A halakat tartó akvaristák gyakran elcsábulnak, hogy más élőlényeket is tartsanak az akváriumaikban. Habár rengeteg féle gerinctelen állat létezik – beleértve a szivacsokat és medúzákat – csak elenyésző számú tartható belőlük édesvízi akváriumban. A rovarok a legdominánsabb csoport a legtöbb édesvízi ökoszisztémában, de egyikük sem lett meghatározó szereplő az akvarisztikában. A probléma, hogy amíg a kistestű gerinctelenek remek élelemforrás a legtöbb hal számára, addig a nagyobb testű gerinctelenek már a halakat ehetik meg. Például a szitakötő lárva, vagy a vízicsíbor boldogan elkapja, és megeszi a neonhalat, vagy a guppikat.

Ezekkel ellentétben a különböző héjas állatokat széles körben árulják, mint akváriumba való kiegészítő élőlények. A legtöbbjük szívós, könnyű őket tartani és könnyű etetni. Az apró garnélák különösen jó akváriumlakók, sok boldog pillanatot adnak a szemlélőjüknek, és még az algákat is megeszik. Másfelől a nagyobb testű, hosszabb ollójú rákok (Macrobrachium spp.) területvédők és ragadozók, és emiatt kevésbé alkalmazhatóak egy társas akváriumban. Ezen kívül ezek a fajok kiváló ásók is, és gyakran kiássák a drága vízinövényeinket. Az ilyen rákokat legjobb külön akváriumban tartani. Sok rák nem is a kezdőknek való, mert nem kifejezetten vízi életet élnek, hanem inkább kétéltűek, és szükségük van száraz területekre is. Amíg néhány rák kizárólag növényevő, addig a legtöbbjük mindenevő, és a kisebb halakat bizony elkapják és megeszik. A rákok továbbá érzékenyek a vízminőségre is, és több olyan faj is van, ami a félsós vízben érzi inkább otthon magát. Habár egy saját akváriumban jól tarthatóak, egy normál társas medencébe nem igazán célszerű ilyen rákokat tenni.

A puhatestűek közül sem minden faj való édesvízi akváriumba. A csigákat nagyon jól lehet akváriumban tartani, sőt ha a körülmények a kedvükre valók, akkor a túlszaporodásukkal még problémát is okozhatnak. Egyes csigák megeszik az akváriumi növényeket, de egyébként békés dögevők, amelyek még a rosszabb vízminőséget is jól tolerálják, sőt a réztartalmú gyógyszereket is jobban viselik más gerincteleneknél. Habár nem minden akvarista szeretne csigákat látni az akváriumában. A Cölöpszarvú csiga (Marisa cornuarietis) például az egyik legelvetemültebb növényevő, amely nem elég, hogy az elég robosztus növényeket is képes elfogyasztani, de elég nagy is, és emiatt sokkal rombolóbb tud lenni, mint a kisebb fajok. Emellett viszont a rendkívül szép házuk, és sárgás-barnás színezetük miatt elég kelendőek a boltokban. Az almacsigák nem olyan pusztítóak, és egyes akvaristák még növényes akváriumban is tartják őket úgy, hogy felkínálnak nekik más eleségeket, amelyeket szívesebben fogyasztanak a növényeknél (pl. salátalevél), de ennek ellenére még mindig egy kicsit rizikós a tartásuk növények között. Ez a legtöbb esetben igaz a többi csigára is, amelyeket boltban vehetünk, vagy még inkább a vízinövényekkel behurcolhatunk az akváriumba.

A Maláj tornyos csigáknak kétes a megítélése az akvaristák körében. Egyfelől teljesen ártalmatlanok a halakkal és a növényekkel szemben, és kiváló tisztító munkát végeznek a talajban, amikor átássák magukat rajta. Másfelől viszont nagyon gyorsan szaporodnak, és egy koszos, növényi törmelékekben gazdag akváriumban egy kevés csigából is több száz lehet rendkívül rövid idő alatt. Teljesen biztonságosak a különböző Nerite csigák, amelyek csak ritkán szaporodnak édesvízben. A legtöbb ilyen csiga, amely a kereskedelemben kapható, brakkvízben szaporodik, és csak bizonyos sótartalom mellett képesek szaporodni. A Nerite csigák is ártalmatlanok a halakra és növényekre, és rendkívül jó algaevők, sőt nem csak a zöldalgát fogyasztják el, hanem például az Afrikai zebracsiga (Neritina natalensis sp. Zebra) a kékalgát is megeszi.

Amíg a csigák rendkívül jól használhatók az édesvízi akváriumban, az ázsiai kagylók (tipikusan a Corbicula fluminea), és más fajok is, amelyeket be lehet szerezni a boltokban, nem érnek sokat, általában csak pénzkidobást jelentenek. Ezek kizárólag a vízből szűrik ki a táplálékot és rendszeres táplálék nélkül általában éhen halnak. Az ilyen táplálkozású élőlényeknek is lehet a kereskedésekben kapni eleséget, ezek legtöbbször a sósvízi fajoknak való táplálékok, amelyeket a korallok és tengeri férgek etetéséhez használnak, így a lehetőség adott, hogy életben tartsuk kagylóinkat. Ennek ellenére más problémák is vannak a kagylókkal az etetésükön kívül. A kagylók alapvetően hidegvízi állatok, és trópusi körülmények között elég gyorsan elpusztulnak, többnyire a magas hőmérséklettől, vagy az oldott oxigén hiányától. A kagylók továbbá szeretik beásni magukat a talajba, legtöbbször nem is látszanak ki egyáltalán, és gyakran kiássák a növények gyökereit is. A legrosszabb pedig az, amikor a kagylók úgy pusztulnak el, hogy nem is látjuk őket, és csak akkor vesszük észre a bajt, amikor már teljesen összeomlik az akvárium biológiai egyensúlya. Ezért a legjobb, ha nem is telepítünk kagylókat az akváriumba.

Tudományos név	Magyar név	Megeszi a növényeket?	Gyorsan szaporodik?	Kép
Lymnaea stagnalis	Nagy mocsárcsiga	Igen	Igen
Marisa cornuarietis	Cölöpszarvú csiga	Igen	Nem
Melanoides tuberculata	Maláj tornyoscsiga	Nem	Igen
Neritina virginea		Nem	Nem
Physa spp.		Igen	Igen
Planorbis corneus	Közönséges tányércsiga	Igen	Igen
Pomacea bridgesii	Almacsiga	Igen	Nem
Puperita pupa		Nem	Nem
Vitta usnea		Nem	Nem