Change the language to englishEnglishChange the language to english
diszhal.info logo
Vadászat a vadon élő sóféreglárvára

Az akvarisztika hobbi gerincét egy apró élőlény adja, amelynek viszont nincsen gerince: a sóféreglárva, vagy más néven artemia. A fiatal sóféreglárva (nauplii) magas tápértékű elsődleges, vagy másodlagos táplálékként szolgál a halivadékoknak, valamint sok trópusi halnak, amelyeket halfarmokon, vagy otthoni tenyészetekben nevelnek. A fagyasztott, vagy liofilizált kifejlett sórákok szinte a világ minden akvarisztikai üzletében megtalálhatóak, és nagyon sok felső kategóriás száraz eleségnek a kulcsösszetevői is. Minden egyes kifejlett sórák egy tökéletes miniatűr tápanyagcsomag: magas a fehérjeértéke (a száraz tömeg 60-65%-a), és kiváló Omega-3 zsírforrás, valamint több vitamin és ásványi anyag is található benne. Több generációnyi haltenyésztő a világ minden táján megbízik az artemiában ugyanúgy, mint a világméretű akvarisztikai iparág. Több száz tudományos írást, sőt teljes szakkönyvet szenteltek már az artemia tanulmányozására és a tápértékének leírására.

A sóféreglárva anatómiája

A sórákoknak nyolc, vagy kilenc faja él világszerte sós, halak nélküli sekély vizekben. A rákok családjába tartoznak (Anostraca), és közeli rokonságban állnak az édesvízi tündérgarnélákkal (Fairy Shrimp), habár a sórákok petéje inkább úszik a vízfelszínen, ellentétben az édesvízi rokonaik lesüllyedő petéivel. Ez a képességük, hogy a petéik a vízfelszínen úsznak, sokkal könnyebbé teszi a begyűjtésüket, ellentétben édesvízi társaikkal. Ez megmagyarázza, hogy miért nem túl sűrűn találkozunk ilyen édesvízi eleségállatokkal a boltokban. Továbbá több tündérgarnéla csak nagyon kis kiterjedésű élőhelyen található meg, például tavaszi esőzések után fennmaradt pocsolyákban. Ez nagyon érzékennyé teszi őket a környezeti változásokkal szemben, sőt emiatt sok fajuk védett is.

A sórákok alapvetően fejjel lefelé úsznak, de mozgásuk folyamatos. A vízben található apró részecskékkel, alapvetően algával táplálkoznak, de elfogyasztanak minden más eleséget is, mint például élesztőgombákat, és baktériumokat. A kifejlett rákokat könnyen tarthatjuk fogságban is apróra zúzott spirulina algán.

Artemia

A nemek megkülönböztetése könnyű. A hímeknek módosult antennáik, úgynevezett indáik (clasper) vannak, amelyet arra használnak, hogy a nőstényekbe tudjanak kapaszkodni a párzás során. Egy olyan akváriumban, amely tele van felnőtt egyedekkel, ez gyakran megfigyelhető. Ezek az indák egy peckes bajuszhoz hasonlítanak legjobban. Az 1950-es években ügyes marketingesek kisebb kiszerelésben kezdték árulni őket „tengeri majom” néven, újfajta háziállatként. Akkoriban elég népszerűek voltak, még képregényekben is szerepet kaptak.

A nőstények hordozzák a megtermékenyített petéket, egészen addig, amíg vedleni nem kezdenek, ekkor kiengedik a petéket, amelyek szinte azonnal kikelnek. Ez szinte egész évben folyamatosan megtörténik. Amikor az idő túl meleg, vagy túl hideg, vagy az oxigénszint leesik, vagy a víz túl sós lesz a párolgás miatt, a nőstény betokosodott petéket termel, így védve őket a környezeti hatásoktól.

Az ilyen petéknek ellenálló burka van, és képes megvédeni őket a kiszáradástól, a túl meleg, vagy a túl hideg hőmérséklettől. Amikor a megfelelő körülmények újra előállnak a környezetben, akkor a peték kikelnek. Ezek a peték képesek akár több évtizedet is átvészelni szárazon, és nagy arányban kikelni, amikor megfelelők a körülmények. Ez a képesség ideális haleledellé teszi őket az akvaristák számára, mert a betokosodott petéket lehet tárolni a hűtőben, és kikeltetni őket, amikor szükséges.

