nem tudja a megfelelő vizeletet kiválasztani. Ilyenkor a folyadék felgyűlik testében, és ezért következik be a szem és a pikkelyek kidülledése.
Kezelés: Ebből a bakteriális fertőzésből eredményesen kigyógyítani a halakat szinte lehetetlen. Kezdeti stádiumban erős, radikális antibiotikumokkal kezelhetünk, de amikor már bebizonyosodott a tünetek alapján a betegség fajtája, akkor már reménytelen a kezelés. Esetleg dupla adag gyógyszert használhatunk az előző antibiotikumból, de, még ha ki is pusztítjuk a betegséget, a hal már nem valószínű, hogy regenerálódik. A levált béldarabok, az elzáródott végbél, a működésképtelen, kissé visszafejlődött szervek, a leállt vese és a húgyuti és esetleg gyomor vagy bélgyulladás a baktérium nélkül is meglehetősen halálos a halak számára.

Halpenész

Ezt a betegséget gombaparaziták, ezen belül is a penészgombák okozzák. Ezek nagyon kicsinyek és fehér
vagy szürke szálak formájában észlelhetők.
A tünetek: A gombák a halak testén vagy az ikráikon bolyhos csomókat alkotnak. Nagyon hamar kifejlődnek, az egész testet vagy az összes ikrát beborítják, s a halak vagy ikrák halálát okozzák.
Az okok: A betegséget a Saprolegnia diclina és Saprolegnia ferax, az Achlya nemzetségbe tartozó penészgombák okozzák. Ezeknek a gombáknak és a halpenész kialakulásának mindenfajta sérülés jó melegágya. Ugyanakkor a halak testét borító nyálka hatásosan fékezi a penész terjedését.
Kezelés: Az akvarista-szakboltokban mindenütt árulnak gombaölő készítményeket, melyekkel egyszerű kezelni a nemrég megfertőződött halakat. Ugyanezekkel az ikrák is gyógyíthatók. Vigyázzunk az adagolással: be kell tartani a gyártó által ajánlott adagot.

Neonbetegség

Elsősorban a Characidae-k (pontylazacok) körében figyelhető meg, közülük is főleg pl. a neonhalnak is nevezett Paracheirodon innesit támadja meg, innen ered a betegség neve. De tény, hogy a Cyprinidae-ket (a danio, barbus a rasbora fajokat) és a cyprinodontidae-ékat (mint a Cap-Lopez fogasponty) se kíméli.
A tünetek: A neonbetegség a szín elvesztésével jár. Egy fehér folt jelenik meg a hátúszónál s terjed végig a test közepén. A beteg hal rövid idő alatt elpusztulhat.
Az okok: A betegséget a Plistophora hypessobryconis nevezetű mikrosporidium okozza. Hamar felüti a fejét, ha rossz életkörülmények uralkodnak az akváriumban. A parazita gyorsan szaporodik, és gyorsan terjed.
Kezelés: Sokáig nagyon nehéz volt a kezelése, de ma már, ha gyorsan és időben beavatkozunk, antibiotikumok kombinációival (antibioticum-sulfamid) gyógyítható.

Brooklynella hostilis

Ezt a betegséget egy csillósállatka okozza, ami a hal kopoltyúját vagy bőrét támadja meg. Tengervízi halaknál jellemző.
A tünetek: Először kis halvány helyek jelennek meg a bőrön, amik később nagyobbak lesznek, végstádiumban nyálkás darabokban leválik a halak bőre. Nem esznek, apatikusak, gyorsan lélegeznek, és lassú úszással reagálnak rá a halak. A fertőzött egyedek pár nap alatt elpusztulnak.
Az okok: A nem megfelelő tartás esetén tűnnek fel ezek az élősködők, hasonlítanak a Chilodonella-ra. Némileg az édesvízi neonbetegségre is hasonlít.
Kezelés: Azonnal kezdjük meg a kezelést, ami különféle készítményekkel vihető végbe. Többféle gyógyszer is rendelkezésre áll, de az adagok pontos kiszámítása fontos az érzékeny tengeri halaknál. Gerinctelenektől mentes akváriumban a darakór ellen használatos készítmény is segíthet.

Szemkidülledés

Ez a szemgolyó kidülledésével járó betegség csúnya látvány. Általában nem ragályos és éppoly gyorsan elmúlhat, amilyen hirtelen meg jelent.
A tünetek: A halaknak, melyek ebben a betegségben szenvednek, az egyik vagy mindkét szeme kimered, kidülled. A tünetet általános rossz állapot kíséri. A halak ilyenkor alig esznek. A szemkidülledés a hasvízkór melléktünete is lehel.
Az okok: Okozhatja vírus, baktérium és parazita egyaránt. A betegség megjelenéséért gyakran a vízminőség a felelős.
Kezelés: Sajnos nem létezik egyetlen hatásos kezelés sem, kivéve ha bakteriális a fertőzés, mert akkor antibiotikummal eredményes lehet. A legjobb ilyenkor elkülöníteni a beteg halakat, s nem árt ellenőrizni a víz minőségét. Ha a vízzel van probléma, hozzuk rendbe, javítsuk fel a minőségét, valószínű, hogy akkor a halak hamarosan rendbe fognak jönni.

