Egy új Aspidoras faj, amely földalatti barlangokban él, teljesen hiányoznak a szemei, és évekig rosszul tudtuk a rendszertani besorolását. Ez az az Aspidoras, amelyet sohasem láthattál, és valószínűleg sohasem fogsz látni. Az első barlanglakó páncélosharcsa-féle, amelyet Luiz Tencatt és Maria Bichuette ichthiológusok Aspidoras mephisto-ként írtak le. A halról, amelyet évekig az Aspidoras albater egy barlanglakó, átalakult formájának gondoltak kiderült, hogy nem is az a hal. Az Aspidoras nemzettség rendszertanilag a Corydoradinae alcsaládba tartozik, a Corydoras és Scleromystax nemzettség kistestvére, viszont ezeknél fizikailag kisebb testű fajok tartoznak bele.

Mivel barlanglakó, az Aspidoras mephisto kevés hasznát veszi a látásnak, így szemeinek fejlődése erősen visszamaradott. Más, jól ismert barlanglakóval szemben, mint pl. a Mexikói vaklazac, amelynek teljesen eltűntek a szemei, az Aspidoras mephisto-nak többféle szemszín „árnyalata” is lehet. Amikor a szem látható, akkor vagy van, vagy nincs szemlencse. Ezt részben elsötétíti egy bőrdarab, amely a szem felső részét borítja, vagy teljesen befedi a szemet. A hal teste többnyire fehéres-sárga, vagy fehéres-rózsaszín, néhány átlátszó résszel. Ez egy határozottan fakó színárnyalat a többi Aspidoras-hoz képest, amelyeknek többnyire szürkés-barnás foltokkal tarkított, és zöldesen irizáló a teste, valamint feketék a szemei. Az Aspidoras mephisto inkább visszafogottan szép hal.

Élet a sötétben

Az Aspidoras mephisto kizárólag az Anesio-Russao barlangban őshonos, a Rio Tocantins medencében, Brazíliában. Sekély, kevesebb mint 50 cm mély, lassú folyású vizekben él, amelyek aljzata nagyobb kövekből, és agyagból áll. Az Anesio-Russao barlangrendszer mészkő karszt képződmény, amely több helyen is felszínre bukkan ugyan, de a növényzet által mégis rejtve marad. Ezen a területen az 5-6 hónapos száraz időszakot egy esős évszak követ. A száraz évszak kezdetén a víz paraméterei a következők voltak: pH 7.8, vízhőmérséklet 22.3 °C. Összehasonlítva a felszíni vizek lágyabbak és melegebbek 26.7 °C voltak, valamint sokkal savasabbak (pH 6.9). A terület már most is veszélyeztetett, az emberi városok növekedése miatt. Az erdőírtások és a szennyvíz már most hatással vannak a barlangokra, továbbá a dél-amerikai bányászvállalatok is veszélyt jelentenek. Más barlanglakókhoz képest elég sűrű létszámban élnek, 5-6 egyed található egy négyzetméteren. Néhány fának a gyökere is áttöri a barlangok mennyezetét, amelyet a fiatal halak előszeretettel használnak búvóhelyül. A hal holotípusa 4,5 cm hosszú.

Teljesen vakok?

Egyes egyedeik igen, mások nem. Ez nagyban függ a szem visszafejlődési fokától, de érdekes, hogy akár vakok, akár csak nagyon nyugodtak voltak, egyáltalán nem irtóztak a lámpák fényétől, sem attól, ha megfigyelték őket. Habár a szemek visszafejlődési foka változó, az még vitára adhat okot, hogy mennyire használják őket.

Hosszú életű hal

Érdekes mellékszál a barlanglakó életmódot folytató állatoknál a hosszú élettartam, ami ezeknél a halaknál sem kivétel. A holotípust, ami egy kifejlett egyed volt, 2007 áprilisában fogták be, és a konzerválásáig, 2016 áprilisáig életben is maradt, ami legalább 9 év felnőtt élettartamot jelent.

Mit jelent a neve?

Az „Aspis” pajzsot jelent, a „dora” pedig bőrt, ami a pajzslemezekből álló testükre utal. A „Mephisto” egy ősi germán népmesei démon, Mephistopheles, akit a pokolban tartanak fogva, amiért eladta a lelkét a sátánnak. Egy démonról nevet kapni pedig elég vagány…