Vadon gyűjthető eleség

Ahogy már az előbb szó volt róla, az artemia nagyon gazdag fehérjében, és Omega-3 zsírban. Ez persze a begyűjtési helytől is függ, de leginkább a feldolgozás folyamata van rá a legnagyobb hatással. A vadon gyűjtött, kifejlett sórák további tápanyagokat is tartalmaz, amelyeket a begyűjtés előtt elfogyasztott algának köszönhet. A minőségi gyártók a gyors begyűjtés után megmossák, és lefagyasztják a sórákokat, így ez a plusz tápérték megőrződik, és eljut az akváriumi halakhoz is. Más gyártók továbbmennek, és a begyűjtött artemiákat további tápanyagokkal etetik, mielőtt megmossák, és fagyasztják őket, így ezeknek még magasabb a tápértéke. Mégis a mesterségesen tenyésztett sórákoknak a legmagasabb a tápértéke, mert a tenyésztők már az étrendjüket is úgy állítják össze, hogy a legjobb minőségű haltáplálék váljon belőlük. Hogy a legtöbbet kapjuk a pénzünkért, érdemes a nevesebb gyártók termékeit választani, akár fagyasztott, akár liofilizált sórákot vásárolunk. Az olcsóbb, fagyasztott termékek gyakran csak büdös, értéktelen masszák.

Élő, és kifejlett sórákot gyakran lehet beszerezni a nagyobb akvarista üzletekben, és ez rendkívül jó táplálék a halak számára. Ezekről megfelelően kell gondoskodni, és célszerű táplálni kell őket, mielőtt a halakkal megetetjük, bár alapjában véve a sórák magában is magas fehérjetartalommal bír. Ahogy már említettük az artemiát etethetjük porrá zúzott spirulina algával, vagy külön a számukra kapható eledellel. Bármelyiket is választjuk fontos, hogy néhány órával az előtt etessük az artemiákat, mielőtt a halaknak adjuk őket. Ha nem is etetjük meg őket azonnal a halakkal, rendszeresen adjunk nekik naponta élelmet, hogy fenntartsuk az egészségüket, és a tápértéküket.

Egy közismert tény, hogy a tenyésztők és a haltartók már több mint 80 éve etetik a halaikat sórákkal. Az akvaristák ezt az egyszerű táplálékot adják a kedvenceiknek fagyasztva, vagy élve, hogy fenntartsák a halak színezetét, és energiaszintjét, általa gyorsabban növekedjenek az ivadékok, szaporodásra bírják a kényesebb halakat, és több egészségesebb ikrát termeljenek a halaik. A jó minőségű sórákkal etetés tényleg működik!

A komoly akvarista

Az akvarisztika korai szakaszában nem voltak olyan prémium minőségű száraz tápok, mint amilyenek manapság elérhetőek, sőt a száraz tápok elég kezdetlegesek voltak. A komoly akvaristák maguk gyűjtötték, vagy nevelték az élő eleségeket. A vízibolha volt az egyik legkedveltebb élő eleség, és szinte minden komoly akvaristának, vagy akvarista klubnak volt egy titkos kis tava, vagy folyószakasza, ahol bármikor gyűjthetett magának élő vízibolhát.

Minden akvarista törekszik arra, hogy új felszereléseket, tápokat, halakat kipróbáljon, vagy könnyebbé tegye a saját dolgát. Az 1930-as években Alvin Seale, aki San Franciscóban élt sem volt ez alól kivétel. Ő is olcsó és tápláló eleséget keresett a halai számára, amikor elkezdett a San Francisco öböl környéki sekély, sós vizekben artemiát gyűjteni. Tanulmányozta, és sokat dolgozott velük több éven keresztül, végül megosztotta a tudását a San Franciscó-i akvarista társasággal. Az első időkben a társaság tagjai önállóan gyűjtötték saját használatra a sórákot, de az 1960-as évek közepétől egy külön céget alapítottak, és elkezdték árulni világszerte az artemiát.

