A Corydoras harcsák szaporítása nem kell, hogy bonyolult, vagy időigényes feladat legyen egy elfoglalt akvaristának. A megfelelő tartási körülmények mellett sok faj fog szaporodni, és sokasodni a beavatkozásunk nélkül is. Hans-George Evers elmagyarázza a saját módszerét, ahogyan Ő hívja a lusta módszert.

A saját halas szobájában 50, különböző méretű akvárium van, legtöbbjük 30 és 60 literes, amelyekben többnyire harcsák és pontylazacok vannak, valamint kalászhalak a nagyobbakban. Az évek során több mint 140 Corydoras fajt sikerült szaporítania. Az új Cory fajok érdeklik leginkább a többi akvaristát, ezért ezekből mindig megpróbál nagyobb mennyiséget tenyészteni, és eljuttatni a többieknek.

Mint sok más akvarista, több fajt is tart egy nagyobb társas akváriumban, mint pl. 4-6 Corydoras, néhány pontylazac, L-es harcsák stb. Amikor elérkezik az idő a különválasztáshoz és szaporításhoz, mindig a legszebb példányokat választja, és egy kisebb akváriumba helyezi őket. Elég gyakori, hogy a könnyen tenyészthető fajok szinte azonnal elkezdik az ívást. A lerakott ikrákat eltávolítja a medencéből és külön nevelő akváriumokban tartja őket. Mivel néhány Corydoras faj nagyon sok ikrát rak, és hosszú ideig is ívnak, ezért ha ezek a nevelő akváriumok megtelnek, abbahagyja az ikrák begyűjtését. Ekkor a felnőtt halakat vissza lehet tenni a társas akváriumba, és egy másik fajt lehet kihelyezni ívni, a felszabaduló medencébe.

Nagyjából 40 fajt folyamatosan tenyészteni az Aspidoras, Corydoras és Scleromystax nemekből sok időt igényel, különösen, ha egy időben kell megtenni ezt. Azok a fajok, amelyek már könnyen elérhetők mindenki számára, legtöbbször 2-3 évig nem látnak külön tenyészmedencét. Legtöbbször egyszerűen el is felejti, hogy ott vannak ezek a fajok az egyik nagyobb, növényekkel sűrűn beültetett akváriumban. Például 2018-ban a Corydoras C133 harcsákkal járt így, amikor egy barátja megkérte, hogy azonosítson be egy Brazíliából származó halat: kiderült, hogy egy szép C133 nőstény az, és utána eszébe jutott, hogy neki is van valahol egy csapat ezekből. Néhány évvel ezelőtt sikeresen szaporította is ezeket, és szépen vissza is tette őket egy nagyobb akváriumba, ahol aztán ezek szépen elbújtak. A barátjától megkapta a szép, vadon fogott nőstényt, és a nagy akváriumból áthelyezte a 6 fős csapattal együtt egy tenyészakváriumba.

Kevesebb munka, több szórakozás

A fentebb leírt általános tenyésztési útmutató nagyon sikeres tud lenni, és egy év leforgása alatt akár 20 fajnál is többet lehet szaporítani vele. Viszont a tenyészhalak kiválogatása, az ikrák begyűjtése, az ivadékok felnevelése nagyon időigényes és munkaigényes feladat. Félreértés ne essék, minden akvarista szeret sok időt eltölteni az akváriumaival, mert a vízcserék, a növények ültetése, a halak etetése és megszámlálása valóban jó kikapcsolódás egy hosszú nap után. De szimplán a halak nézegetése a kanapéról, egy hideg üdítővel a kézben, miközben a kedvenc zenénket hallgatjuk, azért mégis csak pihentetőbb!

Ebből kikövetkeztethető, hogy létezik egy sokkal kevésbé időigényes mód arra, hogy legalább néhány Corydoras fajt szaporítsunk, túl nagy energiaráfordítás nélkül. Ez valóban így is van néhány esetben! A tenyészakváriumok beüzemelése mellett van néhány akvárium, amelyekkel a vízcserén és a halak etetésén kívül nem csinál semmit. A legtöbb jóltáplált faj egyedei nem vadásszák le az ivadékokat, viszont az akvaristáknak követniük kell néhány egyszerű szabályt.

Az akváriumokat általában úgy választja, hogy megfelelő méretű legyen egy 4-8 fős csapatnak. Mindig több hímet kell kihelyezni egy nőstényhez, legtöbbször 4-5 hím, és 2 nőstény. Az akváriumba finom homok aljzatot tegyünk, néhány búvóhelyet (gyökér, vagy kövek), és 1-2 cserép vízinövényt (pl. Cryptocoryne). Alacsony akváriumokban ezek a növények kinőnek a vízfelszín fölé, és árnyékot is adnak. A legtöbb Corydoras nem szereti a túl erősen megvilágított, nyílt tereket, hanem az árnyékosabb patak és folyószakaszokat részesíti előnyben, ahol kisebb csapatokban úsznak együtt, és keresnek élelmet. Ezt az élőhelyet kell az akváriumban is megvalósítani számukra. Szinte az összes általa tartott Corydoras faj esetén bevált ez a berendezés. Egyes fajok a nagyon sűrűn beültetett akváriumokat kedvelték, és itt fejlődtek a legjobban, de ha túl sok a növény, akkor a halak nem látszanak.

