englishEnglish | Angolenglish diszhal.info logo
diszhal.info logo
Az év díszhala 2015.
TerraPláza 2014.
KLG Goodeid Projekt
Az év díszhala cikksorozat
Támogatás!

Ha tetszik az oldal kérlek támogasd, hogy még jobb legyen!

Heiko Bleher
Heiko Bleher expedíciói
Letölthető videók
Letölthető videók
Legújabb 10 kép
A halak etetése

Halainkat táplálkozási módjuk, táplálékigényük jellege szerint mindenevőkre, növényevőkre és húsevőkre csoportosíthatjuk. A mindenevők állati és növényi eleséget egyaránt fogyasztanak. Díszhalaink zöme mindenevő (pl. pontyfélék, elevenszülő fogaspontyok, pontylazacok). Kimondottan növényevő hal alig akad medencéinkben. Növényi tápIálékkiegészítést feltétlenül igénylő azonban jóval több (pl. Poecilia velifera, Xiphophorus variatus).
A húsevők ragadozó természetű halak, kizárólag élő halakkal vagy nagyobb méretű élő eleséggel táplálkoznak (pl. Nandidák, Belonesox belizanus).
A különböző haleleségek fő tápanyagai a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok. Ezekből a hal viszonylag nagy mennyiséget igényel. A hal egészséges fejlődéséhez, számos élettani folyamat zavartalan lefolyásához szükségesek — igen kis mennyiségben — a vitaminok és az ásványi anyagok is. Ezek nélkülözése ún. hiánybetegségben mutatkozik. A fő táplálékok a halak testállományának felépítéséhez, valamint az életfolyamatokhoz szükséges energia pótlására szolgálnak.
A halak a táplálék fehérjéiből szénhidrátokat és zsírokat is képesek előállítani. Emiatt fehérjében gazdag, de szénhidrátban és zsírban szegény táplálékon is elhízhatnak. Testállományuk fehérjéit azonban csak a táplálékból származó fehérjéből képesek felépíteni. A díszhalak szakszerű táplálására vonatkozó ismereteink gyakorlati tapasztalatokra és nem kísérleti eredményekre alapozódnak. A különböző haltáplálékok összetételére vonatkozó adat rendkívül kevés és hézagos. Néhány díszhaltáplálék összetételéről a következő táblázat ad némi tájékoztatást.

A fontosabb eleségek

Eleség
Víz
Fehérje
Szénhidrát
Zsír
Ásványianyag
Kitin
Tubifex
86
8
2
2
1
1
Vörös szúnyoglárva (Chironomus)
85
8
2,5
2
1
1,5
Vizibolha (Daphnia)
90
4
2,5
0,5
1,5
1,5

A táblázatból látható, hogy a Tubifex fehérjetartalma pl. kétszer akkora, mint a vízibolháé. A fiatal halak rendkívül gyors növekedése Tubifex-etetés hatására annak nagy fehérjetartalmával magyarázható. A fiatal hal nagy növekedési esélye folytán igen sok fehérjét igényel, hiszen a testállomány gyarapodása főleg fehérjéből adódik. Az egyes táplálékféleségek fehérjéinek emészthetősége és a hasznosulása nem egyforma. Pl. a Tubifex és a Chironomus fehérjéi 90%-osan, a Daphniáé azonban csak 80%-osan hasznosulnak.

(Ennek fő oka az aminosav-összetételben keresendő.)
A növényi fehérjék az állati fehérjéknél általában rosszabbul hasznosulnak. A különböző táplálékféleségekkel nyújtott fehérjék és egyéb tápanyagok biológiai hasznosulása, így táplálkozás-élettani értéke is erősen különböző. A többféle eleség, még ha egyenként kisebb biológiai értékűek is, élettani értelemben kedvezőbb hatásúak, kölcsönösen előnyösen egészítik ki egymást. A változatos etetés fontosságára ez a tény is rávilágít.
A halak anyagcsere-folyamataiban fontos szerepet játszó vitaminokat a táplálékkal kell a halak szervezetébe juttatnunk. A halak számára az A-, D-, B1-, B2-, B12- és a C-vitamin a legfontosabb. Az E- és K-vitamin-igény még vitatott. Az A-vitaminnak a növekedési folyamatokban, az anyagcserében és a szaporodási folyamatokban van lényeges szerepe. A D-vitamin nélkülözhetetlen a csontok ásványianyag-forgalmában. A B-vitamin-csoport szükséges a növekedési és vérképzési folyamatokban, a máj-anyagcserében és az idegsejtek anyagcseréjében. A C-vitamin az egyes enzimek aktiválásában és a sejtek anyagcseréjében játszik fontos szerepet, és növeli a halak ellenálló képességét. Halaink vitaminellátása megoldható Daphnia, Cyclops. Tubifex, általában élő eleségek rendszeres és algasaláta időnkénti etetésével. Jó hatású, különösen télen a marha- vagy csirkemáj etetése is, mert a májban igen sok, a halak számára fontos (A-, D-, B-) vitamin van. A szárított eleségek általában nem tartalmaznak vitaminokat. (Kivétel néhány gyári műeleség.) Ásványi anyag hiánya az akvarisztikai gyakorlatban a legritkább esetben jelentkezik, mert a halak minimális szükségletét még viszonylag szakszerűtlen etetéssel is fedezni tudjuk.