Argulosis

Jó néhány olyan parazita létezik, mely nem hatol be a hal szervezetébe, hanem a bőrön telepedik meg. A legismertebb ilyen „külső" paraziták az alsóbbrendű rákok.
A tünetek: Egy tetvekkel fertőzött halnál először azt vesszük észre, hogy viszketés gyötri, ezért folyton a dekoráció elemeihez dörgölőzik.
Az okok: A halakat kínzó kerekded, alsóbbrendű rák az Argulus nemzetséghez tartozik. Hossza elérheti az 1 cm-t is. Rátelepszik a halra és a vérével táplálkozik.
Kezelés: A halakat ki kell venni az akváriumból, és csipesszel vagy puha ecsettel eltávolíthatók a paraziták.

Lernea (horgonyféreg)

Akár a fent említett tetvek, a horgonyférgek a külsejük ellenére szintén rákok (a Lernaea nemzetségből). Csak a nőstények élnek belső és külső parazitaként.
A tünetek: A parazita a hal izmaiba települ, és csak a felületen hagyott kb. 1 cm-es zsákja árulja el a létezését. Nagyon legyengíti a halakat, melyek így érzékenyebbek lesznek a fertőzésekre. Mielőbb gondozásba kell venni az érintett egyedeket.
Az okok: A horgonyféreg a nőstény féregalakjáról kapta a nevét s arról, hogy ha egyszer áldozatára lel, mint a horgony, szilárdan a pikkelye alá akaszkodik.
Kezelés: Akárcsak a haltetűt, a horgonyférget is szerves foszfor alapú rovarirtóval pusztíthatjuk el. Ha nem túl jelentős a fertőzés, megpróbálhatjuk egy csipesszel eltávolítani a férgeket. Utána alaposan sterilizáljuk fertőtlenítőkészítménnyel a sebeket.

Kopoltyúférgesség

Belső parazitáknak nevezzük azokat az apró állatokat, melyek behatolnak a test belsejébe, s ott táplálkoznak és fejlődnek. Ha leszámítjuk az egysejtő véglényeket, a leggyakrabban előforduló belső paraziták a bél- és a kopoltyúférgek.
A tünetek: Ha bélférgek kínozzák a halat, akkor elutasítja a táplálékot és hamarosan erősen lefogy. A kopoltyúkba telepedett férgek szapora légzést okoznak és a kopoltyú (légzőnyílás) környéke megduzzad. A beteg hal rendszerint a vízfelszín közelében tartózkodik, ahol könynyebben juthat oxigénhez.
Az okok: Bélférgekből igen sok faj létezik. A kopoltyúférgek között a leggyakoribb a Dactylogyrus.
Kezelés: Nem lehet egyetlen készítménnyel kezelni a fertőzéseket, mindegyik bélféreg csoporthoz más és más készítményt kell alkalmazni. A leghatásosabbak azok, amelyeket a táplálékhoz keverhetünk, s amelyek célzottan a belső parazitákra hatnak.
A kopoltyúférgek ellen ugyanazok a készítmények hatásosak, mint amelyeket a rákparaziták ellen használunk. Alkalmazhatunk formalint és más, akvarisztikai szaküzletekben kapható készítményeket is.

Lyukak a fejen

Ez a betegség főleg az édesvizekben élő Cichlidae-ket, bölcsőszájú halakat és labirinthalakat, pl. a diszkoszhalakat, a gurámikat. és a tengeri halakat támadja meg. Nagyon nehéz gyógyítani.
A tünetek: A betegség kezdetén a halak enyhén apátiásak. Keveset esznek, kimerültek, s az akvárium valamelyik zugába bújnak. Egy könynyű fehér fátyol is mutatkozhat már a fejükön. Amikor aztán a betegség kifejlődik, kis lyukak keletkeznek a fejükön, melyek idővel egyre nőnek és elég nagy véres sebek keletkeznek belőlük.
Az okok: A fertőzést a Hexamiták rendjébe tartozó egysejtű parazita okozza, mely általában kisebb bélsérülésekért felelős, de különleges környezetbe kerülve félelmetessé válik és lyukakat fúr a halak fejébe.
Kezelés: Sajnos ritkán eredményes. Az akvarisztikai szaküzletekben mindig ajánlanak új gyógyszereket, de általában máig is a dimetridazolt és a metronidazolt szokták használni. Ezeket állatorvosnak kell felírnia. A kezelés sokáig tart és elég bizonytalan a kimenetele. Ha mégis van gyógyulás, gyakori a visszaesés.