Leutánozni a természetes élőhelyet

Sok helyen elérhetőek a dél-amerikai halak élőhelyéről készült képes beszámolók, vagy videók, amiből jól látszik, hogy hogyan is kell berendezni számukra az akváriumot, milyen vízparamétereket kell használni, stb. Viszont nem minden fajnak ugyanazok az igényei. Az Amazonas medencén kívül élő Corydoras fajok más körülmények között élnek a vadonban, például a Corydoras micracanthus, amely sekély vizű patakokban él Argentínában, az Andok hegység völgyeiben 1200 méterrel a tengerszint felett. Ezen patakok partvonala növényekben gazdag, és köves, míg a mederben kisebb-nagyobb kövek találhatóak a homokos aljzaton. A tengerszint feletti magasság miatt itt sokkal alacsonyabb a hőmérséklet is. Amikor 2016-ban először jutott hozzá innen származó halakhoz, a leírások alapján pontosan le lehetett utánozni ezt a fajta élőhelyet, és sikerült is tenyészteni ezeket a halakat. Ennek köszönhetően manapság sok Corydoras kedvelő akvarista hozzájuthat világszerte ehhez a különleges fajhoz, ami a jelenlegi tudásunk szerint a tengerszint feletti legmagasabban élő Cory faj.

Az amazonasi fajoknak teljesen más igényeik vannak, ahogyan a dél-amerikai kontinens még délebbi részein élő fajoknak is, amelyek például az argentínai Paraguay és Parana folyókban élnek. Ezért bármely fajt is válasszuk akváriumunkba fontos, hogy utánanézzünk, hogy honnan származnak, és hogyan élnek ott. Látható a különbség, amikor az új halat az üres karanténból az új, végső akváriumába helyezzük. Ilyenkor gyorsan kiszínesednek, és kevésbé lesznek félénkek. A Corydoras hastatus, és a hozzá hasonlatos fajok szeretnek a vízfelszínen úszó vízinövények gyökerei között lenni, mint pl. a Pistia stratiotes, vagy a Riccia fluitans. Ezek a harcsák a vízoszlop középső rétegeiben úszkálnak, amikor biztonságban érzik magukat. Más fajok kisebb csapatban hevernek a talajon, és csak akkor kezdenek úszkálni, amikor megérzik az ételt a vízben. Ezekben a biotóp akváriumokban a halak is sokkal természetesebben viselkednek, és sokkal élénkebbek a színezetük is.

A halak hamarosan elkezdenek szaporodni, ha megfelelőek a körülmények. A lusta tenyésztéshez nincs szükség az ikrák begyűjtésére, hanem arra kell törekedni, hogy a halak minél konfortosabban és biztonságosabban érezzék magukat. Egy marék száraz levél hamar lesüllyed a talajra, és elegendő búvóhelyet biztosít a kikelő kishalak, és a fiatalabb halak számára. A szerző a bükk és a tölgy leveleket részesíti előnyben, amelyek csak lassan rothadnak el a víz alatt, és tannint engednek ki magukból. Egy kisebb csomó Jávai moha is megfelelő lehet, de kevésbé néz ki természetesen. A természetben a legtöbb Corydoras homokos aljzaton él, és faleveleket, ágakat és növényeket használ búvóhelyül.

Az akváriumi vízparamétereknek is hasonlónak kell lennie az eredeti élőhelyükön található vízhez. Sok esetben a halak könnyen hozzászoknak új helyükhöz, és elkezdenek ikrázni is, de néha több figyelemre és törődésre van szükségük, hogy beinduljon a szaporodási kedvük. Ha megtörténik az ívás, és nincs szükség sok ivadékra, nyugodtan bent lehet hagyni az ikrákat az akváriumban. Az ívás megkezdése után a szülők még akár egy héttel később is rakhatnak ikrákat. Célszerű egy fajt tartani egy akváriumban, és ilyenkor a legtöbb esetben az egészséges, és jól tartott szülők nem bántják az ivadékokat.

Az ivadékok felnevelése

Kezdetben frissen kelt sórákot lehet adni nekik naponta, legalább egyszer, ahogy észrevesszük az első kishalakat a levelek között, de az első napokban az apró ivadékok elég élelmet találnak akár beavatkozás nélkül is a levelek között. A halak megfigyelése és etetése napi rutin kell, hogy legyen, és ha valami mozog a levelek között, akkor nagy valószínűséggel kishalak vannak az akváriumban. Nem szabad nagyon megzavarni a halakat, de akár egy pálcával könnyen felemelhetjük a leveleket, vagy a Jávai mohát, és ellenőrizhetjük a kishalak állapotát. A következő hetekben és hónapokban tovább kell etetni a sóféreglárvát, és rendszeresen kell cserélni a víz egy részét is, ekkor a kishalak már elkezdenek a szülőkkel egy csapatban úszni. Fajtól függően, de a legtöbb esetben 8-10 hetes korukra az ivadékok elveszítik a kezdeti álcázó színezetüket, és elkezdenek a szüleikre hasonlítani. Egy nap még csak a felnőtt halak esznek egy csapatban, másnap már a kisebb méretű, de ugyanolyan színezetű másaik is megjelennek mellettük. Ilyenkor el lehet távolítani az akvárium dekorációt, és a kishalakat is, és más halakkal újrakezdeni a folyamatot.

Azoknak az akvaristáknak lehet megfelelő ez a módszer, akiknek nincs elegendő helyük és idejük, de szeretnének Corydorasokat szaporítani. Az igy nevelt ivadékok is sokkal gyorsabban növekednek. Az akvárium vízparaméterei is stabilabbak, mint egy külön medencében, eleség is rendelkezésre áll folyamatosan, és nem stresszeljük fölöslegesen a kifogással a halainkat. Szóval innentől nincs mentség, tenyésszünk Corydorasokat a lusta módszerrel!