Élő haleleségek

Tubifex tubifex. Csővájó féreg
Tubifex tubifex. Csővájó féregEgész éven át beszerezhető, kiváló élő eleség. Szerves anyagokban gazdag, iszapos fenekű vizekben, csatornák iszapjában nagy mennyiségben található. Az egészben etetett, fölös mennyiségű Tubifex az akvárium talajába befúródik, és néha erősen el is szaporodik. Kiirtása talajcserével lehetséges. A vásárolt Tubifex — főleg télen — sok szennyező anyagot tartalmaz. A szennyezett Tubifex-csomót gondosan, erős vízsugár alatt többször át kell mosni, mindaddig, amíg a mosásra használt vízben szennyeződés egyáltalán nem látható. A Tubifexet lehetőleg csak egy-két napi tárolás után etessük, mert ennyi idő alatt béltartalma kiürül. Kényes halakban a friss Tubifex béltartalma emésztési zavarokat okozhat.
A Tubifex oxigénigényes, ezért biztonságos eltartása friss víz állandó átfolyatása mellett lehetséges. E célra megfelel egy befőttesüveg, amelyben a Tubifexet a gyengén folyóra állított vízcsap alá helyezzük. Víz nélkül a biztonságos tárolás csak hűvös időben lehetséges. A Tubifexet a halak méretétől függően etethetjük egészben vagy apróra vágva.
A vágott Tubifex, a planktoneleséghez hasonlóan, több különböző lyukbőségű hálósorozat segítségével igen jól osztályozható. Így különböző korú és szájnyagyságú halivadék számára is egységes méretű vágott Tubifex adagolható. Nagymértékben csökkenthető tehát a fulladásból eredő veszteség, melyet az okoz, hogy a falánk halivadék nagyobb darabokat is bekap, mint amekkorát le tud nyelni.
Csak annyit szabad adnunk, amennyit azonnal elfogyasztanak. A különböző nagyságúra vágott Tubifexet megfelelő lyukbőségű hálóba helyezve alaposan ki kell mosni etetés előtt, különben vére és testnedvei rövid idő alatt megbontanák az akvárium vizének „biológiai" egyensúlyát. Ragadozó természetű és nagyméretű halak nem szívesen fogyasztják a vágott Tubifexet, ezeknek egészben, esetleg csomókban adjuk. A Tubifex fehérjedús, tápláló eleség, elzsírosodást azonban csak túlzott mennyiségű etetése okoz. Nagy előnye, hogy egész éven át közel azonos minőségben áll rendelkezésünkre. Halaink eleségének 50-70 %-át alkothatja, így joggal nevezhetjük a díszhalak alaptakarmányának is.