Haltuberkulózis (halgümőkor)

A betegséget baktérium okozza. A halak belső szervein zsíros csomók keletkeznek. Rendszerint más kóros jelenségek is kísérik, pl. uszonyelhalás.
A tünetek: A csomókat csak boncolás közben lehet megtalálni, de vannak gyanús külső jelek, melyekből következtetni lehet a betegségre. A halak apatikusak, gyakran lesoványodnak és kis sebek (fekélyek) keletkeznek a bőrükön. Étvágytalanok és a színeik kifakulnak.
Az okok: Ezt a betegséget a Mycobacterium és a Nocardia nemzetségből származó baktériumok okozzák. Nagyon sok hal „egészséges hordozója" a haltuberkulózisnak. Ha ezek rossz körülmények közé kerülnek, a betegség kifejlődik. Egyébként úgy terjed, hogy a halak lenyelik a baktériumokat, pl. amikor elfogyasztják egy elkapott egyed tetemét.
Kezelés: A tuberkulózisban szenvedő halakat az akváriumtulajdonosok nem tudják megfelelően kezelni. De egyet meg kell tenniük: azonnal el kell különíteni a gyanús tüneteket mutató egyedeket, és el kell távolítani a tetemeket is, nehogy a többi hal felfalja őket és megfertőződjenek. Egy szakállatorvos, aki a halak betegségeire specializálódott, esetleg megpróbálkozhat valamilyen antibiotikum és szulfamid alapú gyógyszerrel.

Glossatella

Bőrsérüléseket okozó egysejtű, nagyon hasonlít a Heteropolaria collisarum-ra.
A tünetek:Sebek vehetők észre a hal testén, amit ezek a lények belepnek, majd gombásodásra hasonlító bevonatot képeznek.
Az okok: A kis kórokozók kocsányokkal kapaszkodnak a seb szélén, így akadályozva meg a begyógyulást. A gombához hasonlító lepedék az egysejtűek szaporodásával tűnik fel. Nem keverendő össze a gombásodással, megfigyelhetjük, hogy nem hosszú fonálszerűen lógnak. Nem a sebből táplálkoznak, hanem a másodlagosan fellépő baktériumokból és levált sejtekből.
Kezelés:Megfelelő gyógyszerekkel történő közbeavatkozás sokat segíthet, bizonyos készítmények gyorsan megölik az egysejtűeket és segítik a seb begyógyulását.

Trichodina

Csillósállatka, másodlagos fertőzésokozó.
A tünetek:Felismerése nehéz, a halak dörgölőznek. A már kialakult sebes fertőzéseknél jelenik meg, rögzíti magát.
Az okok:Ha már egy bizonyos fajta bőrbetegség, sebek alakultak ki a halon, általában akkor jelenik meg. Kimondottan nem okozza a betegséget, inkább másodfertőzőként okoz gondokat. Másféle baktériumokkal és levált sejtdarabokkal táplálkozik. Horogkoszorúval rögzíti magát a seben.
Kezelés:Többféle gyógyszert is fejlesztettek ki rá, mert a kerti tóban a koi pontyokat keményen fertőzheti. Ilyen készítményekkel biztonságosan gyógyítható.

Tetrahymena

Szintén nem elsődleges parazita, hanem másodlagos fertőző egysejtű. Már kialakult bakteriális vagy gombás megbetegedéseknél jelentkezik. Túlzsúfolt medencékben gyakoribb, levált sejtrészecskékkel táplálkozik.
A tünetek:Füstszerű fehéres bőrvastagodás jelenik meg a fertőzött részeken. Utolsó stádiumban a bőr leválik, a halak elpusztulnak.
Az okok:Az egysejtű lények tömegesen lepik el a hal nyálkahártyáját. Elsősorban zsúfolt akváriumokban alakulhat ki.
Kezelés: A darakórnál használatos akváriumi készítményekkel gyógyítható, de az elsődleges fertőzések kezelésével megelőzhető a baj, erre többféle készítmény áll rendelkezésünkre. A gyógyszer minden egyes adagolása előtt 30%-os vízcserét végezzünk.