Ezzel egy időben az emberi fogyasztásra szánt fagyasztott ételek is kezdtek népszerűek lenni, és egyre több otthonban volt már fagyasztószekrény. A cégek elkezdték az ipari begyűjtést, mosást, fagyasztást, és elkezdték az árusítást a helyi akvarisztikai boltokon keresztül. Ezáltal világszerte elérhetővé vált az akvaristák számára ez a prémium haleledel anélkül, hogy saját maguknak kellett volna begyűjteni azt.

A tenyésztők észrevették, hogy amikor ezekkel a kis rákokkal etették a halaikat, akkor sokkal hamarabb beindult a párzás köztük, több termékeny ikrát raktak, és a kifejlett halak valamint az ivadékok színezete is sokkal szebb volt, és a halak általános egészségi állapota is jobb lett. Ennek okán a fagyasztott artemia lett a legfőbb eleség az akvaristák között. Fontos megjegyezni, hogy az akkoriban kapható tápokhoz képest volt a sórák ilyen elképesztő hatású.

Ezenkívül az akvaristák észrevették, hogy a kifejlett artemiák lebegő petéket raknak a sekély vízben, amelyeket nagy számban lehet összegyűjteni a part mentén. Ezek a peték rendkívül ellenállóak voltak, jól bírták a hideget és a szárazságot, és hosszú ideig lehetett tárolni őket, és csak akkor kellett kikeltetni őket, amikor szükség volt az eleségre. Mindezek mellett a frissen kelt sóféreglárvák tápanyagokban gazdagok voltak, és rendkívül jó ivadékindító eleségnek bizonyultak.

Artemia begyűjtés a Nagy Sós tavakon

A Nagy Sós tavak

Az 1950-es években egy bizonyos C. C. Sanders észrevette, hogy az otthona közelében lévő Nagy Sós tavak hemzsegnek egy kiaknázatlan erőforrástól – az artemiától. Egy kis csapattal vágott bele az üzletbe, és a hadsereg által használt ejtőernyők segítségével gyűjtötték be az artemia petéket, majd mosták, csomagolták, és árulták azokat. 1953-ra Sanders cége már több tonna dobozolt sórák petét szállított országszerte az akvaristáknak. A következő három évtizedben a cég 1 fontos (kb. 0,45 kg) dobozokba csomagolta a petéket, amelyeket minden komolyabb boltban meg lehetett vásárolni.

Manapság a Nagy Sós tavak egyik fő terméke az artemia (a másik a só), és minden egyes rövid, őszi begyűjtési időszakban közel 30 millió dolláros bevételt hoz. A kifejlett sórákok hatalmas mocsarakban élnek, és minden ősszel szinte az összes elpusztul, ezért tekinthetünk rájuk megújuló erőforrásként. Mielőtt elpusztulnak, lerakják a petéiket, amelyek a vízfelszínre lebegnek. Kis mennyiségben szinte egész évben lehet találni petéket, de ősszel gyűlik össze hatalmas mennyiségben.

Tudósok kiszámolták, hogy ameddig a peték mennyisége eléri a 21 db/litert, addig a populáció biztonságban van. Minden, ami efölött van az begyűjthető anélkül, hogy a tavak stabilitását, vagy a vízimadarak számára szükséges táplálék mennyiségét veszélyeztetné. Több tonna kifejlett sórákot gyűjtenek be kereskedelmi céllal, melyeket aztán mosnak, csomagolnak, és fagyasztanak néhány órával a begyűjtés után. Ezzel a módszerrel szinte a teljes tápérték megmarad. Ez a folyamat persze munkaigényes, de általa a világ bármely táján vehetünk egy csomag artemiát megfizethető áron. A megfelelően, hűtőben tárolt sórák ezáltal tápanyagokban gazdag eledelként szolgál a halak számára.

Kényeztessük a halainkat

A sórák gyakran kevésbé megbecsült azok között az akvaristák között, akik más divatos tápokkal etetik a halakat, de ettől függetlenül az artemia az akvarista hobbi gerincét képezi. Ha legközelebb egy akvarista boltban jársz, vegyél egy csomag jó minőségű, fagyasztott artemiát, és etesd a halaidat 1-2 hétig ezzel. Meg fogsz lepődi a halak azonnali reakcióján, és a hosszútávú pozitív egészség, és hangulatváltozásukon. Remélhetőleg ezután Te is azok táborát fogod erősíteni, akik megbecsülik az artemiát.