Planktoneleség
DaphniaA plankton gyűjtőfogalom, amely összefoglalja a szabad vizekből, pocsolyákból hálóval begyűjthető kisméretű, alsórendű rákokat és egyéb lebegő szervezeteket. Különböző Daphnia, Cyclops, Bosmina és Diaptomus fajok a leggyakoribbak. Rendkívül tápláló, vitamindús, kiváló étrendi hatású eleségek. A díszhalüzletekben főleg a Daphnia (vízibolha) fajok kaphatók, ezek közül a kis vízibolha (Daphnia pulex) a jobb minőségű, míg a nagy vízibolha (Daphnia magna) kizárólag nagyobb testű halakkal etethető.
A különböző planktonféleségek begyűjtése egész éven át lehetséges. Késő ősszel, télen és kora tavasszal a Cyclops és a Diaptomus fajok a gyakoribbak, a vizek felmelegedésével azonban a Bosmina és főleg a Daphnia fajok szaporodnak el erősen, és állóvizeinkben időnként óriási mennyiségben találhatók.
Az első napokban a halivadékkal a Cyclops és Diaptomus lárvaalakjait, a 0,2-0,3 mm-es naupliust etetjük. A Diaptomus naupliusa a legkiválóbb hazai ivadékeleség. Sajnos, viszonylag ritkán, főleg januárban a jég alatt gyűjthető. Az apró planktoneleséget rendszerint magunknak kell begyűjteni, mert a szaküzletekben ritkán kaphatók.
A Cyclops és a Diaptomus nauplius a hideg évszakok természetes ivadékeleségei. A kerekesférgeket (Rotatoria) tavasztól késő őszig, a kevésbé felmelegedő, árnyékolt vizekben gyűjthetjük. Valamivel kisebb tápértékűek a Cyclops és Diaptomus naupliusoknál. A Rotatoriával nevelt kis halak növekedése lassúbb. Nyáron azonban rendszerint ez az egyetlen gyűjthető, ivadéknevelésre alkalmas élő eleség.
A planktonszervezetek gyűjtésére az ún. planktonháló szolgál. A hálókeret átmérője 20-30 cm. Kör alakúra hajlított, rozsdamentes fémből készüljön. A hálózsák mélysége 30-40 cm lehet. Ne csúcsban végződő, hanem öblösen lekerekített fenekű, anyaga lehetőleg műanyag legyen. A vizet nehezen áteresztő vagy a vízben duzzadó anyagok alkalmatlanok. A lyukbőséget a 9. táblázatban feltüntetett molnár-szitaanyagok lyukbősége alapján határozzuk meg. A háló nyelét legalább 2 m hosszúra méretezzük, és lehetőleg összerakható tagokból állítsuk össze. Megfelel bambusznád vagy fémnyél is. A háló részletes kivitelezése teljesen egyéni, nincs két akvarista, akinek teljesen azonos planktonhálója lenne. A Daphniát a széliránnyal ellentétes, a Cyclopsot és a Diaptomust a szélirány felőli parton fogjuk. A hálóval a vízben nyolcas alakú pályán lassan kell halászni, vigyázva arra is, nehogy az iszapot felkavarjuk. Ne használjunk a szükségesnél sűrűbb szövésű hálót sem, mert a víz nagy ellenállása miatt lassan húzható.
A planktoneleséget mindig vízben kell szállítanunk. Szállítás közben a víz felmelegedését a lehetőségekhez mérten meg kell akadályozni. A Daphniák és a kerekesférgek nagyon rosszul tűrik a szállítást, oxigénigényesek. A szállítás idejét a minimumra kell csökkenteni. A planktoneleség legjobban nagy vízfelületű műanyag vödörben, nejlonzsákban szállítható. Ha befejeztük a gyűjtést, a szállítóedény vizét részben vagy egészben cseréljük ki, frissítsük fel.
A plankton otthoni tárolása nagyság szerinti osztályozással kezdődjék. Erre a célra megfelelnek a különböző lyukbőségű bronzsziták, illetve nejlonszövetű hálók. Az eleséget méretük alapján mindig csak annyi osztályra válasszuk széjjel, amennyire pillanatnyilag, halállományunk kor és nagyszág szerinti összetétele igényli. Az osztályozás során ugyanis az eleségállatok egy része megsérül, és ezek rövid idő alatt elpusztulnak. Ezután a planktont a lehető leghűvösebb helyiségben, lapos edényben, friss víz hozzáadásával tároljuk. A naupliust tároló edényben hagyjuk a lelőhelyről származó legtöbb vizet, mert a víz összetételének változására ezek a legérzékenyebbek.
A fiatal halivadéknak a Cyclops naupliusból csak annyit adjunk, amennyit pár órán belül elfogyaszthatnak, mert gyorsabban nő a halivadéknál, és különösen a zöld színű Cyclops nauplius válhat veszélyessé azáltal, hogy a kis halakat megtámadja. A planktoneleségből a nagyobb halaknak is csak annyit adagoljunk, amennyi azonnal elfogy. A planktont úgy igyekezzünk beosztani, hogy a következő gyűjtésig minden napra jusson belőle halainknak. Kiváló étrendi hatását így jobban ki tudjuk használni.
Jól bevált módszer a hálón leszűrt planktoneleség mélyhűtéses tárolása. A planktont PVC-fóliából készült zacskóba helyezzük, majd a hűtőszekrény mélyhűtő részébe tesszük. Minél alacsonyabb hőfokon tároljuk, annál hosszabb ideig tárolható (pl. —15-20 °C). Adagolás előtt kisebb darabokra törve, megfagyott állapotban helyezzük az akvárium-ha. Ahogy olvad a jég, úgy olvad ki belőle a friss állapotban konzervált rákok tömege.