Chilodonella

Bőrfertőző kórokozók, remekül úsznak egyik haltól a másikig. „Szívalakú bőrfakító betegsének” is nevezik.
A tünetek:Kezdetben 1-3 cm-s fehéresen áttetsző foltok alakulnak ki a halak testén. A fertőzött egyedek vakaróznak, imbolyogva állnak a szűrő áramlatában, kedvtelenek lesznek. Későbbi stádiumban a halak bőrét szinte teljesen befedi a betegség, bőrük megvastagodik.
Az okok:Ez a betegség a kevésbé jó körülmények közt tartott halakon jelenik meg elsősorban, a zsúfoltság hátrány a betegség leküzdésében. Elsődleges bőrkárosító kórokozók, a késői stádiumban a hal elpusztul.
Kezelés:A megfelelő gyógyszer alkalmazását mihamarabb meg kell kezdeni, amint észrevettük a betegséget, hisz nagyon gyorsan tud továbbfertőzni. A darakór ellen használatos készítmény itt is alkalmazható, de kifejezetten a kerti tavi halak megbetegedését megállító gyógykészítmény is kapható.

Babformájú bőrparazita (Ichthyobodo necatrix)

Egyfajta fátyolbetegség, ismertebb neve a Costia, de az utóbbi években, mint sok más élőlény, ez is új nevet kapott. Ostoros bőrparazita, hosszasan is lappanghat, hogy a legyengült állatra mérjen csapást. Nyálkahártyáról táplálkozik, szabadon hamar elpusztul.
A tünetek:Mikroszkopikus méretűek, és viszonylag hamar ellepik a halak testét. Erősebb betegedés esetén a halak bőre feloldódik, ami közvetlen oka a pusztulásnak.
Az okok:A kórokozók gyors elszaporodásának nyomán történik a bőroldódás, hisz a nyálkahártyáját a halnak elfogyasztják. Ezzel szabad utat nyitnak mindenféle betegségokozónak.
Kezelés:A darakór ellen használatos, üzletekben beszerezhető készítménnyel hatásosan védekezhetünk, továbbá előny, hogy az önálló parazita nyílt, szabad vízben rövid idő alatt képes elpusztulni, még úgy is, ha nem kap gyógyszert, viszont könnyen továbbfertőzhet. Éppen ezért el kell kerülni a zsúfoltságot.

Bélostorosok

A halak bélrendszerében élnek, haszonélvező létformák. A legtöbb esetben semmiféle gondot, problémát nem okoznak, kivéve, ha a hal beteg más kórság miatt, és tápláléka sem megfelelő. Ezek az élősködők a részben emésztetlen táplálékokat és az ürülékben található, jóformán emésztetlen fehérjéket fogyasztják.
A tünetek: Komolyabb probléma esetén a halak színe sötétebb, úszóik állapota szabálytalan, széle foszlott. Fogyás, kedvetlenség is megfigyelhető. Leginkább a különféle Cichlidákat, elsősorban a nagyobb termetű dél-amerikai fajokat (pl. diszkoszhal) veszélyeztetheti.
Az okok: Ha a halak melegvérű élőlény húsát fogyasztják (sertés, csirke, marha, stb.), az elősegíti a betegséget. Ugyanis a halak más halak vagy alsóbbrendű állatok fogyasztására specializálódtak. Fontos tehát az etetés, a tápokat is válogassuk meg, különben ezek az ostorosok károkat okozhatnak. A gyenge, beteg halakon méginkább előjöhet az érzékenység.
Kezelés: Általában külön kezelést nem igényel, de ha nagyon komolyra fordul az ügy, bizonyos gyógyszerekkel kezelhető. Elsősorban a táplálkozásra kell figyelni, adagoljunk vitaminokat néha a halaknak.

Halpióca

Vérszívó élősködő a kerti tóban, akváriumba csak ritkán kerül. Új halakkal, vagy netán madárürülékkel terjedhet.
A tünetek:A halakon jól láthatóak a piócák, ha abbahagyják a vérszívást, csúnya sebek maradnak.
Az okok:Sajnos könnyen bekerülhet a tóba, de a nem megfelelő körülmények elősegítik létfenntartását.
Kezelés:A piócákat alkoholba áztatott vattával távolítsuk el, majd a sérült halat vagy helyezzük külön egy akváriumba, vagy az egész tavat kezeljük akváriumi-tavi, speciálisan erre kifejlesztett fertőtlenítőszerekkel. Ha a sérült példányt különhelyezzük, jobb megoldás, de mindenképpen használjunk irtószert is a tóban, hogy az esetleges lárvákat elpusztítsuk.