Szúnyoglárvák
SzúnyoglárvákDíszhalaink legtermészetesebb táplálékai közé tartoznak. Hazánkban vörös, fekete és fehér szúnyoglárvák gyűjthetők. Táplálkozás-élettanilag nagyon értékesek. Egyoldalúan táplált, emésztési zavarokban szenvedő halak gyógyeleségének is tekinthetők. A vörös szúnyogálca az iszapból gyűjthető, télen időnként az üzletekben is kapható. Planktongyűjtés alkalmával ritkán, többnyire nagy záporok után találkozunk vele. A fekete szúnyoglárvák csoportjába a dalosszúnyog (Celux pipiens), a foltos maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis) és a gyötrőszúnyog (Mdes vexans) lárvái tartoznak.
A fekete szúnyoglárvákat egész éven át kisebb-nagyobb mennyiségben a planktonnal együtt gyűjthetjük, főként a sekély vizekben. Gyűjtésére ritkább szövetű háló is alkalmas. Hazaszállításkor a planktonozókannában sok megfullad (atmoszferikus levegőt szívnak), ezért nagyobb mennyiség esetén ajánlatos víz nélkül, vékony fakeretre kifeszített textiltálcán vékony rétegben szétterítve szállítani. Lapos, vízzel telt edényben, hűvös helyen tároljuk. A lárvák gyorsan fejlődnek, bebábozódnak, és a kikelő szúnyogok tömege sok kellemetlenséget okozhat. Az alacsony tárolási hőmérséklet lassítja a lárvák fejlődését.
A fehér (Corethra) lárvák bőrlélegzők, ezért a planktonnal együtt vízben szállíthatók.
Az árvaszúnyog (Chironomus) lárvákat időnként a szaküzletekből is beszerezhetjük. Nedves ruhán, vékony rétegben becsomagolva hűvös helyen tároljuk. Egy etetés alkalmával halainknak csak annyi szúnyoglárvát adjunk, amennyit azonnal elfogyasztanak. A medencében maradó lárvafölösleg részben bebábozódik, kikel, részben a halak csipkedésükkel sokat elpusztítanak, és ezek bomlásukkal megrontják a medence vizét.
Akár otthon, saját szúnyoglárvát is szedhetünk. Nincs másra szükség, mint egy tiszta (vegyszermentes) vödörre és vízre. A vödröt megtöltjük vízzel, és kihelyezzük a kert (ha van, ha nincs, akkor terasz, erkély, stb.) olyan részére, ahol lehetőleg nem szennyeződik el. Időnként (hetente 1-2-szer) egy harisnyából készített, acél vagy drótkeretre erősített hálóval lehalásszuk a szúnyoglárvákat, valószínű, hogy a fekete lesz az, amit találunk. A lárvák a víz tetejénél időznek, ha megijednek, lejjebb úsznak. Ezekből egy keveset adunk élve a halaknak, amennyit rögtön megesznek, mert kellemetlen imágók kelhetnek ki belőle. Osztályozhatjuk méret szerint, és akár saját készítésű szárított eleséget is készíthetünk (megszárítjuk őket, majd a kórokozók 100%-os kizárása érdekében lefagyasztjuk).

Enchytraeus albidus. Televényféreg
Enchytraeus albidus. TelevényféregOtthon tenyészthető, tápláló haleleség. A 2-3 cm hosszú, 0,5-0,75 mm átmérőjű fehér féreg szerves hulladékkal táplálkozik. Sok halfaj szívesen fogyasztja, azonban rendszeres etetése nem ajánlatos. Az egyik legerősebben hizlaló eleség. Tenyészállatoknak ikrázás után 2-3 alkalommal nagyobb adagot is adhatunk, hogy energiaveszteségüket hamarabb pótolhassák. Ha módunkban áll más élő eleséget is etetni, akkor hetenként csak egy alkalommal adjunk Enchytraeust. Természetesen, ha nincs élő eleség, akkor rákényszerülünk, hogy többször is etessünk. Ha zsilettpengével apróra vágjuk és jól kimossuk, akkor halivadékkal is etethetjük.
Az Enchytraeus tenyésztése: 30 x 30 x 10 cm vagy megközelítően hasonló méretű faládát megtöltünk nedves virágföld és tőzeg fele-fele arányú keverékével, úgy hogy a láda felső szélétől kb. 1-2 cm szabad légtér maradjon. A földréteg felszínének közepén kiképzünk egy 1-2 cm mély és 6-7 cm átmérőjű mélyedést. Ez lesz az etetőgödör. Az etetőgödröt takarjuk le egy 10 x 10 cm-es üveglappal. A telep beoltásához 1-2 dkg-nyi televényférget kell akvarista társainktól beszerezni. A férgeket az etetőgödörbe helyezzük. Etetésükre főtt zabpehely, sárgarépa és fehérrépa, borsó, hab, spenót, valamint főtt tésztafélék alkalmasak. Különböző tejtermékeket tartalmazó eleség etetését kerüljük (tejes kenyér, tejbegríz stb.),
mert a sajtmuslicák és atkák erős inváziója tönkreteheti a tenyészetet. A telepet fedjük le falappal, amelynek közepén nejlon vagy fémszövetű anyaggal zárt szellőzőnyílás legyen. A telepet a lakás hűvösebb helyiségében tartsuk. Az optimális hőmérséklet 10-18 °C. A földet enyhén, de
rendszeresen nedvesíteni kell. A férgeket 3-4 naponként kell etetni, ugyanakkor az előző ételmaradékokat él kell távolítani. Időnként a talaj felső, elsavanyodott rétegét ki kell cserélni. Ha a ládát erős izzólámpa alá tesszük, az erős felületi felmelegedés miatt az Enchytraeusok a mélyebb rétegekbe húzódnak. Így a felső föld- és tőzegréteg kicserélhető frissre, anélkül, hogy érdemleges mennyiségű televényférget kellene kidobnunk.