Lymphocystis

Vírusos halbetegség, elsődleges bőrkártevő. Szaporodási folyamatuk gyors, nagy mennyiségben lehetnek jelen a vízben.
A tünetek:Kezdetben az úszók szélein látható fertőzés, sejtdaganatok képződnek. Az úszókról átterjed a testre, ahol szabad szemmel látható daganatok keletkeznek a bőrön. Ha ezt a területet végigsimítjuk, kemény kitüremkedésekként érződnek.
Az okok:A vírus megtámadja a halat, majd táplálkozási folyamataiban egyre inkább átveszi az uralmat a hal szervezete felett. A vírus készteti a halakat a kóros sejtburjánzásra. Ezek egy idő után szétdurrannak, és vírusok milliói lepik el az akváriumot. A kórokozók innentől kezdve nagyobb mennyiségben mozognak a vízben, megfertőzve más halakat.
Kezelés: A vírusos megbetegedések korántsem kezelhetők olyan hatásosan, mint a parazitás, esetleg bakteriális fertőzések. Elsődlegesen, ha észrevesszük az úszó szélén a vírusos megbetegedést, akkor emeljük ki a halat, és egy éles ollóval, egy mozdulattal vágjuk le az úszó külső szélét, majd adjunk a vízhez megfelelő gyógyszert. Nem szabad a vágást túl mélyen megejteni, ilyenkor inkább ne bántsuk az úszót, mert ha maradéktalanul nem tudjuk eltüntetni róla a kóros részt, akkor csak súlyosbítjuk a problémát. Ha sikerült a vágásos módszer, különítsük el a gyengélkedő halat, mert mind társai, mind a kórokozók kedvelt célpontja lenne. Vizüket mindenképpen kezeljük speciális szerekkel, állatorvosi tanácsra akár többféle gyógyszer is használható egyszerre.

Pontyhimlő

Vírusos megbetegedés, de nem igazi himlőről van szó, inkább egyfajta vízi herpeszmegbetegedésnek nevezhetjük. Nagyon hosszú a lappangási ideje, és szinte folyamatosan jelen van a környezetében. Szinte csak a tavakban jelentkezik. A szaporodási időszak előtt rejthet veszélyeket.
A tünetek:A halak testén halvány rózsaszínes, ovális 0,5-1 cm-s nagyságú foltok jelennek meg, a halak gyakran a betegség alatt sem viselkednek a megszokottól másképp.
Az okok:A kórokozó szinte folyamatosan lappang a halakban, és tavasszal, amikor a halak még le vannak gyöngülve a tél miatt, támad. Szinte minden párzási időszakban kitörhet ilyenkor. Ha halainkat megfelelően tartjuk, akkor magától meggyógyul.
Kezelés:Átlagos fertőzés nem igényel különösebb kezelést, de extrém esetekben szükség lehet rá. Ilyenkor a súlyosan fertőzött halat el kell különíteni, és megfelelő gyógyszerrel kezelni. A többi társa a tóban is kaphat bizonyos készítményt, elsősorban megelőzési célból. Fontos, hogy ebben az időszakban halainknak adagoljunk vitaminokat.

Tavaszi virémia

Az egyik legsúlyosabb a tavi halak betegségei közül. Pontyféléken (koi, aranyhal) alakul ki. Ha egy hal már átesett, és sikeresen ki is gyógyult ebből a betegségből, az egész életén át hordozója lesz a vírusnak, anélkül, hogy általában megbetegítené. A tóba bekerülő új hal elkaphatja, illetve egy fertőzetlen állományba bekerült fertőzött egyed az egész népességet betegségbe taszíthatja. Fontos a gyors cselekvés, mert csak így győzetjük le a halálos kórságot. A betegség általában 5 és 20 °C között aktív, tehát az őszi és tavaszi hónapokban fokozottan kell ügyelni. Leginkább a tavaszi ébredéskor, 15-17 °C között tud nagyon erősen betegíteni. A pontytetvek, piócák hordozzák, ezen kívül a hordozó székletéből bekerül a vízbe, és a nem hordozó a kopoltyúján keresztül felveszi, majd a véráramba továbbítja, megfertőzve ezzel saját magát.
A tünetek:A halak csoportba gyűlnek a szűrő áramlatába, kontroll nélkül, egyensúlyzavarosan úsznak. Majd a bőrön, a kopoltyún és az úszókon pontszerű bevérzések keletkeznek, melyek jóformán egyik napról a másikra elhatalmasodnak, mélyülnek. A kopoltyúk sápadtak. Végső stádiumban pedig hasvízkór, vagy ahhoz nagyon hasonló tünetek jelentkeznek (test felpuffad, szemek kidüllednek, stb.).
Az okok: A télről ébredő halak amúgy is gyöngébbek, esetleg ha pontyhimlő is előjött, akkor méginkább, és a hőmérséklet is kedvez nekik. A halak milliószámra onthatják a vírusokat, a kórokozók rettentő gyorsan képesek szaporodni.
Kezelés:Gyógyításuk nem egyszerű, nagyon fontos az azonnali reakció. Jelenleg nincsen olyan gyógyszer, mely biztonságosan végezne az aktív kórokozókkal. Elsősorban a hőmérséklet az, ami gyógyító lehet. Ilyenkor a tó kb. 14-16 °C, míg nekünk minimum 22-23 °C kéne, ezért a halakt egy gyógyító medencébe, „kórházakváriumba” helyezzük. A vírus fejlődése 20 °C-on stagnál, vegetál, 25 °C felett már nincsen halpusztulás. Elsősorban ezt kell elérni, 22-24 °C-t kell a halaknak teremteni. Ilyenkor többféle készítményt alkalmazhatunk, elsősorban a sebek gyógyításáért, és az immunrendszer erősítéséért. A fertőtlenítés megakadályozza a sebek elfertőződését. Bizonyos készítmények a 25 °C feletti nem aktív vírusokat képesek elpusztítani. A halak immunrendszere erősödik, pihenhetnek, gyógyulhatnak. A kezelés akár hetekbe is beletelhet, eközben kapjanak halaink sok vitamint. A halakat tilos ilyenkor visszahelyezni a tóba, még ha meggyógyultak, akkor sem. A tavat is fertőtlenítsük ki, ahogy csak lehet, akár klórral is próbálkozhatunk, csak utána alapos legyen a vízcsere. Csak hasonló hőmérséklet esetén engedjük ki a halakat, ezt megoldhatjuk egy vízcsere utáni melegvizes feltöltéssel.