Paramecium caudatum. Papucsállatka
Paramecium caudatum. PapucsállatkaAz ázalékállatok közé tartozó papucsállatka a nagyon apró halivadék számára kitűnő eleség. Könnyen tenyészthető és nagyobb mennyiségben adagolva sem veszélyezteti a zsenge ivadékot. Tenyésztéséhez 2-3 literes befőttesüveget 2/3-áig feltöltjük vízzel, s abba száraz karalábé-vagy karórépadarabkákat szórunk. Az így előkészített vizet azután tiszta papucsállatka-kultúrával oltjuk be, melyet könnyen beszerezhetünk akvarista társainktól. A tenyészet tisztaságát rendszeresen kell ellenőrizni. Erre megfelel egy zsebmikroszkóp, esetleg egy erősebb lupe is. A már beállt tenyészet táplálható kizárólag tejjel is, arra azonban ügyelni kell, nehogy a túl sok tej miatt a tenyészet vize megsavanyodjék. Amikor a víz letisztult, újból egy kávéskanálnyi tejet adhatunk. Időnként a tenyészet vizét cserélni kell. A papucsállatokat úgy etetjük, hogy a kultúra „legsűrűbb" részéből hosszú nyakú üvegbe öntünk. Az elvékonyodott nyakrészt vattadugóval lezárjuk, és néhány köbcenti tiszta vizet öntünk föléje. A papucsállatkák átmásznak a vattán a tiszta vízbe, és ezt vízzel együtt az ivadéknevelő medence vizébe csepegtetjük.

Enchytraeus buchholzi. Grindál
Enchytraeus buchholzi. GrindálA grindálféreg 0,5-1,5 cm hosszú, nagyon vékony, fehéres féreg, a televényféreg trópusi rokona. A grindált kis bádog- vagy műanyag dobozokban sokan tenyésztik. Lényeges, hogy a doboz ne engedje át a vizet. A dobozba táptalajnak tőzeget rakunk 3-5 cm rétegben, s azt mindig nedvesen kell tartani. A tőzeg fölé üveglapot kell tenni, és az egész( sűrű szövettel le kell takarni, elsötétíteni. Melegigényes féreg, amelyet 20-40 °C között lehet csak jól szaporítani. Tenyészanyag akvarista szaküzletben beszerezhető. Melegigényessége miatt az akvaristák sokszor a szekrény tetején helyezik el a grindáltenyészeteket. A férgeket ugyanazokkal az ételmaradékokkal etethetjük, mint a televényférgeket. Kiválóan szaporodnak zabpehely etetésével vagy sajton, a sajtot azonban nagyon vékony szeletekre kell vágni, és egyszerre csak keveset szabad adni belőle. Sokkal gyorsabban szaporodik, mint a televényférgek. Ivadékkal is etethető, összevágva, akár 10-14 napos ivadék is fogyaszthatja. Étrendi hatása megegyezik a televényféregével. Mikró közelében ne tartsuk, könnyen átfertőződik és tönkremegy.

Turbatrix aceti. Mikró
Kimondottan az ivadék etetésére alkalmas, 1-2 mm hosszú. Nagyon jó kisegítő eleség planktonhiányos időkben kis díszmárnák, sügérek, labirintkopoltyúsok és elevenszülők részére. A pontylazacok egyáltalán nem vagy Turbatrix aceti. Mikrócsak keveset fogyasztanak belőle. Kizárólagosan mikrót etetve az ivadék nagyon lassan nő, ezért planktonetetéssel kombinálva adjuk. Hazánkban kis virágcserépben tenyésztik. A mikrótenyészet elkészítése: a virágcserép alsó nyílását kaviccsal el kell zárni, a cserepet a felső széltől 1 cm-ig kávézaccal föl kell tölteni, és a cserepet üveglappal teljesen le kell fedni. Ezután joghurt vagy aludttejsavóval a kávézaccot 1-2 cm mélyen átnedvesítjük, fél kávéskanálnyi joghurtot vagy aludttejet teszünk a zacc tetejére, ebbe oltjuk a minden szaküzletben beszerezhető mikrótörzskultúrát. A kávézacc felső 2-3 cm-es rétegét állandóan nedvesen kell tartani, vigyázva mindig arra, nehogy túl sok savót öntsünk a telepre, mert akkor idő előtt túlsavanyodik, ez pedig gátolja a mikró szaporodását. Naponta etessük őket fél kávéskanál joghurttal, aludttejjel. 22-26 °C-on a mikrók rendkívül gyorsan szaporodnak.
Etetéskor a cserepet fedő üveglapról az oda rátelepedő férgeket pohárba mossuk, ha leülepedtek, a szennyezett vizet a mikróról egyszer, kétszer leöntjük, és a teljesen tiszta vízzel együtt az élénken mozgó férgeket adjuk az ivadékoknak. A mikró a vízben 2 óráig élve marad. Csak annyit etessünk egy alkalommal, amennyit kis halaink 1-2 óra alatt el tudnak fogyasztani. A mikrótelepeket 2-3 hetenként teljesen fel kell újítani, rendszerint akkor, amikor a cserép alsó kis nyílásán néhány csöpp erősen savanyú szagú savó távozik.

Artemia salina. Sóféreg
Artemia salina. SóféregA sóféreg petéi légmentesen záró üvegfiolában kerülnek forgalomba. A sóféreg nauplius kiváló ivadékeleség. Az Európában kapható sóféregpeték az USA-ból (Utah állam), a Nagy-Sós-tó vidékéről származnak. A száraz, hűvös helyen tárolt, szakszerűen csomagolt peték több éven át életképesek maradnak. A peték rossz kelési eredményét a szakszerűtlen szedés, tárolás, ritkábban a túl hosszú ideig tartó raktározás okozza.
A sóféreg nauplius sok Characinida, Cyprinida, Cichlida, Nandida faj egynapos ivadékával is etethető. Az Artemiával etetett ivadék növekedése rendkívül gyors. Előnye továbbá, hogy semmiféle ivadékra nem veszélyes, fertőző élőlényt nem hurcolhatunk be vele.
Az Artemia peték keltetése nagyon egyszerű. Egy 3-4 literes befőttesüveget félig vagy háromnegyedig feltöltünk sós vízzel (1 liter vízbe 15-20 g jódmentes konyhasó). A lágy és enyhén lúgos víz javítja a kelési eredményt. Ezt csipetnyi bórax hozzáadásával érhetjük el. Az üvegedényben erős szellőztetésről kell gondoskodni, hogy a peték ne tudjanak a keltetőedény fenekére leülepedni. A 2-3 liter vízbe fél kávéskanálnyi petét szórunk. 26-27 °C-on 20-24 óra, 20-22 °C-on 2-2,5 nap alatt kel ki a kis nauplius. Alacsonyabb hőmérsékleten a kelés már nagyon elhúzódhat. A kikelő kis nauplius 0,3-0,4 mm hosszú. Az ivadékkal úgy etetjük, hogy a sóférget tartalmazó üvegből vékony gumi- vagy műanyag esővel leszívjuk a naupliusokat és hálón leszűrjük. A háló tartalmát belemossuk az ivadéknevelő medence vizébe. Az Artemiák tiszta édesvízben 1-2 óráig maradnak életben, ezért csak annyit adjunk egyszerre, amennyit ennyi idő alatt a kis halak el is fogyasztanak. Az etetés előtt az Artemia-keltetőedény szellőztetését állítsuk le, mert így a sóféreg peteburkok nagy része az üveg aljára süllyed, kisebb részük a víz színére emelkedik. Így aztán a naupliusok óvatosan, rendszerint tisztán, peteburkok nélkül szűrhetők le. A sóféreg nauplius algás akváriumban felnevelhető, a hazai gyakorlatban azonban nem szokásos.