Fehérfoltos megbetegedés

Nem összekeverendő az Ichthyophirius multifillis-sel, azaz a darakórral. Itt a fertőzést baktériumok okozzák, nem pedig paraziták.
A tünetek:A hal testén, kopoltyúján fehér foltok jelennek meg. Először, mint a darakór is, a kopoltyút támadja. Ezek után a testét is a halnak, egy idő után a nyálkahártya felszakad, a hal pedig a pusztulás útját tapossa.
Az okok:Az élősködő baktériumok egyre nagyobb területet foglalnak el a halon.
Kezelés:Speciális, antibakteriális készítmények kaphatók, ezekkel kell a gyógyítást véghezvinni. A darakór elleni készítmény itt már nem igazán segíthet, hisz ezek nem paraziták, hanem baktériumok.

Bakteriális kopoltyúrothadás

A kopoltyú szövetét felsértő parazitás megbetegedés során vagy után lép fel. A baktériumok a sebbe hatolnak és felbontják a kopoltyúszöveteket.
A tünetek:A hal pipál, sűrűn vagy nehezen lélegzik (ez lehet a kopoltyúféreg, az oxigénhiány, a meleg vagy a nitrát/nitrti/ammónia-mérgezés tünete is). A kopoltyúk nem vérvörösek, hanem szürkék.
Az okok: A baktériumok az élő kopoltyúszöveteket elpusztítják, a kopoltyún keresztül a véráramba is bejuthatnak.
Kezelés: Bizonyos gyógyszerekkel kezelhető ugyan, és a véráramba bejutó kórokozók is kiirthatók, de a sérült kopoltyúrész már nem nő vissza, a hal így gyakran hátralevő életében szenved.

Columnaris

Ez a baktérium a szájat, az úszókat és a pikkelyeket támadja meg. Kezelését gyorsan kell megkezdeni, mert gyorsan terjed az állományban.
A tünetek:A halak mozgása zavaros, imbolygó, szédelgő, körbe-körbe forognak. A belső baktériumos megbetegedés a szerveiket is működésképtelenné teszi. Az előbb említett szabad területeken fehér szálacskák jelennek meg.
Az okok:A baktérium gyors ütemben elszaporodik, az állományban továbbfertőz.
Kezelés:Megfelelő gyógyszerekkel azonnal meg kell kezdeni a kezelést. Ezen kívül a víz pH értékét célszerű a halak tűrésétől függően 5-6 közöttire levinni, mivel a betegség a lúgos vizet szereti.

Véres bőrgyulladások

Az Aeromonas és a Pseudomonas baktériumok fertőzése, a bőrön, izomzatban, uszonytövekben véres gyulladások jelennek meg.
A tünetek:Véres gyulladások jelennek meg különböző helyeken a halak testén, vérző kelések is előfordulhatnak.
Az okok:A baktérium kártétele során a halak ilyen reakcióval reagálnak a fertőzésre.
Kezelés: A megszabott termékekkel sürgősen meg kell kezdeni a gyógyítást, a hatóanyagok a kopoltyún keresztül a szervezetbe jutnak, és a belső (pl. izomzat) helyeken kialakult kóros elváltozásokat is kezelik.