Drosophila fasciata (melanogaster)
Drosophila fasciata (melanogaster)A drosophilák a muslincák családjába tartozó, 2-4 mm nagyságú legyek. Ezek közül főleg a Drosophila fasciata jöhet számításba. Laboratóriumokban mutációval létrehozták ennek a fajnak egy repülésre képtelen változatát. A rovartápláléknak főleg télen van nagy jelentősége, de több trópusi halfajunk tenyészkondícióba hozásához is igen fontos eleség.
A Drosophila könnyen tenyészthető. Tenyésztéshez csupán néhány befőttesüvegre van szükség, melyeket fűtött helyiségben, 20-25 °Con kell tartanunk. Az üvegek nyakát vászonnal vagy sűrű gézzel kössük le, miután 1,5-2 cm magas rétegben savanyúan erjedő táptalajt helyeztünk beléjük. A táptalaj nak mindig nedvesnek kell lennie, kiszáradnia nem szabad, még a felületén sem. Táptalajként paradicsomból, szilvalekvárból és búzakorpából kásává összedolgozott, majd megfőzött masszát használhatunk. Kihűlés után babszem nagyságú sütőélesztőt teszünk rá. Amikor az erjedés megkezdődött, a tenyészmuslincákat is behelyezzük. A hímek potrohvége tompább a nőstényekénél.
A táptalaj készíthető 100 g lisztből, 90 g cukorszirupból, melyhez 10 g Agart és 600 g vizet keverünk, majd az egészet felfőzzük. Kihűlés után egy kis élesztőt keverünk hozzá. Egy-egy 1/2 literes edénybe 15-20 muslinca telepíthető.
A muslincák páronként 50-70 ivadékot nemzenek, melyek a párok behelyezése után már a 12. napra kikelnek és etethetők. Hogy a nyüveknek lehetőséget adjunk a bábozódásra, összehajtogatva egy kis celofánt vagy itatóspapírt tegyünk az üvegekbe. Ha már kellő mennyiségű báb van egy-egy üvegben, hagyjuk a táptalajt kiszáradni, és a frissen kibújt muslincákat etessük meg a halakkal. Ezalatt a tenyésztést a többi üvegben folytathatjuk tovább.

Kiegészítő, alkalmi eleségek
A halak étrendjét néhány jó minőségű, a háztartásban gyakran előforduló eleséggel tehetjük változatosabbá.

Nyers máj.
Borjú-, marha-, csirke- és nyúlmáj egyaránt megfelel. Vitaminban és fehérjében gazdag, ízletes táplálék. Hetenként 2 alkalommal nyugodtan adható. Egy-egy májdarabot megtisztítunk a zsírosabb kötőszöveti részektől, a puha részeket zsilettpengével apró darabokra vágjuk. A vágott Tubifexhez hasonlóan, kis hálóban erős vízsugár alatt tisztára mossuk, esetleg nagyság szerint osztályozva és ezután adhatjuk halainknak, vigyázva arra, nehogy többet adjunk, mint amennyit azonnal elfogyasztanak.

Egyéb húsfélék
. Sovány marhahús, főtt sonka, valamint a tonhalhús, vagdalva vagy kaparék formájában etethető. Inkább kisebb méretű darabokra vágjuk a húsféléket, mint az okvetlenül szükséges, mert a nagyobb darabok esetleg a halak fulladását okozhatják. A hazai halak nyers húsának etetését a fertőzés veszélyére való tekintettel nem ajánljuk.

Tojássárgája
. Kemény tojás sárgája külső részének darabkáját pohárban, kevés vízben szétnyomkodjuk, majd a poharat tiszta vízzel félig felöntve, néhány cseppet öntünk az akvárium vizébe. Több halfaj ivadéka elúszás után pár napig szívesen fogyasztja. A túladagolás a vízben erős bomlástermék-képződést és infuzória-felszaporodást idéz elő. Ezért egyszerre csak nagyon keveset adjunk. A tojáspor etetését a sok kedvezőtlen tapasztalat miatt nem ajánljuk.

Zabpehely. Nagyon kis adagokban nyers zabpelyhet a víz színére szórva időnként etethetünk. A túladagolás a vizet gyorsan szennyezi.

Saláta- és spenótlevél
. Növényevő halak számára kiváló eleség. Több mindenevő faj is szívesen fogyasztja. Forrázott vagy a fagyasztott leveleket egészben is betehetjük a medencébe, mert a forrázás és fagyasztás a levélerezetet felpuhítja, így a halak könnyen csipegethetnek belőle. Tisztára mosva a friss leveleket zsilettpengével apróra vágva etethetjük.

Száraz eleségek


Szárított vízibolha. Kis tápértékű, sok ballasztot tartalmazó eleség, mert a Daphnia kitinpáncélja adja a fő tömeget. Csak kiegészítő eleségként etessük. Kizárólag szárított vízibolhán tartva a halak előbb-utóbb emésztési zavarokat, gyomor- és bélgyulladást kapnak. Kisebb halaknak porfinomságúra kell törni.

Szárított Cyclops. A kereskedelem által nem forgalmazott, nagy tápértékű eleség. A tavaszi planktongyűjtések alkalmával, ha módunkban áll, érdemes nagyobb mennyiségű Cyclopsot fogni, és otthon meleg (nem forró) helyen — itatóspapírra szétterítve — megszárítani.

Szárított szúnyoglárva. Kitűnő minőségű száraz eleség, amelyet a halak rendkívül kedvelnek. A Cyclopshoz hasonlóan magunknak kell szárítani.

Szárított Tubifex. Tápláló, igen kedvelt száraz eleség. Egészen finomra, szinte púderfinomságúra törve jó eleség halivadék részére is.

Műeleségek
Ma már többféle, különböző összetételű és szemcsenagyságú gyári száraz eleség kerül forgalomba. Ezek megegyeznek abban, hogy sok alkotórészből állítják össze, vitaminokkal, ásványi anyagokkal, nyomelemekkel, sőt hormonokkal is kiegészítik őket. A halak e gyári „keverékeleséget" szívesen fogyasztják. Komponenseik különböző húsok, mint pl. a marhamáj, halhús, tengeri rákhús, azután halikra, Daphnia, alga, burgonya, búzaliszt és sok egyéb is. A pontos összetétel gyártási titok. A hazai tapasztalatok kedvezőek a gyári műeleségek étrendi hatását illetően is. A műeleségekre is vonatkozik azonban az, hogy nem szabad a halaknak többet adnunk belőle, mint amennyit azonnal elfogyasztanak.
Az elmúlt évtizedek a hobbiállatok, díszhalak táplálásában is igen nagy változást hoztak. Az emberi, humán élelmiszergyárakhoz hasonlóan üzemek létesülnek a tökéletes, minden igényt kielégítő, különféle műeleségek előállítására. A ma gyártott műeleségek szinte mindazt tartalmazzák, ami az élő eleségekben található, esetenként kiegészítve gyógyszerekkel, festékanyagot pótló szerekkel, vitaminokkal, aminosavakkal.
A műeleségek előnye, hogy sokáig tárolhatók, nem igényelnek külön tartó-, tárolóedényt, hűtést, vízcserét és azok is kezelhetik, akik az élő tubifextől elzárkóznak.
Külföldi neves eleséggyártó cégek mellett évekkel ezelőtt megkezdődött a magyar Aqua-Food cég által a már külföldön is elismert minőségű műeleségek, lemezes és granulátum formájú hazai előállítása.
A lemezes tápok a víz felszínén hosszabb ideig úsznak, táplálkozásra serkentve azokat a fajokat, amelyek a víz színéről nyerik élelmük jelentős részét. A granulátumok lassan szállnak le a talajra, így a víz közepén és a talajról táplálkozó halak könnyen hozzáférhetnek. Az AquaFood cég gondolt arra is, hogy mind az állati, mind a többségében növényi táplálékot, fehérjéket fogyasztóknak megtalálják a szükséges és megfelelő összetételű eleséget. Így
— a Díszhaltáp általános, majdnem minden hal számára jó főeleség,
— a Flóra a növényi táplálékot fogyasztók részére,
— a Guppi az elevenszülő halak fő tápláléka lehet,
— a Color az akváriumi halak színmegtartó tápja,
— a Gyógytáp pedig antibiotikumtartalmú haleleség.
Ezeknek a haltápoknak a bomlási ideje lassú, csupán több óra után kezdődik. Mégis ügyelni kell arra, hogy csak annyit adjunk, amennyit halaink jó étvággyal azonnal elfogyasztanak. Készült egy vízen úszó tabletta is, megkönnyítve az adagolást arra az esetre, ha nem a tulajdonos. hanem valaki más eteti a halakat.
Az akvarisztikai gyakorlatban is kedvező tapasztalatok állnak már rendelkezésünkre különböző, a tógazdasági haltenyésztésben felhasznált takarmányok etetésével kapcsolatban. Különösen alkalmas ezek közül a Trouvit, amelyet pisztrángok takarmányozására állítottak elő. Nyersfehérje-tartalma igen nagy (40,8%), zsír- és rosttartalma kicsi. A túladagolástól azonban az utóbbi esetben is tartózkodni kell.
A kettő, tán legnevesebb táp és felszerelésgyártó cég a Sera és a Tetra. Számtalan haltáp, gyógyszer, vízkezelő, felszerelés kapható, amit ők gyártanak. Magas minőség jellemzi őket.