Erythrodermatitis

Baktériumok által okozott fertőzés, nyáron és ősszel szokott előfordulni. Tavi halakon figyelhető meg. Az utóbbi időben egyre több ilyen fertőzés jelenik meg. A melegebb országokból behozott halak (leginkább koi és aranyhal) hordhatják be, a pontytetvek, halpiócák hordozhatják. Ezek a behozott halak gyakran egészségesnek tűnnek, mert csak a vásárlóhoz kerülésükre alakul ki a betegség.
A tünetek:Vérvörös kinövések, vérző kelések, vörös foltok majd véres fekélyek jellemzőek. Kezdeti stádiumban összekeverhető a virémiával, itt a sebek a test két oldalán, farktőtájékon jelennek meg. Ezek a fertőzéses fekélyek fehéres szélűek, vörös központú kelésekkel. Gyakran előfordul a sebek másodlagos gombás fertőzése. A testüregek beszakadása minden esetben végzetes.
Az okok:A gyorsan elhatalmasodó baktériumos fertőzést gyakran az újan tóban kerülő állatok viszik be, ezért nem árt az újdonsült szerzeményeket karanténba helyezni, megelőző szempontból gyógyszerezni.
Kezelés: Ha mégiscsak megfertőződnek, akkor a virémiánál ismertetett módon helyezzük akváriumba a halakat. Itt is hasznos a körülbelül 22-23 C-os hőmérséklet. Megfelelő gyógyászati készítmények alkalmazhatóak. A kezelés akár egy hónapig is eltarthat.

Hiánybetegségek

Hiánybetegségek azok, amikor a hal valamilyen fontos összetevőt nem tud magához venni, és ezért fordulnak elő, általában visszafordíthatóak.
Fontosabb hiánybetegségek:

  • ásványianyag-hiány
  • úszódeformáció
  • fejlyukasodás
  • úszósorvadás
  • májzsírosodás
  • jódhiányos daganatképződés
  • ozmózisos sokk

Az ásványianagy-hiány, és ennek következtében kialakult betegségek az adott anyag pótlásával gyógyíthatóak. Az úszók kóros deformitása is így kezelendő, de vannak más esetek is, például amikor ez az ozmózisos víztől alakul ki. A fejlyukasodásról már volt szó, vitaminokkal, sókkal, nyomelemekkel elősegítjük a felgyógyulást. A májzsírosodás a túletetések következtében alakul ki, de ilyen esetekben az ivarszervek elzsírosodása, és ezzel egyúttal a szaporodó képesség elvesztése is ide tartozik. Más szervekben is rakódhat le zsír, ami halálos is lehet hosszú távon. A májzsírosodás esetében Hepatitis végett is kialakulhat ez. A zsírosodás elkerülhető, pl. azzal, hogy hetente egy napon nem etetjük halainkat (az ivadékokra ez nem vonatkozik). Vitaminok adagolása szükséges lehet. A jódhiány estében kialakult daganatok általában jól láthatóak, pl. a kopoltyú alatt, és jód adagolásának hatására elmúlnak. Az ozmózisos sokk érzékeny halak (pl. diszkoszhal) esetében az egyik medencéből a másikba történő áttelepítés során, a kellő szoktatás elmulasztásával alakul ki, ami akár végzetes is lehet.

Továbbá kevert, vegyes fertőzések is előfordulhatnak (pl. darakór és Oodinium), ezek nagyon változatosak lehetnek, egy speciális esetben hozzáértő akvarista ismerősünktől vagy szakállatorvostól kérjünk segítséget az adott állat egyedi kezelésének, kigyógyításának érdekében. Ilyenkor előfordulhat, hogy több gyógyszert kell együttesen használni.

A betegségek elkerülése érdekében a megfelelő etetés, vitaminokkal gazdagítva, illetve a jó akváriumi körülmények, túlnépesítés elkerülése, jó szűrés és levegőztetés, stb. nagyon fontos tényező!

A beteg halak elkülönítése és folyamatos megfigyelése

Ha valamilyen betegség megtámadja az összes halunkat vagy azok egy részét, akkor az egész akváriumot kezelni kell.
De vannak olyan jellegzetes betegségek, melyek csak bizonyos fajokat támadnak meg. És léteznek olyan gyengébben fertőző betegségek is, melyek csak a leggyengébb halakat érintik. Ilyen esetekben célzott kezelést kel alkalmazni. Kifejezetten a beteg halak kezelésére berendezett, mintegy kórházként működő másik medencébe kell elkülöníteni az érintetteket. Akkor is ajánlatos elkülöníteni a gondozást igénylő halakat, ha olyan kezelését alkalmazunk, mely árt a növényeknek (pl. réztartalmú készítmények) vagy a hasznos baktériumoknak (pl. antibiotikumok).

A „kórházakvárium"
Szereljük tel a medencét szűrőberendezéssel, fűtéssel és világítással. Ha antibiotikumos kezelést akarunk alkalmazni, használjunk levegőporlasztót is, hogy jó legyen az oxigénellátás. A kórházakváriumba ne kerüljön se homok, se növény, mert ezek jó rejtekhelyei lehetnek ártalmas mikroorganizmusoknak, s akadályozzák a hulladékok kiszippantását. A kórházakvárium vizét rendszeresen cserélni kell. Sajnos a vízben élő hasznos baktériumok, melyek fontos szerepet játszanak a szerves anyagok lebontásában, tönkremennek a vízbe került gyógyszerektől: ha tehát fenn akarjuk tartani a megfelelő vízminőséget, szükség van a rendszeres vízcserére.

A lábadozás
A halakat természetesen addig kell a kórházmedencében tartani, míg teljesen tünetmentesek nem lesznek. A gyógykúra után adjunk még két hetet a halaknak, és csak akkor tegyük vissza őket a közös akváriumba, ha ez alatt nincs semmilyen gyanús tünetük. Ilyen hosszú lábadozás után már kevés az esélye annak, hogy visszaessenek. Gyógyszeres kezelések után a halak rosszul esznek. Várjuk meg, amíg megint megjön az étvágyuk, és csak akkor helyezzük vissza őket a többi hal közé. Egy kis vitaminkúra sem árt a gyógyszeres kezelések után.

A betegségek megelőzése
Láttuk, hogy az akváriumban uralkodó életkörülmények hatással vannak a halak általános állapotára és arra, hogy mennyire fogékonyak a betegségekre. Ezért olyan körülményeket kell teremteni az akváriumban, hogy az ugyanúgy megfeleljen a halak szükségleteinek, mintha eredeti természetes környezetükben élnének. Ezen kívül természetesen be kell tartani bizonyos higiéniai szabályokat. Közös akváriumban arra is gondolni kell, hogy soha ne vigyünk be új halakat előzetes megfigyelés nélkül, ami természetesen egy „karanténban" azaz egy mellékakváriumban történik.

Alkalmazkodjunk a lakók életfeltételeihez
Halaink akkor lesznek egészségesek, ha megfelelő életfeltételeket biztosítunk a számukra. A legfontosabb feltétel a víz jó minősége. Ha a vízminőség eltér attól, ami a halainknak megfelel, akkor az általános állapotuk romlani fog. Olyan körülményeket kell fenntartani, hogy a víz tisztasága, hőmérséklete és kémiai összetétele ne változzon, és mindig megfeleljen az akváriumban lakók életszükségleteinek. Az egészség megőrzéséhez hozzátartozik a táplálkozás is: az étrendnek is alkalmazkodnia kell – mennyiségben és minőségben egyaránt – az akvárium lakóinak igényeihez.

Higiénia
Különös figyelmet kell fordítani minden olyan mozzanatra, mely az akvárium karbantartásával kapcsolatos. Mindig mossuk meg a kezünket, mielőtt bármilyen akváriummal kapcsolatos munkába belekezdenénk. Fertőtlenítsünk minden eszközt, amivel benyúlunk az akváriumba, különösen, ha több akváriumunk van. Higított hipóban nagyon jó eredménnyel sterilizálhatjuk az eszközeinket. Soha ne tegyünk át egyik akváriumból a másikba egy dekorációt tisztítás, és öblítés nélkül fontos hogy, mielőtt az új helyére tesszük, minden rárakódott fölösleges anyagot eltávolítsunk róla, nehogy valami fertőzést vigyünk át egyik medencéből a másikba.

A karantén
Minden új jövevényt helyezzünk legalább két hétre karanténba. A karanténmedence hasonló a kórházakváriumhoz, csak a vize más, ugyanis annak a közös akvárium vizével azonosnak kell lennie. Az elkülönítve tartott új halakat jól meg kell figyelni, naponta többször is érdemes rájuk nézni, mert így könnyebb lesz felfedezni az esetleges problémákat, s csak ha nem észlelünk rajtuk semmi rendellenességet, mozgászavart vagy betegséget akkor tegyük őket a közös akváriumba. Az új növényeknek is lehetnek nemkívánatos lakóik, ezért fertőtlenítőanyagot tartalmazó fürdőbe kell meríteni minden új növényt mielőtt az akváriumba telepítenénk azokat. Az akvarista-szaküzletekben kapható kálitimsóból egy liter vízhez egy evőkanállal tegyünk, s hagyjuk ebben az oldatban a növényeket egy órán keresztül. Utána nyugodtan elhelyezhetjük őket az akváriumban.


Subscribe for sessions to pass 642-813 exams with guarantee. Also download 642-832 and 70-412 links for the next exam, after getting success in 70-461 and 70-663, you can find a excellent job.